Virágtartók vidéki stílusban, ahogy én szeretem...

Az elmúlt hetekben petúniát ültettem ide-oda, olyan helyekre, amelyekre viszonylag ritkán szoktak.
Régi kedvencem, az itatóvályú-van kettő is belőle felújítva- amelybe minden évben kerül virág.

Az itatóvályú a disznóólból "vitézlett le", vagyis évtizedek óta csak "porosodott" a hátsó traktusban nagyszüleimnél, így egyet gondoltam, és lám! kettő lett belőle! Na, félretéve a viccet, tényleg kettőt vettem birtokba, és maradék mészkőlapokkal "burkoltam be". A mészkőlapot kutunk betongyűrűjéhez vettük, és a maradékot hasznosítottuk így. Én csemperagasztóba-fagyálló- raktam, az előzetesen kalapáccsal, véletlenszerűen összetört lapokat. Előtte lemostam, portalanítottam, igazából én felragasztáskor is bevizeztem, mert iszonyú meleg volt, amikor csináltam. (A lapok inkább vékonyabbak voltak, fél-egy cm.) Aztán szemrevételezéssel, érzésre rakosgattam a darabkákat; nem volt túl sok, így nem nagyon válogathattam. Úgy raktam, hogy mélyebben belenyomkodtam az anyagba, így nem kellett még fugázni is. Ahol úgy éreztem hogy kevés a "fuga" a lapok között, oda még anyagot tettem. Kellő távolságra kell tenni a lapokat, hogy esetleg szét ne fagyjanak. Ügyelni kell, hogy nem legyen légbuborék, és egységes legyen a "fugázás", jól fedje le a felületet. Végül kezeltem fagy ellen, boltban vehető anyaggal, de hallottam már azt is, hogy egyszerűen étolajjal kenik le. Végül is... Akár. Egyébként nyakig csemperagasztós votlam, kis túlzással. Elég macerás meló, hosszadalmas: igazgatni a darabokat, kenegetni párhuzamosan, törölgetni, és legvégül legalább kétszer- háromszor áttörölni, lemosni, hogy a kőre ne száradjon rá a fuga, de óvatosan, nehogy kimossuk közülük.) Én nem tudok, nem szeretek kesztyűben dolgozni, így jól ki is marta a kezem. A lapok között ugyan is kézzel igazgattam el az anyagot többek között, meg persze vizes szivaccsal.Te legyél elővigyázatosabb!:-)
Azóta is jól szuperál, nem fagy fel, nem potyog le, kellően rusztikus is. :-) Láthatón nem tökéletes, de egy hobbi "dekoratőrtől" nem várható el a profizmus.(Vagy igen?)

Később lyukat fúrtunk géppel az aljába, mert megállt a víz benne, és az nem kedvezett semminek, amit beleültettem. Így a víz elvezetése is megoldódott.
Télen kinn van, borzasztó nehezek, két felnőtt férfi ember kell a mozgatásához, de semmi baja nem esett eddig. Ezeket a vályúkat még nagyapám öntötte, betonból, jó kemények, tömörek, elnyűhetetlenek. Sok helyen látom hogy kihasználatlanul hevernek a kiürült csirke udvaron. Érdemes egy-két napot rászánni, és újra életet lehelni belé, új funkciót adni neki. Sokáig -évtizedekig-fog szolgálni minket is!

Az itatón látható kék zománcozott-mellesleg lyukas- lavórt, a házunkkal "örököltük". A lyukak víz elvezetést szolgálnak mostanra, mivel "őt " is átminősítettük virágtartónak. Ebbe viszont csak kisebb növényeket érdemes tenni, mert én tavaly muskátlit tettem, és a virág nem nőtt benne, csak pangott.
Egyébként jól mutat, én szeretem.

A beültetéshez termőföldet, és virágföldet(általánost) használtam. Jól összeforgattam őket.

Óvatosan kivettem az előzetesen belocsolt!!! apró petúniákat a hajtatóból. Mondhatom, igen gyengécskék voltak.

Óvatosan elültettem őket, majd meglocsoltam.

Beültetés után...

Körülbelül három hét múlva így néznek ki:

A napokban..Azért mutatom meg, mert a petúniát egy áruházban vettem, tudjátok az a tizes pakk volt. Tartok tőlük, hogy nem túl erősek, de idén rácáfoltak. Mind virágzik, szépek.
Megvagyok elégedve velük!.

Ez a kisebbik itatóm, előtte bazsalikom...

Élet a lavórban...

Ebben a kosárban dísznapraforgó kel éppen...

Levendula bokrom egyike hajt végre, egy kis vadárvácskával a tövében:-)

A fókuszom katasztrófális lett, de azért ide teszem rózsikámat is, mert én bizony nagyon meglepődtem, hogy már a rózsa is itt tart! (Sokat vagyok benn a kisfiammal, így időnkét kiesik egy-két nap. Az alatt pedig minden megváltozhat ide kinn:-))

A nefelejcset kifejezetten szeretem, és ilyen rózsaszíneset még nem láttam. Ezt egy utcán találtam...
Neked is tetszik?


Ha van ötleted, mit lehet még "bevetni", akkor írd meg nekem!


Ha érdekel a vidéki élet, ha benned is él egy vidéki lélek, akkor légy rendszeres olvasóm, csatlakozz facebook közösségünkhöz!
Ezt megteheted itt!