2012. november 20., kedd

Karácsonyfa dilemma...

Idén más lesz nekünk a karácsony, mert a fiunk 1 éves, igazi vidéki kisfickó, erős, és érdeklődő, így  el kellett gondolkodnunk, hogyan is lesz karácsonykor? Mert hogy felmerül az a tény, hogy kő kövön, inkább dísz díszen nem marad tőle. Tehát mi legyen a karácsonyfával? Mindenféle megoldáson gondolkodtam...például tegyük a cserépkályha tetejére! Na persze, de olyan kicsi fa nem létezik. Ez tehát elvetve. Tegyük a járókába, amit egyébként sem használunk semmire, csak anya tanulmányait őrizzük benne:-) De ez sem igazán jó ötlet, és lássuk be, nem is túl esztétikus! Míg aztán jött a megmentő ötlet! Végig gondoltam mitől is kell tartanunk: elrántja, lebontja. Tehát, legyen nehéz, legyen törhetetlen! Akkor pedig gyökeres fenyőnk lesz, és rajta szalmadíszek, néhány régi üvegnek tűnő piros műanyag dísszel. Ezt tehetjük a földre is, a földjét alaposan elrejtem előle, és a díszekért sem kár, pótolhatók!
Volt nekünk már gyökeres fenyőnk, nem is egy. Szépen meg is nőttek, egy  a belső kertben van, legalább 4 méteres, kb. 4-5 éve ültettük ki. Bevallom, én nem őrjöngök, ha kivágott fenyőnk van, mivel be kellett látnom, hogy a kertek, amelyek a fenyőket be tudják fogadni, végesek. Tehát szép gondolat imígyen "megmenteni" őket, de egész egyszerűen nem lehet egy életen át fenyőket menteni. Legalább is nálunk nem. Bennem is mocorgott mindig, hogy milyen csúnya dolog az emberektől, önző módon kivágni, feldíszíteni, aztán jobb esetben tüzelőként végezni, rosszabb esetbe a kukák mellett árválkodni hagyni őket,  vagyis hozzájárulni ehhez a szomorú véghez. Aztán évek alatt szelídült ez az érzés, és hagytam magam meggyőzni arról, hogy az árult fenyőket kifejezetten erre a célra ültetik, tehát nem fenyőerdőket iratnak. Nem úgy van az, hogy kimegyek és kivágok egy darabka Mátrát, 'oszt hazaviszem, és kész. Tehát bízzunk a legjobbakban, és amíg van lehetőségünk ültessük el a karácsonyi fenyőket, ha már nincs hova, pedig ne marcangojlon minket a lelkiimeret a fenyők kis életéért!
No, ennyi kitérő után tehát mi most megőrzünk egy fát, esetleg valaki más helyett:-)
Így lesz nekünk idén gyökeres fenyőnk.





Szívesen kirándulok advent idején, faluba, városba egyaránt. Igazán különleges, és szép dolgokat láthat az ember! Mint ez a jégfenyő!




Advent és ünnepek idején is szép képekkel lepem meg magunkat, a vidék szeretőket!
Melengesd a lelked a Facebook oldalamon!

2012. november 2., péntek

Kína másképp

Ezek a napok mindig olyan gyorsan eltelnek!
A jóleső semmi kitölti napjainkat: végre van időm sütögetni, néhány percecske erejéig belelapozni a felhalmozott újságokba. Csendesen mélázni, könyvet vásárolni.
Vettem egy könyvet ugyanis!
No, ez azért nem olyan nagy hír, és talán évente néhányszor megesik velem még szerencsére, de most valahogy kimaradt az olvasás az életemből. A fiunk napjait töltöm ki, és ő a miénket...
De ezt a könyvet szeretném veletek megosztani!
Jung Chang: Vadhattyúk című könyvéről van szó. Nagyon régen, kb. 6-8 éve hallgattam a Kossuton, a 13 órakor levő irdalmi félórát, nyári szabadságom alatt. Akkor általában hangjátékok mennek, ez is ilyen volt. Ha jól emlékszem Igó Éva olvasta fel. Kínában játszódik, három nő élete, sorsa, három generáció története. Számomra lebilincslő volt, azóta kerestem, és most végre megtaláltam. Kissé vaskos kötet, de mivel egyes szám, első személyben írja az írónő saját családja történetét, így megbocsátható. :-) A kínai társadalmi berendezkedés okozta emberi átalakulások, személyes tragédiák, életek könyve ez, három nő, három vadhattyú.Nem tudom mikor olvasom végig, de szívből ajánlom, mert Kínát másképpen mutatja be, mint amit látunk és érzünk belőlük.

És végtére is, ez is vidék, egy távoli, ismeretlen vidék! Én szeretném megismerni EZT a Kínát. És csak Ezt.

 




A vidék szeretők itt találkoznak:Facebook itthon, vidéken!