2012. március 20., kedd

Húsvéti hagyomány itthon, vidéken...mondd,hová lett?




Hímesek, szépek


"Tojáshéj alsó feléből idelent az anyaföld lett,
tojáshéj felső feléből magos mennybolt lett odafent,
sárgájából a tojásnak sziporkázó nap született,
fehérjéből a tojásnak halvány hold keletkezett,
tojás tarka foltjaiból csupa csillag lett az égen,
tojás fekete foljából felleg lett a levegőn."

(in: Kalevala, Rácz Imre fordítása)



forrás itt található



Ezekkel a mondatokkal kívánok mindenkinek áldott húsvétot.


Bejegyzésemben arról gondolkodom, hová lett a húsvét falun?


A falusi húsvét azt hiszem már a múlté. Szűkebb hazám Észak-Magyarország is egyre kevésbé tartja meg a szokásokat. Olyan szokásokra gondolok, mint locsolkodás, tojásfestés. Egyszer csak ezekből a hagyományos tevékenységekből tényleg múlt lett. A böjtről nem is beszélve...De vajon miért?


Sok éve izgatottan vártam a locsolkodókat. Papírt és ceruzát ragadtam, hogy feltudjam írni, kik voltak, és hányan. Ez akkor fontos momentum volt a húsvéti szünet utáni első iskolai napon. Mi, lányok versengtünk, persze csak titokban. Nekem sosem volt annyi locsolóm, hogy előkelő helyezést értem volna el, de így utólag már nem tűnik kevésnek a 20-25 fő. Nekik általában szegfűt, vagy tehetősebb esetben gerberát adtunk, és eleinte még piros csoki tojást. Akkor szigorúan masszából.-). Később 14 évesen maradt a virág. A fiúk azt hiszem, a pénzt számolták volna még szívesebben, de én azt sosem adtam, csak rokon gyerekeknek. Mai napig sem értem, minek ezért pénzt adni?? Summa summarum középiskolás koromra, ami éppen a rendszerváltáskor volt, elfogytak a locsolók. Már nem jöttek az általános iskolás társak, csak néhány kamasz cimbora, haver, barát csöngetett be. És végül ők is elkoptak. Mi lányok pedig a Mátrában töltöttük a napot. Azt a szép napot, amikor még csendes volt a Mátra felénk. Mert hogy mi lett a húsvétból már 1992-ben? Egy szép kiránduló nap. Akkor úgy tűnt, ez jó megoldás, mert végül már tényleg csak a félig ittas rokonok ugrottak be, és előlük igyekeztünk eltűnni. 1990 előtt senkit, de tényleg senkit nem ismerek aki kirándulni ment volna ilyenkor. Kiöltöztünk, szendvicset készítettük, "pirosarannyal" a tetején, sütiket sütöttünk három napig, templomba mentünk, és egész nap ültünk a tévé előtt két locsoló között. '90 után aztán meglódult a nép.Így tűnt el a locsolkodás.





A tojásfestés már korábban. Ugyanis a nagy gonddal festegetett, hagymahéjjal, írókával díszített szépségek a földön végezték szétloccsanva. Bosszúból, mert nem csokiból voltak. Tehát a festés megmaradt a lelkes hagyományőrzőknek, kézműveseknek. Akikből szerencsére már akkor is volt szépszerivel. Nekik köszönhetjük, hogy ilyenkor megnézhetjük, hogyan készülnek a szebbnél-szebb remekművek. Akár otthon is nekivághatunk a festegetésnek. (Kész porokkal, hagymahéjjal valóban nem nagy ördöngösség.)
Ezek a szokások falun- és nem szeretnék általánosítani - már nem mindennaposak. Szerencsések azok a tájegységek ahol nagyobb a hagyományok őrzésének vágya, és gyakorlása.




locsolás vízzel

forrás itt található

Az emberek lelki harmóniája, boldogsága nehezen mérhető. Ha a hagyományokat nem is tudjuk mindig őrizni a gyakorlatban, de lélekben megtehetjük azt. Sőt! Elmehetünk olyan helyekre is, ahol megtekinthetjük ezeket a valóságban. A kis múzeumok, tájházak, skanzenek kiváló helyszínek erre.
Nem beszélve arról, hogy vidéken járva azért magunkba szívhatjuk annak ízét, zamatát, ünnepi hangulatát. Még azt is megengedhetjük, hogy meglocsoljanak minket:-) Higgyétek el, nem olyan rossz "meglocsolva" lenni. A kötelező vendégjárás pedig kiváló lehetősége a régen látott ismerősök, családtagok felkeresésének. Az én férjem évek óta ekkorra időzíti néhány rokona felkeresését, és olyan ez, mint az egyetemista társakkal való megegyezés volt hajdanán: Jövőre, veled, ugyanitt. Tehát fontossá válik az alkalom, szokássá, hagyománnyá nemesül. 
Összességében azt hiszem, a régi hagyományok mellett, vagy éppen vele együtt újak alakulhatnak. Megalapíthatjuk a saját hagyományainkat. És akkor újra találunk örömöt a húsvéti ünnepkörben, újra átélhetjük a böjt értelmét (nem csak testi, de lelki értelemben) a locsolkodás vigasságát.

Te hogy gondolod? Neked vannak saját hagyományaid?



Ha szeretnél többet tudni a vidéki életről, vagy benned is rejtőzik egy vidéki lélek, akkor csatlakozz facebook közösségünkhöz!Ezt itt teheted meg.







Nincsenek megjegyzések: