A doboz adott. Színes papírból, ami kicsit vastagabb, nem sima A/4-es típus, kivágtunk méretében illő köröket, alulra-felülre. Mi világos szürkét és narancsot választottunk, mert adott volt, hogy tökösre díszítjük. Az oldalához csíkokat vágtam. Ezeket kenőfejes ragasztóval, és egy öt éves kisfiúval együtt megragasztóztuk, és oda simogattuk.
A kék színhez adott a narancs...ezért is szeretem a kéket, mert ősszel is kiegészíthető.
Vissza a dobozkákhoz: A szürke mindenhez illik ( legalábbis én így tanultam, illetve hogy pontos legyek, a hajdani tanítós oktató úgy okított minket, hogy a legharmonikusabb szín, mert minden színben benne van, illetve lehet. Okos rajzosoktól és egyéb szakértőktől elnézést:-)) Tehát inkább úgy fogalmaznám, hogy választásom oka az volt, hogy a narancs mellé szerettem volna egy naturálisabb és könnyebben befogadható színt.
Utána kidíszítettük. A tökfejecske adott volt, a többi csík maradék dekorgumi, amit ide oda felragasztottunk.Itt még erősen látszik, hogy a kenőfejes ragasztó nem az igazi, mert nem mindig ragad szépen. De ez esetben nem feltétlenül a tökéletesség felé mutató a cél, hanem maga az alkotás!
Végül egy zsinórt vezettem végig a széleken, ami szintén papír (amolyan hobbi boltos, vagy virágdekoros kellékként árulják; ez egy kicsit merev volt de csak ilyet kaptam)és ami a ragasztást hivatott eltüntetni, és szebbé varázsolni.
Khmmm...kisebb szakaszok még javítandók...
Ez a zsinór tényleg merev volt; teljesen be kellett ragasztóznom, hogy oda kössön, és akkor is állandóan leesett, mert a kezem is oda ragadt. Van ettől könnyebben kezelhető anyag is.
Végül megkötött, és így szeretjük ahogy van.!
Mivel együtt alkottuk, így alkotásunk nekünk maradéktalanul tetszetős:-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése