Tűzvarázs

 

Mivel ma már igazán közel jött hozzánk a hideg, korábban begyújtottam cserépkályhánkat.

Így estére igazán jó meleg lett idebenn.

Ilyenkor újra és újra hálát adok azért, hogy van otthonunk, melegünk, fánk, amivel fűthetünk, és ma is mindenki egészségben hazaért!

 

 

 

A tűz melegével kívánok nektek szép estét, és hétvégét!

 

 

 

 

Keltek és finomak

A kelesztett frisseknek nincs párja! Azért szeretem, mert szinte ugyanabból az alapból mindig más ízt, textúrát, formát lehet létrehozni. Azért is szeretem, mert végre megtudom csinálni, sok év kihagyás, és ugyanannyi gyakorlás után:)

...néhány finom falat ajándékba....

 

 

 

Ugye, nem kell bemutatnom őket?

 

Új év, új külső!

Kedves Látogatók!

Bizonyára észrevettétek, hogy mostanában sokféle küllemmel illettem aprócska blogomat. No nem azért, mert unatkozom. Szerettem volna megújítani, de nehezen találtam rá a meglévő lehetőségek közül a számomra is vállalhatóra. Ezért volt ilyen is, meg olyan is. Már nem igazán szerettem amilyen volt, bár nem hiszem, hogy egy blog életében a küllem meghatározó lenne. Ezt a változtatást úgy foghatjuk fel, mint amikor a nők frizurát váltanak: már nem érzik önmaguknak magukat, ezért nem szeretnek belenézni a tükörbe. Most egy kis káoszos küllem után letisztultabb, olvashatóbb elrendezéssel, nagyobb betűvel örvendeztettem meg mindannyiunkat.
Igyekszem 2014-ben is hiteles maradni, arról írni, ami a vidéki élethez kapcsolódik, abból meríteni, ami tetszik, amit elkészítek, ami valós, igaz.
Köszönöm az "itt létet", a közös olvasást, a közös gondolatokat, a hozzászólásokat, kedves szavakat.

Békés, boldog karácsonyt kívánok minden kedves olvasómnak!

Adventi meglepetés kalendárium

 

Először készítettem adventi kalendáriumot, amiben ugyan nem sok "kalendár" van, de számomra fontossá vált, miközben készítettem. Éjjeli munka ez, sok-sok türelemmel, és szeretettel felvértezve.  A kalendárom több évre készült, apróságokkal, apróságnak.

Megmutatom.

 

 

 

 

Vettem két méter jutaanyagot. Alig lehet felénk kapni, ezért vettem ennyit. Mellé piros dekorfilcet.
Kellett még ragasztó, és ötlet...

Először egy A/3- as méretű kartonlapot bevontam a jutával. Csak ragasztottam, gyakorlatilag becsomagoltam.



 

 

Látod, a két végét behajtottam. Még ragasztani sem kellett.

 

 

 

Aztán elkeztem kivagdosni a filcből kicsi nyelveket. 24-et.

A nyelvek kicsik lettek, így még 24-et kivágtam, nagyobbat, amit a már felragasztott -zsebszerű- nyelvecskékre, mint egy kis zsebet szintén felragasztottam.Csak a széleit kentem be. Ez egy kicsit macerás volt. Aztán számokat is vagdostam ki, főleg a filcből, mert a juta szétfoszlott. Illetve volt egy zöld zseníliaszálam, abból is számok lettek...

A számok alá, hogy látszódjanak jutát vágtam, díszítésnek..

EZ lett belőle....

 

 

 

Kicsit közelebbről...

 

 

A valóságban szerintem mutatósabb, sőt! Igen hangulatos. Végül felakasztottam, no, az akasztót már felvarrtam, mert megtöltve azért súlyos lett:-)

 

 

Az a bizonyos falusi kredenc, vagyis felújítás képekben

Volt egyszer egy régen, egy kredences bejegyzésem, amiben a kredencről elmélkedtem bőszen, és arról, hogy majd egyszer remélem feltudok újítani egyet-kettőt...Egészen pontosan itt olvashatod el, miről beszélek most:itt olvashatod el.
És akkor egyszer csak minden körülmény a kezem alá játszott: a kései jó idő, az egyéb jóval lényegesebb munkák elvégzése, befejezése, gyermeki toleranciaszint jótékony emelkedése:-) és a "Most vagy soha!" érzés, ami végül pár nap alatt meghozta gyümölcsét.
A teljes munka, reggeltől estig szerintem két, három nap lett volna, de mivel napota pár órát tudtam rászánni, így egy hetembe tellett...Jó volt vele dolgozni, el is határoztam, hogy évente egy valamit felújítgatok.
Néhány képet készítettem magamnak, amit itt is megosztok hátha valaki szintén próbálkozik, távolról sem profi de azért vállalható módon felújítani és nem kidobni ilyen szekrénykéket, vízpadokat, ülőkét, vagy bármit.

