Egy szép kirándulás

 

 

Néhány nap Pécsen...

 

Ha csak osztálykirándulások emlékeként él benned Pécs, akkor ideje ezen változtatni. A belváros, a Zsolnay Negyed kínálata színes és érdekes. Ha kicsit elkocsikázunk, akkor Urán város emeletes házait láthatjuk, ami azért nem túl izgalmas, inkább történeti szempontból érdekes, létrejötte okán. Ugyanígy a belvárostól pár párpercre a "pécsi magasház"-ra tekinthetünk fel, a szemünk tán' nem is látja a végét. Ez megdöbbentő, félelmetes, és számomra lenyűgöző volt, ahogy ott áll, üresen...

Pécsnek ezer arca van: egy mediterrán belváros, a nagyon is magyaros külváros, egy darabka zöld a Mecsekből, egy kis Budapest az Árkáddal...

Az első képek a csodás Zsolnay Negyedben készültek, ahová kisgyerekkel is el lehet menni, mert magunk választjuk ki mire és mikor megyünk, nyilván keretek között, de a mi jegyünk például ami közepes árú volt, két napig érvényes volt. Alább a városról egy-két kép, és egy a "magas házról."

 

Ezek a rózsaszín korszakot bemutató kiállítás képei...

 

 

 

Csoda szépek!

 

 

Egy lyukas fa...

 

 

Az új lakatfal...

 

Belváros Da Vinci lovával...

A Zsolnay család lakóháza

A család nyughelye

És a magasház...egy leírás szerint 900-an laktak benne, míg szerkezeti problémák miatt ki nem költöztették a lakókat 1989-ben, ha jól emlékszem. Döbbenetes, mert annyira be van ágyazva az utcába, hogy a másik lakóépülettől csak egy utca választja el. Gyöngyösön is van egy "magasház", ezzel rokon, de az szellőssebb, vagyis körülötte zöld van, majd széles út. Nem érezni a ház súlyát ennyire, mint itt, ahol mellette járnak az itt élők. Nekem nagyon furcsa volt ez a közelség.

 

Persze nem ez Pécs vonzerejének titka, számunkra sem ez volt a hívószó.

A fenti képek inkább a turistacsalogatók.

 

 

Péntek reggel

Igaz, ma már szombat van, de a tegnapi harmatos reggel arra sarkallt, hogy csak úgy kimenjek, és LEGYEK. A belső kertünkben sétálgatva szeretek benézni ide is, oda is. Közel menni a növényekhez, a tárgyakhoz. Már közeledik az ősz. Már pulóver kell reggel, és vastag köntös, és zokni is, hogy kimehessek. De a napfény és a víz játéka elég ahhoz, hogy elmerüljek. Hogy így Legyek.

 

 

 

 

 

Boldog kacatok

Időnként, ha kezembe kerülnek régi tárgyak, elkap a hév, és szeretnék belőle valamit...Nem akarom kidobni, mert egy letűnt, elmúlt kor, korszak emlékei ezek, emberek, életek, szeretteim kezei közül...De szívesem őrzöm mások emlékeit is. Egyféle emlékőrzőként:-) Például egy kollégám mamájának nefelejcses porcelán bögréjét...

Hogy lehet ezekkel a tárgyakkal kezdeni valamit, annak bizonyítékául álljanak itt ezek a képek, a legújabb boldog kacataim, amelyekből frissen inspirálódva készítettem ezt az udvari dekort.

Ezeket találtam mamám kamrájában...és még sok mást is, de azt majd máskor!

Vajon miért szeretem, ha rozsdás valami, nem értem...

Középen egy erős mágnes vonzza be a dolgokat!

Itt látod, hogy a két középső akasztó, már házilag faragott volt.

Aztán ez lett belőlük, együtt...

Az akasztó is nagyon régi, egész életében egy helyen állt, most szedtem le...hiányzik egy- két foga, és nem is egyformák, mert az eredetik kieshettek, és nagyapám farigcsált bele "újakat", annó. A kisvödröm mai darab persze, kell egy kis gyerekesség is:-)

A hagyományőrzés nyilván nem merülhet ki ennyiben...De szerintem, ha ezek a tárgyak személyes tárgyak, akkor különösen hangulatosak lehetnek. Ha bolhapiacon szerezzük be őket, akkor hiszem, hogy azok kerülnek hozzánk, amikkel "valamiféle dolgunk van." Egyszer olvastam, hogy mások használt dolgait felvéve mások "használt dolgait" is felvesszük. Hmmm..Kissé megijedtem, mikor ezt olvastam, mert előszeretettel veszek fel használt dolgokat...DE aztán, egy okos ember azt mondta erre nekem: csak azokat választod ki, amikben jól érzed magad. Olyanokhoz nem nyúlsz, amik taszítanak, tehát valami miatt elfordulsz tőlük. Legyen az szín, forma, bármi, akármi, mit nem tudsz megmondani, mi az. Na ezek azok, amik hordozzák azt, amire neked nincs szükséged.! Nem is veszed meg/fel őket.

Hát valahogy így vagyok a tárgyakkal is, bár még nem volt módom bolhapiacozni, mert alkudni, na azt nem tudok! Jól be vagyok idomítva bolti vásárlásra: annyi az ára, és kész.:-)

Visszatérve a dekorációra: ki mit akaszt rá, csak rajta múlik. Lehet az több apró vesszőkoszorú, levendulacsokor, akármi...Csak jó legyen ránézni..

Ez nem hoz szerencsét!

Az udvarunkat, a régi és az újabb füveket is, a virágos részekkel együtt elárasztotta ez a lóhere féle valamicsodaszörnyűség! Már egy ideje szedegetem, és próbálok ellenük tenni manuálisan, de sajnos esélytelennek tűnök. Most be kellett vetnünk a gyomirtót, ami közvetlenül rájuk öntve, elvileg nem támadja a többit, de láttam én már karón varjút. Mindegy, sajnos ezt kell hogy írjam, itt tenni kell valamit. Arra nincs lehetőségem, hogy kicseréljem a földet, vagy mindent kivágjak, de ősszel lesz néhány hely, ahol megtudok tenni ilyen ellentámadásokat. Addig is, marad a gyomirtás.

Ezek a kis virágok mellette nőttek, nagyon szeretem őket, de nekik is van egy hasonmásuk!



Itt látod! Amikor egészen kicsik, és valaki nem elég tájékozott, mint régen én, még gyerekként, összekeverheti a hájfüvet ezzel a kis virággal, aminek megint csak nem tudom a nevét:-)és lehet hogy hájfű sem hájfű, csak felénk:-)

Felirat hozzáadása

Van itt fehér fátyolvirág, egy kis estike...ez az univerzális sarok, mert tavasszal tulipános, aztán pedig kedvem szerint ültetem be. A herét nem én választottam be, magától jött!

Udvari örömködés, hello kert!

 

Aprócska örömködéseim magunknak, hogy szebb legyen minden!!

Érezd jól magad...

 

 

 

Eső előtt

 

Bár lépten -nyomon hangoztatom, hogy ez egy kerttel (is) foglalkozó blog, mégis úgy érzem, elhanyagolom bemutatását, alakulását. Pedig a gyakorlatban nincs ez így. Hetente kapálom, gyomtalanítom, igazgatom, a férjem pedig igyekszik locsolni. Ezeket a képeket is egy jó hete készítettem, de csak most, ebben a zord időben lett időm és erőm feltenni őket. Így ezek már kevésbé aktuálisak, mivel két napja szakad az eső, és bizonyosan óriásira duzzadtak a növekvő-félben levő finomságaink. Az igazság az, hogy az elmúlt hét, hetek jó idője arra sarkalt, hogy szabadidőmben az udvarban pepecseljek, arréb tegyek egy követ, vagy kettőt, kitaláljak újabb kerti dekorációkat a meglévők újrahasznosításával. Nem volt szívem a gép előtt ülni...

Néha azzal is eltelik egy-két éjszakai óra, hogy magam is inspirálódom bloggertársaim írásaiból, erőt merítek gyerekes bloggerek kifogyhatatlan ötleteiből és dekorálási munkáiból (bár nem értem mikor van mindezt idejük véghez vinni??:-)) és olvasgatok, képeket nézegetek.

 

 

Szeretem a kert zöldjét, a vasrózsa tarkaságát, erejét, szívósságát...

 

Zöldhagymák sorakoznak

Babocska

A répa áldozat lett, míg fotóztam:-) Szerintem már kétszer ekkorák!!

Óriás lettél...

 

 

Pár éve kaptam egy pici palántát egy öreg nénikétől, ez volt a mályvarózsa első példánya. Aztán elfújta a szél ide-oda az udvarban. Tavaly lettem figyelmes egy bokorra, amin virág nem volt, de kitartóan nőtt. Kiderült, hogy egy példánya, egy leszármazott...Aztán végre kezembe került, hogy kétnyári növény, első évben csak leveleit hozza, második évben virágzik. Ez a mályvarózsa, amit én csak parasztmályvának hívok itthon, mert a skanzenek parasztudvarain mindig van ilyen. Azért, mert jellemző virág volt hajdan. Óriásira képes nőni, főleg ha sok víz éri, bár az elsőt kevesebb érte, mégis magas volt. De ez a példány túl tett rajta! Több szálon fut, össze is kötöttük, mert az átfújó szél kidöntötte volna. Mostanra a virágok is kibomlottak. Nekem bordó van, de nagyon szeretnék más színűt is. Vetettem már magról, de nem kelt ki, így maradok a palántánál. Már találtam is egyet, amit átültettem máshová, még két év és lesz belőle egy újabb óriásunk!

 

 

 

 

 

 

Ezek pedig a kúpvirágaim, amiket szintén a szélnek köszönhetek! Volt egy bokor, amit egyszerű zacskós bolti vételből ültettem. Magját nem tudtam szedni, mert még a máknál is apróbb, és nagyon szúrós. Ellenben teli volt vele a járda. Elsöpörtem hát. Idén pedig három m2-en virágzik sárgállik! Nagyon szépek. Remélem megint elvetik magukat, mert hajlandó vagyok feláldozni a füvet értük!

Most figyeltem meg, hogy egészen eltérő a mintájuk.

 

Üdvözlettel: Gitta!

:-)

 

Levenduláskertem aratása

A Levenduláskertem' oldalamon megmutatom, hogyan oldom meg a közel 50 csokor levendula szárítását!

Nézd meg most! Levenduláskertemben  Ez pedig egy régi bejegyzésem, amikor még csak néhány bokor volt az udvaron:-) Így is száradtak már...