De nem estem kétségbe: a színek szeretetének változása ugyanolyan természetes folyamat, mint az ételek tekintetében kialakult ízlésünk és gusztusunk változása. Nem szeretted a sóskát? Most pedig igen? Ennyi. Átalakulunk - formálódunk. És akkor nem beszéltünk a ' korszakokról'! Arról, hogy van akinek egész korszakai vannak, aminek következtében minden létezőt arra a színre alakít, fest, varr. Vagy a falszínek. Van aki a színesek felől evez a fehér szín felé: élénk-pasztel-fehér, és van ki fordítva. Egy ideig jól esik a napsárga, de ma inkább a letisztultságra vágyunk. És aztán olyan jó egy - egy régi színnel találkozni újra. És van ami meglepő: ezt hogy szerethettem?
A téli ünnepek előtt előjönnek a színek, így a piros.
A föld színek rajongója vagyok, voltam és maradok. Ehhez érett be a fehér, és ezekhez csatlakozik alkalomadtán néhány más árnyalat. És ilyenkor télen, nem csak karácsonykor, szívesen díszítem a teraszt piros tárgyakkal. Ezekkel itt alább:
Az öreg asztalról...
A fehér mindig jó választás!
Nemcsak gyertyát tehetünk bele...
***
Újabb részletek kerülnek elő...
A súly, nem felesleg ebben az esetben:-)
***
"Szív nélkül nincs élet mégsem..."
És a nagy kedvencem!!
A piros postaláda, mint karácsonyi dísz. Egy Posta Múzeum emléke egyébként...
***
Fából szarvas, egy-két gyerek játék is ide kerülhet...
***
No ez, egy pillantás eredménye.
Ha van néhány piros bizsu, nyaklánc, karkötő, díszítésként is gondolj rájuk!
A túlzsúfoltság elkerülésének érdekében válogass!
És...
...gyere el facebook oldalamra is!
