Eddig sem gondoltam, hogy a levendulakoszorú elkészítése egyszerű lenne, de most, hogy elkészítettem egyet, elmondhatom, hogy lassú, nem két perces tevékenység; a levendulával való munkálkodás megnyugtató, lenyugtató-lassító hatása is érvényesül közben. Egészen korán learattam egy 8-10 csokornyit, amelyekben kb. 30-50 szál kisebb-nagyobb levendulaszál van. Ezeket 3 napig szárogattam, az alábbi képen látható módon. Mivel még melegben szedtem le, de aztán rosszabbra fordult az idő, így nem száradt szét. Azért is szedtem már le, mert szépen beindultak, de nem akarom, hogy lehulljon a virág. Tudomásom szerint akkor korán, a virág kipattanása előtt le kell szedni. Nekem eddig egyáltalán nem hullik. Amikor sokáig tartottam őket, elég volt, ha csak ráfújtam, már hullott is. Akkor lesznek jók a levendulás zsákocskákba...No de térjünk vissza a koszorúra.
Előkészítettem két koszorú alapot, egy kicsit és egy nagyot. Hamar rájöttem, hogy ez a mennyiség csak a kicsire lesz elégséges.
Először készítettem kicsi csokrokat, amiket kötöző dróttal összeszorítottam. A képen láthatod az egyik vesszőalapomat. No, erre nem került levendula, mert kb. 3x ennyi kellett volna:-)
Az előkészítés után -válogattam, igazgattam- levágtam a szárát, mert hosszú szárral nem kezelhető. Ezekhez a koszorúkhoz, rövidszárú levendulacsokrokra van szükségünk. Láthatod, mekkora kupac a törmelék. Ezeket egy rostába teszem, és tovább szárítom.
Ezután jött a felkötés nehéz feladata. Ezzel bíbelődtem, bajlódtam, mert nem volt még tapasztalatom. A csokrocskákat egymásra, a virágos résznél kisség eltoltam egymáson, egymásra fektetve helyeztem el az alapon. A fejük egyirányba tart, így adva a koszorú kör formájának, és a végtelenségnek az érzését vissza...Végül úgy esett nekem kézre, és a legstabilabb megoldásnak ez mutatkozott, hogy levágtam egy hosszú drótot, és mindig rászorítottam a soron következő csokrot a helyére. Ügyelni kell arra, hogy a drót ne látszódjék, a csokrokat is úgy tegyük, hogy szárat is takarja.
Így 9 kicsi csokrot használtam. 9x átlagosan 40 szál, hozzáteszm vegyes csokrot. Vagyis erős, és gyengécske levendulaszál is volt benne.
Végül egy stabil, formás kis koszorút kaptam..
Akár ablakba, ajtóra falra is tehetem...
Fontos azért megjegyeznem, hogy igazán akkor szép egy ilyen koszorú, ha teljesen tömött, vagyis nem látszik az alap ki. De kinek mennyi levendulája van, annyiból gazdálkodik. Azt hiszem, ugyan akkora öröm egy kevésbé tömött koszorú is, ha magunk dolgozunk vele.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én a környezetemben sehol sem találkozok levendulával, és abból készült díszekkel sem. Pedig lépten-nyomon azt olvassuk, hogy megint divatba jött. Azt hiszem egyenlőre csak egyes területek, tájegységek sajátja.
.JPG)
