Végül mellé tettünk egy házikós mécsest, néhány tobozt, ebből lett egy kis "erdő".
Bár igaz, hogy november óta készülődök, és ha szétnézek, mondhatom, hogy elégedett vagyok, mégis adódhat csip-csup nehézség, ami óriásinak tűnhet. Kialvatlan, az izgalomtól koránkelő gyermek, utolsó morzsák felcsipegetése, stb...
Ezért jó dolog az alkotás, egy-két simogató mozdulat, a meleg cserépkályha lehelete.
Köszönet és hála, hogy ezt átélhetem, átélhetjük.
Este későn aludtam el. Egy gondolatból homlokmozi lett: annyira erősen emlékeztem arra, hogy otthon, régen milyen volt lakni, milyen volt a karácsonyunk, majdnem mindig kettesben anyuval. Nehéz volt. Jó volt. Értékes volt.
Kívánok nektek is értékes perceket, napokat, perceket, amelyeket minden idejében értékelni tudtok.
A jelenben, és a múltban is. Kívánok szép ünnepet, kellemes karácsonyt, hagyományt és rítusokat, amelyekre mindig emlékezni fogtok!
Szeretettel: Gitta
