Sótartó őszre hangolva

Néhány éve ajándékba kaptam ezt a kis együttest. Azóta minden ősszel ezzel sózunk-borsozunk.

Olyan kevésen múlik a jó érzés!

Vége a kerti munkáknak!

Legalább is nekünk. Mi, kevéske betakarítani valónkat már szeptemberben elrendezgettük, úgy mint, maradék paradicsomtövek, kukoricaszár. A krumplit már régen kiszedtük, azután csak a füveket kellett eltakarítani.

 

Megmetszettük a málnákat, a felkötözgettük a kóbor ágakat. Kivágtunk néhány csúnyácska, és beteges mályvafát az udvarról, hatamasra terebélyesedett íriszeinket pdig gyökerestől irtottuk ki, mivel már mindent tönkre tett a környezetében. Egyszer olvastam, hogy rengeteg tápanyagot szív ki a földből. Helyette egyszerű töveztethető bukszus félét ültettem, remélem megmaradnak.
A kertet alaposan berotáltuk, már csak a zöldségünk van kinn. Szép, egészséges most a szára, most kell szedni és csokorba kötni, fagyasztóba tenni télire. Rendbe tettük a fákat, főleg a birsekre kellett időt fordítani, mert rengeteg mellékhajtása nőtt a nyáron. Mivel  nem akarjuk hogy bokorrá fejlődjön át, így mindet levagdossuk, így szép kis fácskák már.

 

A dió termésünk rekordokat döntött, önmagát meghazudtolva termett:-) Vödörszám szedem össze, egyenlőre a padláson száradnak. Viszont a tavalyi gyenge megégett maradék termést most volt időnk törni, és nagy meglepetésünkre igen szép bele volt. Nem lett sok, kb. 1kiló 30dkg, megpucolva, amit meg is eszegetünk. Azt hallottam a Kossuton, hogy idén nagyon drága lesz az olajos magvak, így a dió ára is. Nem túlzok, és lódítok, 3000 ft-ra ígérte, jósolta a szakember, aki beszélt. Gondolom, ezt a fővárosra értette, mert felénk 1500-2000 ftért megy, és ennek is nagyon kell örülni.

 

Van még néhány virágom, egy pár bokor büdöském, amelyek egy igazán ócska keltetett palánta elszórt magjából keltek ki, csak úgy szabadon. A palánta ki sem tudott igazán virágozni, máris elszáradt még a nyáron, és egyszer csak megjelentek a kis hajtások itt is ott is.

A terszunkon is szépen virágoznak még a futó muskátlik, és a krizantémok is itt kaptak helyet, mert az udvaron elfújja őket a szél. Még nem akarom kiültetni-pedig muszáj lesz-így mindennap öntözhetem őket. Kicsit látható, hogy a leanderek is kinn vannak még.

 

Azért nagyon szép az ősz, és nem csak azért mert a fiam, és én is őszi gyerekek vagyunk, és azt mondják az ember ösztönösen vonzódik ahoz az évszakhoz, amelyben született. Én tényleg szeretem.

Az őszben benne van a nap sárgája, az ég kékje, elég ha csak a fentebbi birsalmás képre pillantasz!
Ilyenkor egy kicsit megáll az ember, és a buszon utazva, vagy ha nem vezet, az autóból kinézve a megelevenedett festőecset impresszionista vonásait élvezhetjük, igazi színeket, igazi fényeket kapunk még a tél előtt.
Jó lesz azért egy kicsit megpihenni, várni a havat-mert én azt is szeretem-készülni az ünnepekre, meleg héjában sült krumplit eszegetni, szóval annyi minden vár ránk idén télen-ősszel is.!
Már megtanultam egy ideje, hogy örüljek az életnek, és ne bosszankodjak ha esik a eső, vagy jön a hideg-igaz a fűtésért meg kell dolgozni-de a bosszankodással elköltött enegiámat inkább a mindennapok örömtelivé tételére használom. Így jöhet bármi. Na, jó, azért nem bármi, de így élvezetesebb az élet!:-))

Gyere te is vidékre, és élvezd az életet annak természetességében!