Ez a lecsiszolás utáni közvetlen állapot. Csiszolása inkább hőlégfúvózás volt, mert lecsiszolhatatlan festék volt rajta, a háború előtti időkből. Látható, hogy nem sikerült teljesen erezetig menni, amit úgy hidaltam át, hogy meghagytam itt-ott a zöldet, egyféle koptatott hatást kiváltva így. A lazúr előtt lenolajkencéztem, kívül belül, de a spaklival történő festék lekaparás után 60-as, 80-as csiszolóval, kisgéppel csiszoltam hosszasan. Azért a csiszolás sokat segített. Szép fehér fát kaptam, itt -ott zöldes festéknyomokkal:-)

 

 

Sajnos a fényviszonyok túl erősek voltak, így borzasztómustárosnak tűnik, de nem az! Ellenben nem igazán az én színem, nekem túl vörös, de ez a festék volt rászánva. Gyerekbarát vízbázisú, teak, ami sokkal barnábbnak tűnt a dobozon. Azt tervezem, hogy még egy esztétikai csiszolás után egy diósabb árnyalatot fog kapni. Nekem ez a natúr állapot tetszett a legjobban, igazán erős hatást váltott ki...Nem hagyhattam sajnos így, mert kinti bútor lesz, és azért védeni kell, pedig egyáltalán nem szuvas, ami meg is lepett!

 

Itt azért látszik, hogy nem mustársárga.Lecsértük a gombokat is, kerámiára, néhány zsanért is kioperáltunk, amit muszáj volt. Egyébiránt kitűnően működnek  régiek.

Itt látható zöldes árnyalat...

 

Hiányzik még az üveg a vitrines részből, de alább jelenlegi, egyenlőre véges állapota látható.
Ez a szekrény mostantól fedett teraszunk új dísze:-) Szeretjük!!

Górék és főgórék

Emlékeztek még a kukoricagórét is tartalmazó képekre a Vidéki Otthon - Falui Porta oldalon?Ha nem, nézd meg gyorsan:http://avidekitthon.blogspot.hu/p/videki-otthon-falusi-porta.html
Ma átszaladtam a blogon, és örültem "multmentő" bejegyzésének, amelyben nem csak a szöveg, de a képek is nagyon jók! Szeretem ezt a blogot! Nézd meg te is, miféle górékra akadt múltmentő!
Itt ovashatod azonnal: http://multmento.blog.hu/2013/10/28/gore_vadaszaton#comments 

Utolsó előtti simítások a kertben

A kertben legnagyobb megpróbáltatást idén a kukoricagyökér kibányászása jelentette. A szárat levágni, talán nem nagyképűség ezt írni, nem nagy kunszt. De a gyökér! A mi kertünkben idén csak csákánnyal ment a dolog. A csákány nem éppen nőies kerti szerszámocska, amolyan hobbi eszköz. Nehéz mint a...de nem volt más megoldás. Mivel a férfinép csak hétvégi munkára fogható be, ezért bizony van amit átvállalok önként, például ezt is, hogy haladjanak a dolgok. Aztán rájöttem, a jó technikában van a titok: egy suhintással a közepébe, aztán mint a feszítővassal felfelé tolni, és már ki is fordul. A gond akkor van, ha több ütésre van szükség, mert mellé ment, mert kicsi lett, vagy túl nagy a gyökér. A héten ezzel küzdöttem, hogy legyen helye frissen kijelölt levendulaültetvényemnek, többek között...Meg aztán éppen ideje rendbe tenni kertet, október a kukoricaszár vágás ideje is.
Végül a szép időben gyorsan készítettem néhány képet: néhányat csak az esztétika kedvéért, néhányat pedig a kerti állapotok érzékeltetésére.

