2012. szeptember 26., szerda

Vásznak, terítők

Régi tartozásomat rovom most le, magam, és más előtt. Nyári képeimet töltöttem föl, kiegészítve néhány itthoni terítővel, régi törölközővel.

Ezek legjava használható ma is, van ami "vadonatúj"! Néhány darab még anyukám stafirungjából való, ilyen terítője, köténye ma is mindennapos használatban van.

Az első képek pedig még a csángófesztiválról valók.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 














 








Megtalálsz a Facebookon is, ha szereted a vidéki hangulatot, lakberendezést, életformát!
Csatlakozz hozzánk!
 





 
 

2012. szeptember 25., kedd

Utcára nyílik...

Azt hiszem, ritkán látni az utcai kapukon  kézzel készített díszítést. Amolyan egyszerű, de kedves, vendégköszöntő-szivetmelengető díszekre gondolok, amire jó ránézni. Nem divat, vagy félünk hogy reggelre lába kél...Ezért gondolkodjunk kreatívan, és válasszunk olyan -értéktelennek tűnő -anyagokat, amelyre nem csap le senki, míg mi édesen durmolunk annak tudatában, hogy milyen jó kis díszítésük van!

Hogy legyen kedvünk díszíteni, ma egy újabb egyszerűen elkészíthető ajtó/kapu díszt mutatok nektek, melyet a hétvégén készítettem, egy hirtelen ötlettől vezérelve.Gesztenyét gyűjtöttünk, asztali dísznek. Végül a gesztenyéket aprófúróval kifúrtuk, és egy vékony, de tartós drótot fűztem át a szemeken. A drótot összefogtam, így kerek lett. Tujaágakat csipegettem hozzá, amelyből még lehetett volna...Azokat is ráerősítettem egy vékony szállal, de van amelyet csak áttekergettem a gesztenyék között. A zölddel igen mutatós. Persze más zöldet is lehet használni...



Ha tetszik, készítsd el ezt, vagy más anyagból a sajátodat!
 
Kövess a Facebookon is, ha szereted a vidéki életet!
 
Csatlakozz itt!

2012. szeptember 21., péntek

Mire elég ma 125 Ft?

Nem régen egy JYSK áruházban jártam.
Megláttam-a legalsó polcok egyikén-"valami sok sárgát", amolyan kukás sárga színű sárgát:-)

Ezeket:


Ezek itt poháralátétek. Lgalábbis annak árulják őket. Rövid magamba mélyülés után rájöttem, hogy az első gondolat,  amikor rápillantottam, az volt bennem, hogy ezek fellógatható ablakdíszek. Amikor láttam, hogy nem, arra gondoltam, de mégis! Majd az lesz belőlük! Mert egyszerűen csak felfűztem egy cérnára hármat, a négyből. A páratlan számú elemek harmonikusabbak. Bár a képen csak kettő látszik. Anyagát tekintve amolyan természetesnek álcázott műanyag.:-) Én erre elég háklis vagyok, mert nem szeretem, ha valami másnak akar látszani, mint ami, pl. a laminált padlónk fának:-)) de ez nem akart másnak látszani. Én láttam másnak. És bevallom, megtetszett.


Persze, szebben is fel lehetne fűzni, szebb anyagra, de siettem...

Azt hiszem, egy-két őszi évadot ez a szín ki fog bírni. Őszies, mértékkel szépen mutat, és erős.
Ja, és csak 125 Ft!


Keress  a Facebookon is!
 

2012. szeptember 17., hétfő

Koszorú hortenziából

Hortenzia koszorúm készítése...
 

 
Régóta tetszettek a hortenziából készített koszorúk. Szereztünk néhány fejet, amelyet megszárítva sikerült végre készíteni egyet.
 
A szárításról megoszlottak a "szakértői vélemények"; van, aki szárazon szárítást, van aki vízben áztatva való szárítást javasolt. Végül is nem jutottam dűlőre, hogyan jobb, így mind a két verziót kipróbáltam. Vagyis egyik adagot vízben hagytam elszáradni, a másikat felakasztottam a fenyő alá, és ott száradt el. Végül az előbbi-vizes techika vált be-mivel a sima szárítással teljesen szétszáradtak, és lehullottak virágok. A vizes módszerrel elszáradtak ugyan, de nem esett szét a fej. Így abból készült a koszorú.

 
 
 
 

Ezek vízben száradtak el; leszedéskor legyenek rózsaszínek, ezt is kertészeti oldalon olvastam...




Ezek szárazon lógtak a fenyőnk alatt...




A koszorú




Elkészítéséhez egy szalma alapot használtam, ragasztópisztolyt. A leszáradt fejeket mint egy karfiolfejet, rózsákra szedtem, mert én egészben nem bírtam felragasztani. Így kis fejeket ragasztgattam egymás mellé...
Hét virágfej volt, az mind el is fogyott. Egy-két virágszirom lehullott persze, de ha megráztam nem hullott...Szerintem ez jó hír.:-)

Kitettem a teraszajtóra. Majd kiderül, mit bír.


Ha tetszik a vidéki élet, ha szívesen olvasol a vidékről, és nézegetsz képeket, akkor légy társunk a facebookon is. Itt megteheted csatlakozásodat!

2012. szeptember 11., kedd

Újra a kamrában!

Azt hiszem itt az ideje, hogy szétnézzünk a kamrában...Étrendünk, és táplálkozásunk -meglepő módon- átalakult az elmúlt időszakban; csökkenő tendenciát mutat. Vagyis kevesebbet eszünk. Nem tudom ez a korral jár-e, vagy miért van ez így, de így van. Ezért mi már nem pakoljuk teli a kamrát azért, hogy egész télen ha kell hanem befőttet, és lekvárt eszegessünk. Mindenből csak annyit, amennyit biztosan megeszünk. Egy éppen járni tanuló gyermek mellett nekem nem megy hogy túl sok időt töltsek a konyhában, annyit hagy, amennyit fontos persze, hiszen főzni kell, de semmi extra:-) Igyekszem elcsípni egy-egy hétvégét, és nyugodtabb hétköznapot, ha piskótatekercsre fáj a fogam, vagy éppen lángosra!
Ezért kamránk is mérsékelt telítettséggel van ellátva.

Egy kis ez, egy kis az!

Házi főzött paradicsomlé, és ketchup, pár üveggel. (tényleg pár, kb 2x3 dl) uborka és paprika, szilvalekvár, egy kevéske aszaltszilva, nyammogni.

Őszinte leszek, semmit nem én készítettem!

Csak a képeket tudtam-sokszor azt is utólag- megcsinálni, mivel mire megtudom, hogy mi készül anyu konyhájában, addigra már a befejező szakasznál tart.

 
 
 












 
Ez egy rosszul sikerült kép, de régi húsdarálónk debütál rajta, mint szilvadaráló:-)

Szilva aszalás, csak úgy, a napon.


 
Ha szereted a vidéki kamrát,  a vidék ízeit, akkor keress a Facebookon is!