Vagy, kövess facebook oldalamon, ahol egy kicsit te is vidéken érezheted magad! 

Szőlődzsem

Számomra újdonságként hatott a szőlődzsem, melyet most készítettünk először.
A receptet kaptuk, azt írom most le. Nekem kicsit édes, mivel a szőlőnk is nagyon érett, és édes volt. De nagyon finom!

5 kg lebogyózott szőlőt (típus nincs:-)) megmosunk. Sűrű gézanyagon átnyomkodjuk, úgy, hogy csak a sűrű szirup maradjon. Ezt megmérjük, hány kiló lett. Föltesszük forrni, a habot leszedjük. Közben kilónként 30-40 dkg cukrot teszünk hozzá literenként, majd forraljuk, míg sűrű szirup lesz belőle.
Csepp próbával győződjünk meg az állagáról, ha megalszik, készen van. Ha nehezen alszik meg, tehetünk hozzá zselésítőt is. A kész dzsemet kicsi üvegekbe töltjük, letakarva hagyjuk míg megkeményedik, kihűl. A tetejére tegyünk szalicilt. Szorosan zárjuk le. Frissen fogyasztva is finom!

Szóval eddig a recept.

Nekem nagyon ízlik, kekszhez, sütikhez frissen eszegetjük, de hamar el fog fogyni!

 

 

 

 

 

 

Ha ízlik a vidéki élet kövess a Facebookon is!

 

Ezt megteheted itt!

Tökös kupac

A mai szép napot sok mindenre használtuk. Például a kinti munkákat végeztük, kicsit bicikliztünk, aztán  készítettünk egy olcsó tökös kupacot, vagyis egy kis őszi udvari díszt. Volt néhány csúnyácska szürke sütőtökünk, amolyan jó naracsbőrös fajta, kukoricacső, és nyáron szedett tobozok. Valamint anyukám fóliájából egy kis halom szalma, és dirib-darab fák.
No, ebből lett az alábbi kupac, amolyan hirtelenség...

 

 

 

Ez a szürke tök talán indoklatlanul háttérbe szorult, mert sárga társai szebbek, dekoratívabbak. Viszon ebből is lehet "alkotni", bármilyen egyszerű formában. És már nem is olyan csúnyácskák, ugye?

 

 

Megtalálsz a Facebookon is, ahol újabb ötleteket, képeket nézegethetsz más vidékekről is!

 

 

Csipkebogyó koszorú

Egy igazán gyorsan elkészíthető koszorút mutatok most, amelyet a héten készítettem.
Azt hiszem, ehhez nem kell leírás, mert látható a lényeg: a szemek egy irányba nézzenek, takarásban legyenek, kissé döntsük meg az ívet.

Amennyi bogyót tudunk gyűjteni, és amekkora alapunk van, akkora lesz a koszorúnk. Igaz, idővel összetöpped majd, de addig is szép. És ha kellően hideg lenne, akkor tovább bírná. Én megvárom, hogy milyen lesz, hogyan aszalódik így a koszorúalapon.

 

 

 

 

 A vidék itthon facebook oldalát ITT találod, ha tetszik amit látsz, csatlakozz a vidék szeretőkhöz!

Ökofaluban jártunk

Néhány hete egy közeli ökofaluba tettünk rövidke kirándulást. Nemcsak a pár házból álló kis falut lehetett megnézni, hanem a hozzátartozó farmot is, tanyát, hogy maradjunk magyarok. Nyílt napot tartott a Galgafarm, melyet a Kossuth Rádióban is reklámoztak. Ezt hallottam meg véletlenül, és mive közel van, így nyugodtan mentünk el, egy vasárnap délután.
A farm Galgahévíz mellett, mögött van, jócskán kifelé a falutól, fel a hegyek, dombok közé menet. Negatívum, hogy semmi, de semmi nem jelzi ezt, így gyakorlatilag ha nem kérdezi meg az ember, nem lehet megtalálni.
A farmon állatokat tenyésztenek, önfenntartás céljából. Sokan, akik a faluban laknak, itt is dolgoznak. A farmon található még sajtérlelő, tejfeldolgozó miniüzem is. Ezeket is megnézhettük.

Autóval nem járnak be, egy elektromos kisbuszzal közlekednek, és viszik a látogatókat, ha szükséges. Bio és öko módon termelnek, és tenyésztenek, újabb innovatív megoldásokon törik a fejüket. Van szélerőmű, áramfejlesztő, kihasználják a víz adta lehetőségeket.

A falu egy dombon van, csodaszép kilátással, tóval. Itt csak bontott anyaggal lehet építkezni; rengeteg bontott tégla mindennütt, és fa. Talán 8-10 ház van, kisebb-nagyobb négyzetméteren, egy közösségi épület, és épül egy -talán "panel" ház is ,ahol kis lakások vannak. Ez utóbbi vályogból épül, ami nem kis teljesítmény! Itt nem fotóztam, mert több helyen olvastam, hogy a ház nem a bemutató része. Mivel ez a hétvége egy nagy nyílt nap volt, miniszterek stb, így valószínűleg sokan kolbászoltak a házak környékén, és igyekeztek védeni intim zónájukat, érthető módon.

Az ökofaluról még:
Az ökológiai gazdálkodás, szivárvány gazdaság,szelíd technológiák, társadalmilag érzékeny spiritualitás,egészség és gyógyítás, illetve a permakultúra módszerével, és jegyében működik.
A permakultúrát kiemelném, én még nem hallottam róla. Pár szóban leírom, hát ha te sem!

Kevés külső erőforrást igénylő, önellátó rendszerek gyakorlati elterjesztése, amely jelenleg a leg ökológiaibb, természetközelibb. Lényege, hogy a természet rendszerei közötti összefüggéseket, együtthatásokat használja ki, tehát például az állatok melege adja a növények életéhez szükséges meleget, hogy nagyon egyszerűen írjam. Ők mondták, remélem jól emlékszem:-) A permakultúra egyébként Permanent Agriculture szóból származik, és 1980-as évkben alternatív Nobel-díjat nyert az ötlet. (Bill Mollison és mtsai)

Az egész egységet 1990-ben indították útjára, a Gaia Alapítvánnyal, amelyet egy baráti társaság alapított, azzal a céllal, hogy létre hozzanak maguknak egy olyan életteret, amelyben jó élni, és amelyben fenntartható módon a természettel, a környező világgal, és egymással békében lehet élni.
Mára bemutató központtal, a már említett farmmal, "Kiváló Ökofalu 2004" címmel, és sok egyéb nagyszerűséggel rendelkeznek.  Nézeteik kissé magas röptűnek tűnhetnek, ami a holisztikus világképet illeti; de ennek jelentésére a kevésbé tájékozott olvasó, vagy látogató is hamar rátanul. Én csak úgy szoktam mondani, a minden mindennel összefügg esete, vagy Richard Bach után szabadon, "minden egy". (Hogy az exotériai is ide férjen, ha már holisztikusságban utazunk:-)

Kettős érzésem volt végül!
A házak amolyan "sosem készül el" állapotot mutattak, remélem ez csak az én téves benyomásom volt. Több házikó már vagy még -nem tudom- eladó volt. Vajon miért?

Elég messze van a "civilizációtól" .Így szerintem csak módos családok engedhetik meg maguknak a természethez való ilyetén viszatérést.
Hát ez van.

E mellett-érdemes megnézni, mindenképpen tanulságos életforma...és ez is vidék, itthon, Magyarországon!

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Kilátás a faluból...
 

Mint említettem a falut nem fotóztam le, mert szerintem nem szerették volna az ott élők.

További informácókat szerezhetsz a www.gaiaalapitvany.hu oldalon.

Engem pedig megtalálsz a Facebookon!

 

Üdv!

Mire jó a régi játék?

Emlékeztek arra játékra, amelyen egy fakopáncs csőrét kopogtatva "csúszik le" egy kötőtű-szerű pálcán?


Ez az:

Ez egy jó példány, nem őt szedtem szét!

Nos, ez a madárka annak a része; mivel a rugózása már nem volt jó- nem tudott "lecsúszni"- így én szétszereltem. A talpára ráragasztottam-éppen a közepére, ahová be van szúrva vaspálca- magát a madarat. Aztán két kis csavarral berögzítettük a teraszunk bejáratához... Nagyon aranyos!

 

 

Itt jól látszik, hogy ennek a játéknak még jó a rugója! Ezzel tud leugrálni  rúdon. Ha ez tönkremegy, akkor már oda a varázsa.

 

Régi, jópofa játék, kár lett volna veszni hagyni!

Így legalább még lehet néhány szép éve a teraszunkon, ahol kedvére kopogtathat!

 

 

Gyere, nézz szét a Facebookon is, ahol még több képet muatok neked!

 

Vásznak, terítők

Régi tartozásomat rovom most le, magam, és más előtt. Nyári képeimet töltöttem föl, kiegészítve néhány itthoni terítővel, régi törölközővel.

Ezek legjava használható ma is, van ami "vadonatúj"! Néhány darab még anyukám stafirungjából való, ilyen terítője, köténye ma is mindennapos használatban van.

Az első képek pedig még a csángófesztiválról valók.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Megtalálsz a Facebookon is, ha szereted a vidéki hangulatot, lakberendezést, életformát!

Csatlakozz hozzánk!

 

Ezt megteheted itt!

 

 

Utcára nyílik...

Azt hiszem, ritkán látni az utcai kapukon  kézzel készített díszítést. Amolyan egyszerű, de kedves, vendégköszöntő-szivetmelengető díszekre gondolok, amire jó ránézni. Nem divat, vagy félünk hogy reggelre lába kél...Ezért gondolkodjunk kreatívan, és válasszunk olyan -értéktelennek tűnő -anyagokat, amelyre nem csap le senki, míg mi édesen durmolunk annak tudatában, hogy milyen jó kis díszítésük van!

Hogy legyen kedvünk díszíteni, ma egy újabb egyszerűen elkészíthető ajtó/kapu díszt mutatok nektek, melyet a hétvégén készítettem, egy hirtelen ötlettől vezérelve.Gesztenyét gyűjtöttünk, asztali dísznek. Végül a gesztenyéket aprófúróval kifúrtuk, és egy vékony, de tartós drótot fűztem át a szemeken. A drótot összefogtam, így kerek lett. Tujaágakat csipegettem hozzá, amelyből még lehetett volna...Azokat is ráerősítettem egy vékony szállal, de van amelyet csak áttekergettem a gesztenyék között. A zölddel igen mutatós. Persze más zöldet is lehet használni...

Ha tetszik, készítsd el ezt, vagy más anyagból a sajátodat!

 

Kövess a Facebookon is, ha szereted a vidéki életet!

 

Csatlakozz itt!

Mire elég ma 125 Ft?

Nem régen egy JYSK áruházban jártam.
Megláttam-a legalsó polcok egyikén-"valami sok sárgát", amolyan kukás sárga színű sárgát:-)

Ezeket:

Ezek itt poháralátétek. Lgalábbis annak árulják őket. Rövid magamba mélyülés után rájöttem, hogy az első gondolat,  amikor rápillantottam, az volt bennem, hogy ezek fellógatható ablakdíszek. Amikor láttam, hogy nem, arra gondoltam, de mégis! Majd az lesz belőlük! Mert egyszerűen csak felfűztem egy cérnára hármat, a négyből. A páratlan számú elemek harmonikusabbak. Bár a képen csak kettő látszik. Anyagát tekintve amolyan természetesnek álcázott műanyag.:-) Én erre elég háklis vagyok, mert nem szeretem, ha valami másnak akar látszani, mint ami, pl. a laminált padlónk fának:-)) de ez nem akart másnak látszani. Én láttam másnak. És bevallom, megtetszett.



Persze, szebben is fel lehetne fűzni, szebb anyagra, de siettem...

Azt hiszem, egy-két őszi évadot ez a szín ki fog bírni. Őszies, mértékkel szépen mutat, és erős.
Ja, és csak 125 Ft!

Keress  a Facebookon is!

 

Itt megtalálsz!

Koszorú hortenziából

Hortenzia koszorúm készítése...

 



 

Régóta tetszettek a hortenziából készített koszorúk. Szereztünk néhány fejet, amelyet megszárítva sikerült végre készíteni egyet.

 

A szárításról megoszlottak a "szakértői vélemények"; van, aki szárazon szárítást, van aki vízben áztatva való szárítást javasolt. Végül is nem jutottam dűlőre, hogyan jobb, így mind a két verziót kipróbáltam. Vagyis egyik adagot vízben hagytam elszáradni, a másikat felakasztottam a fenyő alá, és ott száradt el. Végül az előbbi-vizes techika vált be-mivel a sima szárítással teljesen szétszáradtak, és lehullottak virágok. A vizes módszerrel elszáradtak ugyan, de nem esett szét a fej. Így abból készült a koszorú.



 

 

 

 



Ezek vízben száradtak el; leszedéskor legyenek rózsaszínek, ezt is kertészeti oldalon olvastam...



Ezek szárazon lógtak a fenyőnk alatt...

A koszorú

Elkészítéséhez egy szalma alapot használtam, ragasztópisztolyt. A leszáradt fejeket mint egy karfiolfejet, rózsákra szedtem, mert én egészben nem bírtam felragasztani. Így kis fejeket ragasztgattam egymás mellé...
Hét virágfej volt, az mind el is fogyott. Egy-két virágszirom lehullott persze, de ha megráztam nem hullott...Szerintem ez jó hír.:-)

Kitettem a teraszajtóra. Majd kiderül, mit bír.

Ha tetszik a vidéki élet, ha szívesen olvasol a vidékről, és nézegetsz képeket, akkor légy társunk a facebookon is. Itt megteheted csatlakozásodat!

Újra a kamrában!

Azt hiszem itt az ideje, hogy szétnézzünk a kamrában...Étrendünk, és táplálkozásunk -meglepő módon- átalakult az elmúlt időszakban; csökkenő tendenciát mutat. Vagyis kevesebbet eszünk. Nem tudom ez a korral jár-e, vagy miért van ez így, de így van. Ezért mi már nem pakoljuk teli a kamrát azért, hogy egész télen ha kell hanem befőttet, és lekvárt eszegessünk. Mindenből csak annyit, amennyit biztosan megeszünk. Egy éppen járni tanuló gyermek mellett nekem nem megy hogy túl sok időt töltsek a konyhában, annyit hagy, amennyit fontos persze, hiszen főzni kell, de semmi extra:-) Igyekszem elcsípni egy-egy hétvégét, és nyugodtabb hétköznapot, ha piskótatekercsre fáj a fogam, vagy éppen lángosra!
Ezért kamránk is mérsékelt telítettséggel van ellátva.

Egy kis ez, egy kis az!

Házi főzött paradicsomlé, és ketchup, pár üveggel. (tényleg pár, kb 2x3 dl) uborka és paprika, szilvalekvár, egy kevéske aszaltszilva, nyammogni.

Őszinte leszek, semmit nem én készítettem!

Csak a képeket tudtam-sokszor azt is utólag- megcsinálni, mivel mire megtudom, hogy mi készül anyu konyhájában, addigra már a befejező szakasznál tart.

 

 

 

 

Ez egy rosszul sikerült kép, de régi húsdarálónk debütál rajta, mint szilvadaráló:-)

Szilva aszalás, csak úgy, a napon.


 

Ha szereted a vidéki kamrát,  a vidék ízeit, akkor keress a Facebookon is!

Itt megtalálsz!