Frissen ültetett eperpalánta piroslik

Lefagyott vasrózsáink kupaca, egy éjjel végük lett

A fények miatt mintha rothadna, de nem...

Kukoricadísz; a szár begyújtásra, a kukorica etetésre lesz. Ezek pedig megúszták a morzsolót:-)

Paradicsomi állapotok

A paradicsomlé elkészítése télire, amit mi pörköltek, és aki szereti levesként fogyasztunk el, idén ismét a régi üstben fortyogott. Két adagban, mert a paradicsomok eléggé össze-vissza értek be. Így aztán kétszer vágtunk bele, szószerint a sűrítmény elkészítésébe. Az üstház beüzemelée volt a legizgalmasabb az aprónépnek: szájtátva leste benne a tüzet, nyitogatta az ajtaját, és nem győzött betelni vele.
A paradicsom kétféle lett, ami eredetileg egy félének lett ültetve. Közben derült ki, hogy már a palánta is "elfajozott", vagyis senki nem számított apró, "barba-formájú" lukulusz jellegű puha termésre. No, ez ment a piacra.:-) A másik adag szép kövér lédús kerek volt, enni is öröm volt, és valljuk be elvagdosni, előkészíteni is könnyebb. És azt is hozzáteszem, megenni is jobb volt, mint a kifejezetten ezért ültetett karós paradicsom, aminek olyan kemény héjja lett, hogy ki kellett köpködni...:-(

Fenntebb paszírozó, amivel az "öregek" kézzel paszíroztak, nem ám fakanállal lökdösték ide-oda.
Az üstházunk kora megmondhatatlan, már a 25 évvel idősebb anyukám em emlékszik, csak az üstök lettek cserélve. Hát igen, a cső sem mai gyerek:-))

A képek múlthéten készültek, sajnos most nincs ilyen paradicsomi időjárás...Kissé hűvös, de napos.

Aratás

A kerünk végén hatalmas búzamező van. Most már évek óta. Úgy tűnik a vetésforgó kevésbé érvényesül, bár néhány éve - ha jól emlékszem - kukorica volt. Termelőszövetkezeti földek ezek, illetve magánterületek, amelyeket aztán a Szövetkezet kombájn - flottája dolgoz meg. Tegnap órási zajra lettem figyelemes, és először csak egy időnként hallható pittyegés keltette fel a figyelmemet. Olyan, mint némely autó tolatáskor kiadott figyelmeztető jelzése. Nem is gondoltam, hogy aratnak, kezdett is zavarni a pittyegés. De aztán, jött a felismerés, a monoton dübörgés, zaj. Ez csak a beindult aratás lehet.! Később kimentünk a kert végébe, és igen. Az aratás elkezdődött! Sajnos, éppen előttünk már egy sor eltünt a hatalamas gépek gyomrában, majd újra előjött, más formában. Én öt gépet számoltam, mentek, zakatoltak, zörögtek. Pár óra múlva visszamentünk, és éppen akkor fordultak nálunk. Azt már nem tudtam lefotózni, mert nehéz mindig készenlétben lenni. De néhány kép azért készült. Látható a szép idő, a langymeleg, a szárazság, de később akkora por lett, hogy ki kellett hátrálnunk a láthatárról.

Van az úgy...

Van az úgy, hogy egészen másfelé vet minket a sors, más dolgokat, más fontosságokat kell intéznünk, tennünk vennünk, megoldanunk. Ilyenkor a gondolatok szerteágaznak, bizony, nehezen lehet ráhangolni őket az olyan kellemességekre, mint a vidéki élet egy-egy pillanatának papírra- bocsánat- oldalra vetése.Az elmúlt két hónap nekem is másról szólt. Ezért elengedtem az ünnepeket, a finom étkeket, a levendulavirágzást - már le is arattam azóta két bokrot- a kert éledését, füvesedését, és még sokmindent, ami ide kívánkozott volna. Most érett be a sok munka, most felszabadultam, és próbálom behozni a lemaradásomat...Mert ugye aki még egy díjat is kapott az azért rázza magát gatyába, vagy szoknyába, vagy valamibe!
Úgy hogy uccu neki, kicsit ritkábban, de újra faragom a ceruzám, lekocérolom a kapámat, megélesítem a metszőollót és találkoznunk itthon, vidéken!



kismanóink az ajtó mellett...