2014. július 23., szerda

Boldog kacatok

Időnként, ha kezembe kerülnek régi tárgyak, elkap a hév, és szeretnék belőle valamit...Nem akarom kidobni, mert egy letűnt, elmúlt kor, korszak emlékei ezek, emberek, életek, szeretteim kezei közül...De szívesem őrzöm mások emlékeit is. Egyféle emlékőrzőként:-) Például egy kollégám mamájának nefelejcses porcelán bögréjét...

Hogy lehet ezekkel a tárgyakkal kezdeni valamit, annak bizonyítékául álljanak itt ezek a képek, a legújabb boldog kacataim, amelyekből frissen inspirálódva készítettem ezt az udvari dekort.

Ezeket találtam mamám kamrájában...és még sok mást is, de azt majd máskor!

Vajon miért szeretem, ha rozsdás valami, nem értem...


Középen egy erős mágnes vonzza be a dolgokat!

Itt látod, hogy a két középső akasztó, már házilag faragott volt.

Aztán ez lett belőlük, együtt...

Az akasztó is nagyon régi, egész életében egy helyen állt, most szedtem le...hiányzik egy- két foga, és nem is egyformák, mert az eredetik kieshettek, és nagyapám farigcsált bele "újakat", annó. A kisvödröm mai darab persze, kell egy kis gyerekesség is:-)

A hagyományőrzés nyilván nem merülhet ki ennyiben...De szerintem, ha ezek a tárgyak személyes tárgyak, akkor különösen hangulatosak lehetnek. Ha bolhapiacon szerezzük be őket, akkor hiszem, hogy azok kerülnek hozzánk, amikkel "valamiféle dolgunk van." Egyszer olvastam, hogy mások használt dolgait felvéve mások "használt dolgait" is felvesszük. Hmmm..Kissé megijedtem, mikor ezt olvastam, mert előszeretettel veszek fel használt dolgokat...DE aztán, egy okos ember azt mondta erre nekem: csak azokat választod ki, amikben jól érzed magad. Olyanokhoz nem nyúlsz, amik taszítanak, tehát valami miatt elfordulsz tőlük. Legyen az szín, forma, bármi, akármi, mit nem tudsz megmondani, mi az. Na ezek azok, amik hordozzák azt, amire neked nincs szükséged.! Nem is veszed meg/fel őket.
Hát valahogy így vagyok a tárgyakkal is, bár még nem volt módom bolhapiacozni, mert alkudni, na azt nem tudok! Jól be vagyok idomítva bolti vásárlásra: annyi az ára, és kész.:-)
Visszatérve a dekorációra: ki mit akaszt rá, csak rajta múlik. Lehet az több apró vesszőkoszorú, levendulacsokor, akármi...Csak jó legyen ránézni..

2014. július 18., péntek

Ez nem hoz szerencsét!

Az udvarunkat, a régi és az újabb füveket is, a virágos részekkel együtt elárasztotta ez a lóhere féle valamicsodaszörnyűség! Már egy ideje szedegetem, és próbálok ellenük tenni manuálisan, de sajnos esélytelennek tűnök. Most be kellett vetnünk a gyomirtót, ami közvetlenül rájuk öntve, elvileg nem támadja a többit, de láttam én már karón varjút. Mindegy, sajnos ezt kell hogy írjam, itt tenni kell valamit. Arra nincs lehetőségem, hogy kicseréljem a földet, vagy mindent kivágjak, de ősszel lesz néhány hely, ahol megtudok tenni ilyen ellentámadásokat. Addig is, marad a gyomirtás.





Ezek a kis virágok mellette nőttek, nagyon szeretem őket, de nekik is van egy hasonmásuk!


Itt látod! Amikor egészen kicsik, és valaki nem elég tájékozott, mint régen én, még gyerekként, összekeverheti a hájfüvet ezzel a kis virággal, aminek megint csak nem tudom a nevét:-)és lehet hogy hájfű sem hájfű, csak felénk:-)

Felirat hozzáadása

Van itt fehér fátyolvirág, egy kis estike...ez az univerzális sarok, mert tavasszal tulipános, aztán pedig kedvem szerint ültetem be. A herét nem én választottam be, magától jött!

2014. július 15., kedd

2014. július 11., péntek

Eső előtt

 
Bár lépten -nyomon hangoztatom, hogy ez egy kerttel (is) foglalkozó blog, mégis úgy érzem, elhanyagolom bemutatását, alakulását. Pedig a gyakorlatban nincs ez így. Hetente kapálom, gyomtalanítom, igazgatom, a férjem pedig igyekszik locsolni. Ezeket a képeket is egy jó hete készítettem, de csak most, ebben a zord időben lett időm és erőm feltenni őket. Így ezek már kevésbé aktuálisak, mivel két napja szakad az eső, és bizonyosan óriásira duzzadtak a növekvő-félben levő finomságaink. Az igazság az, hogy az elmúlt hét, hetek jó idője arra sarkalt, hogy szabadidőmben az udvarban pepecseljek, arréb tegyek egy követ, vagy kettőt, kitaláljak újabb kerti dekorációkat a meglévők újrahasznosításával. Nem volt szívem a gép előtt ülni...
Néha azzal is eltelik egy-két éjszakai óra, hogy magam is inspirálódom bloggertársaim írásaiból, erőt merítek gyerekes bloggerek kifogyhatatlan ötleteiből és dekorálási munkáiból (bár nem értem mikor van mindezt idejük véghez vinni??:-)) és olvasgatok, képeket nézegetek.
 
 
Szeretem a kert zöldjét, a vasrózsa tarkaságát, erejét, szívósságát...
 


Zöldhagymák sorakoznak
Babocska


A répa áldozat lett, míg fotóztam:-) Szerintem már kétszer ekkorák!!