2014. június 16., hétfő

Nagy birtokos eset...

 
A mi vidéki életünk 2295 m2-en folyik. Nagy ez? Nem tudom. A minap arra jöttem rá, hogy jó lehet olyan igazi "nagybirtokon" élni! Amikor nem látod a végét...A kertünk egy nagy része, olyan 500m2 fás-füves. Nyírjuk, de kellően el gyomosodott az évek alatt. Nem bánjuk, mert időnk, és pénzünk sincs állandóan gyomtalanítani. Ha levágjuk, semmi kivetni való nincs benne. Éppen ezen üldögéltünk "családostul", én az eget kémleltem, fejem a fűben, fiam arca a hasamon, és akkor gondoltam ezt. Csak úgy járni -kelni fák között, apró zugokat találni, ültetni szépeket, köveket szórni. Nem kell oda park, csak lenni benne, ahogy tetszik. Ez amolyan közös tevékenység: mi is teszünk hozzá, vagy megalapozzuk, és a természet, a Teremtő is oda fúj hozzánk valamiket, amiket észre kell vegyünk. Így születne meg az én, a mi nagybirtokunk, ha lenne.
De a valóság az, hogy nincs, és nem is hiszem hogy lesz.
Amink van az sem kicsi, van akinek beláthatatlan már ez is. Pedig ésszel, szívvel és lélekkel lehet gondozni ekkora kerteket, és még nagyobbakat is. Szervezés, és akarat kérdése.
Nem baj, ha furcsálják a régi öregek, a szomszédok, hogy nem csak veteményre használjuk a kertet. Hosszú távú tervem, és vágyam, hogy a kert egy részét, a levendulás bővítésével, fűszerkert és rózsakert létrehozásával amolyan házi pihenő hellyé alakítsam. Ahol lehet ülni, dolgozni, nézni, lefeküdni a gyomos fűbe, labdázni, magunk lenni, és együtt lenni.
Mondhatnánk erre ott az udvar. Igen. De az más. Kicsit olyan, mintha a faluból is a nyersebb természetbe mennénk. (Azt azért hozzá teszem, nekünk jó dolgunk van, mert a kertünk vége a határba fut, nincs szomszéd, így ha kisétálunk a messziséget nézhetjük...)
Valahogy így érzem most. Nőnek a vetemények, tisztítom őket, szeretem őket. Fáj a derekam néha, de jól esik. Éppen ennyi, éppen most, a mi birtokunkon...
 
 
 
vasrózsák sorolnak

krumpli, idén nagyra nőtt


egy kis tökös

 

A levendulakoszorús bejegyzésemben igértem más levendulás dekorációt is. Nem szeretném  elfelejteni...



Egy vékony drótkarikán láthatod a levendulát felfonva, ez is kicsi csokrokból készült, de ezeket frissen vittünk fel. Ezt anyukám készítette.



 
Még többet a levendulás oldalamon mutatok majd, itt:Levenduláskertem

Nincsenek megjegyzések: