Ismét terasz

Egy kicsi sárga...

...és egy kései csokor a másodvirágzásból!

Kerítés és leander

Régi kerítésünk idén nyáron is gyarapodik...Mindig akad valami rá...

Előtte ezer éves öreg leander tő, amit már kidobásra szántak. Kiültettem, és hatalmasat nőtt.
Bár tudom, hogy a teleltetést nehezen viselik a kiültetettek, de reménykedem, hogy így új erőre kapva túlélő lesz.

Kerti hangulat

Egy kis ideig ketten vagyunk itthon egy "még nem ötéves, de mindjárt az leszek"korú fiúcskával, így bokros teendőink közepette időnként megállunk, és iszogatunk.

Mivel most IGAZÁN van arra idő, hogy megadjuk a módját, csak úgy magunknak, így díszítünk még akkor is, ha csak egy limonádét fogyasztunk. 

Szeretem ezt az időszakot; de szerencsésnek érzem magam, mert nem csak ilyenkor tehetem meg, és teszem is azt, hogy esztétikusan és kedvességekkel megtűzdelve eszünk-iszunk, beszélgetünk, és játszunk, hanem a hétköznapokon is. 

Van akinek azonnal megadatik, vagy ráérez, vagy nincs előtte más akadály, és így nő fel, vagy gyorsan ilyenné válik a saját világa. Nekem hosszabb út volt...és még nincs vége. 

Nagyon szeretném azt hinni, hogy az esztétikai nevelés érdemes a szóra, és lesz/van foganatja!

Nyári teraszunk

Kiváltságos helyzetben vannak azok a teraszok, ahol a gazda annyira szivén viseli a sorsukat, hogy nem engedi raktárrá változni, hanem megkapja méltó formáját, szerepét.

Mindegy mekkora, mindig meg lehet találni aktuális ízlésünknek, kedvtelésünknek való díszítését.

Nálunk már jó ideje fut a kék, amit az indított el, hogy valamiért nálunk a kék,és kékes zománcosok voltak többségben. Amikor megörököltem őket, meghatározták, hogy milyenné válik a külső tér, legalábbis egy időre.Aztán annyira megszerettem, hogy megtaláltam azokat az apró kiegészítőket, amiket szeretettel tudtam használni. A kék zománcosok pedig átkerültek egy helyre, egy hátsó teraszra, ahol együtt vannak nyugalomban.
Évekig tettem -vettem például ezt a ki fali polcot is. Nem nagy szám, de végre lett helye! Az utóbbi időben a kamrában várt. A fehér kredencet is évekkel ez előtt csiszolgattam, akkor kapott egy gesztenyés lazúrt. Ma pedig vissza zománcoztam, mert így kellemesebb a szememnek, és tetszik is fehér. Kissé beszívott a fehér, de nem kizárólagosan.
Ahogy elnézem, a kisfiam is dekorált. Egy stílusos műanyag kis tálkát helyezett a képre. Kéket...

Találtam egy szép színt az Obiban, galambszürke néven. Inkább szürkés kék, de nagyon tetszik. Régi székünk is ezt kapta.

A kredencben tároljuk a kinti cipőket, gumicsizmákat, és néhány kinti játékot, ami fából van.

Akáckarók

 Kevésbé romantikus bejegyzésemet a kihaló félben levő akáckaróknak szentelem!

 A fák, szőlőtőkék, palánták mellé karót teszünk, de nem mindegy milyet. A jó karók keményfából vannak, és jól bírják a munkát, akár karóként, akár kerítésként használjuk őket. Sajnos az akácfa és a belőle készült karók szinte teljesen elfogytak, olyan 40-50 év után mentek szét. Még nagyapám házi szőlősében voltak, és már akkor is öregecskék voltak. 

Az akáckaró értékes volt, ezért néhányat megőriztünk, és használjuk.

Ez azért írtam meg, mert a minap munkába menet egy szőnyeg és fenyőbútorokat forgalmazó bolt kirakatában erre a feliratra lettem figyelmes: "paradicsom mellé új akáckaró eladó".

 Ezek szerint van rá igény.

 

Sok kalapácsütés nyoma lehet már rajta!

Séta a határban

Aratás előtt...

Gömbölyded formák

Nagyon szeretjük a nyári kertet (is) Mindennap itt töltjük azt a minimális két -három órát, amit egy család együtt tud tölteni hétköznap. A veteményesben is sokat mozgunk, főleg én:-) Nagyon megörültem, amikor megláttam a dísztököket a nagy levelek alatt!

Néhány szín és forma (és íz)!

Muskátlis látószögben...

A kétszínű virág...

 És a gömbölyűségek:-)

 

 Apróbbak...

 

...és egy vadász maci...

még puskája is van!