2021. március 7., vasárnap

Napló, ha blog

 Legutóbb arról írogattam, hogy kissé megváltoztattam itt a tartalmat. Utaltam egy kis blogírással kapcsolatos lelki egészség védelemre is. Ez a munkám része -sok más mellett -ezért kívánkozik ide, hogy miért is lehet jó néha írogatni.

Kezdjük azzal, hogy nem a blog forma a lényeges. Nekem sem. Mi sem példázta jobban, hogy évekig hanyagoltam. Miért kezdünk el hanyagolni régen szeretett, vagy fontosnak vélt dolgokat, tevékenységeket? Egész egyszerűen akkor épp nincs dolgunk ezzel. Másképpen oldjuk meg gondjainkat, vagy keresünk választ a kéréseinkre. A blogírás sokaknak emlékkönyvvé válik. Én is követek 10 éve néhány oldalt, és biztos vagyok benne, hogy egyszer még az ott leírt emlékek, közös kirándulások, a gyerekek szülinapjának megszervezése, annak technikája, dekorációja kellemes emlékké szelídül. Szeretném kiemelni, hogy ezek nem a konkrét eseményt tárják fel: tehát nem mutogatják a gyermeket, a bulit, a részleteket. Azt ismerhetjük meg, hogy micsoda szuper kézzel készült dekorációkat készít az anyuka, vagy éppen farigcsál az apuka. Könyvajánlókat, kirándulástippeket, csodás képeket nézhetünk meg, ami kedvet adhat másoknak is felkerekedni. Szóval emlékek. Egy konkrét napló, képekkel.De nem a mi emlékeink.

 Olyan is van, aki egy -egy napi gondolatot oszt meg velünk, egy filmet, vagy könyvet ajánl. Pusztán a saját kellemes tapasztalata alapján. Nem kritizál, nem becsmérli, és nem aknázza alá. Ami neki tetszett, megosztja. 

Valóban napló; eredetileg is ezért jött létre. 

Az írogatás, az írás gyógyíthat, feltölthet, elgondolkodtathat... 

A lelki egészségünk egyik megőrző lehetősége.Emlékszik még valaki arra, hogy gyerekként leveleztünk, sokszor ismeretlen gyerekekkel? Hogy sokan ifjúsági magazinokból kerestek levelező társat? Azt hiszem semmi érdemlegeset nem írtunk egymásnak, de mégis annyira vártuk a postást. Mert ez egy kaland volt, egy időtöltés, izgalom, és várakozás. Én úgy emlékszem jó volt. Akkor valószínűleg korai mentálhigiéné lehetett:-) Feldobott, de ha nem írtak vissza elkeserített. Hatással volt a lelki állapotomra. 

Összességében a naplóírás egyféle önmegfigyelési lehetőség is számunkra, természetesen attól függően hogy milyen tartalommal és céllal tesszük azt. A blog egy izgalmas forma, mert megoszthatjuk másokkal is gondolatainkat. Kaphatunk visszajelzést, tehát van egyféle külső kontroll.

Rendszeres, végig gondolunk dolgokat, és később újra olvasva rálátást ad a dolgainkra.

És akkor ennyi elég is volt ebből...ígérem, több nem lesz:) 











2021. február 8., hétfő

 

Természetesen fejlődés! Fejlődés természetesen!

Ugyan nem elfeledtem, de mindenképpen háttérbe szorítottam a blog írását, és kezelését az elmúlt években. Reméltem, hogy lesz még mondanivalóm, hogy tudok még magamnak is meglepetést szerezni...Nos, ha nem is meglepetés, de mindenképpen belső motivációra utal, hogy újra ide jöttem. Tudjátok milyen az, amikor csak akkor jönnek a jó és frappáns válaszok amikor már lefelé tartasz a lépcsőházban? Igen, éppen ilyen pillanataim voltak nekem is. Sokszor volt egy -egy élethelyzet, egy -egy kép, vagy egy beszélgetés, ami eszembe juttatta, hogy ha lehetne gondolatokat valami gyorsító eljárással a blogra küldeni, és nem kellene megnyitni, megvárni míg betölt és beírom amit gondolok, szóval akkor MOST biztosan leírnám ide azt a gondolatot...DE mivel ilyen nincs, így legtöbbször elszálltak ezek az akkor jónak tűnő gondolatok.

Azóta visszatértem a munkámba -szociális munkát és mentálhigiénés tevékenységet végzek, egy nem éppen könnyű terepen. Folyton folyvást képzem magamat, általában beilleszkedési és tanulási nehézségekkel küzdők, vagy éppen éretlenségi tüneteket mutató gyerekekkel kapcsolatosan. Szívügyem a lelki egészség védelme, amire magam is vágyom, és még annyian, ezért az elmúlt évek és a blogom írogatása is ebbe az irányba kanyarodik, persze nem eltérve a tárgytól:-) Mindezt szeretném a vidéki életformához, a természetes anyagok használatához illeszteni. Éppen ezért, és emiatt talán kevesebb bejegyzést teszek fel; annyit amennyit jó szívvel, és hitelesen tudok írni. És persze lehet hogy már senki nem jár erre, és tényleg egy napló lesz az egész, amit évek múlva visszanézhetek. 

Legközelebb a blogírás mentálhigiénés hatásáról gondolkodom. 

És mutatok néhány számomra lélekmelengető képet arról, ahogy a vidék hozzásegít a fejlődéshez, a fejlesztéshez.

Üdvözlettel: Gitta

U.I:A képek mindig sajátok. A feliratos egy napló eleje, a sárga pedig egy kiránduláson készült, Debrecenben..