2014. június 25., szerda

Óriás lettél...

 
 
Pár éve kaptam egy pici palántát egy öreg nénikétől, ez volt a mályvarózsa első példánya. Aztán elfújta a szél ide-oda az udvarban. Tavaly lettem figyelmes egy bokorra, amin virág nem volt, de kitartóan nőtt. Kiderült, hogy egy példánya, egy leszármazott...Aztán végre kezembe került, hogy kétnyári növény, első évben csak leveleit hozza, második évben virágzik. Ez a mályvarózsa, amit én csak parasztmályvának hívok itthon, mert a skanzenek parasztudvarain mindig van ilyen. Azért, mert jellemző virág volt hajdan. Óriásira képes nőni, főleg ha sok víz éri, bár az elsőt kevesebb érte, mégis magas volt. De ez a példány túl tett rajta! Több szálon fut, össze is kötöttük, mert az átfújó szél kidöntötte volna. Mostanra a virágok is kibomlottak. Nekem bordó van, de nagyon szeretnék más színűt is. Vetettem már magról, de nem kelt ki, így maradok a palántánál. Már találtam is egyet, amit átültettem máshová, még két év és lesz belőle egy újabb óriásunk!
 
 
 
 
 
 








Ezek pedig a kúpvirágaim, amiket szintén a szélnek köszönhetek! Volt egy bokor, amit egyszerű zacskós bolti vételből ültettem. Magját nem tudtam szedni, mert még a máknál is apróbb, és nagyon szúrós. Ellenben teli volt vele a járda. Elsöpörtem hát. Idén pedig három m2-en virágzik sárgállik! Nagyon szépek. Remélem megint elvetik magukat, mert hajlandó vagyok feláldozni a füvet értük!

Most figyeltem meg, hogy egészen eltérő a mintájuk.







 
Üdvözlettel: Gitta!
:-)
 

2014. június 18., szerda

Levenduláskertem aratása

A Levenduláskertem' oldalamon megmutatom, hogyan oldom meg a közel 50 csokor levendula szárítását!

Nézd meg most! Levenduláskertemben  Ez pedig egy régi bejegyzésem, amikor még csak néhány bokor volt az udvaron:-) Így is száradtak már...


2014. június 16., hétfő

Nagy birtokos eset...

 
A mi vidéki életünk 2295 m2-en folyik. Nagy ez? Nem tudom. A minap arra jöttem rá, hogy jó lehet olyan igazi "nagybirtokon" élni! Amikor nem látod a végét...A kertünk egy nagy része, olyan 500m2 fás-füves. Nyírjuk, de kellően el gyomosodott az évek alatt. Nem bánjuk, mert időnk, és pénzünk sincs állandóan gyomtalanítani. Ha levágjuk, semmi kivetni való nincs benne. Éppen ezen üldögéltünk "családostul", én az eget kémleltem, fejem a fűben, fiam arca a hasamon, és akkor gondoltam ezt. Csak úgy járni -kelni fák között, apró zugokat találni, ültetni szépeket, köveket szórni. Nem kell oda park, csak lenni benne, ahogy tetszik. Ez amolyan közös tevékenység: mi is teszünk hozzá, vagy megalapozzuk, és a természet, a Teremtő is oda fúj hozzánk valamiket, amiket észre kell vegyünk. Így születne meg az én, a mi nagybirtokunk, ha lenne.
De a valóság az, hogy nincs, és nem is hiszem hogy lesz.
Amink van az sem kicsi, van akinek beláthatatlan már ez is. Pedig ésszel, szívvel és lélekkel lehet gondozni ekkora kerteket, és még nagyobbakat is. Szervezés, és akarat kérdése.
Nem baj, ha furcsálják a régi öregek, a szomszédok, hogy nem csak veteményre használjuk a kertet. Hosszú távú tervem, és vágyam, hogy a kert egy részét, a levendulás bővítésével, fűszerkert és rózsakert létrehozásával amolyan házi pihenő hellyé alakítsam. Ahol lehet ülni, dolgozni, nézni, lefeküdni a gyomos fűbe, labdázni, magunk lenni, és együtt lenni.
Mondhatnánk erre ott az udvar. Igen. De az más. Kicsit olyan, mintha a faluból is a nyersebb természetbe mennénk. (Azt azért hozzá teszem, nekünk jó dolgunk van, mert a kertünk vége a határba fut, nincs szomszéd, így ha kisétálunk a messziséget nézhetjük...)
Valahogy így érzem most. Nőnek a vetemények, tisztítom őket, szeretem őket. Fáj a derekam néha, de jól esik. Éppen ennyi, éppen most, a mi birtokunkon...
 
 
 
vasrózsák sorolnak

krumpli, idén nagyra nőtt


egy kis tökös

 

A levendulakoszorús bejegyzésemben igértem más levendulás dekorációt is. Nem szeretném  elfelejteni...



Egy vékony drótkarikán láthatod a levendulát felfonva, ez is kicsi csokrokból készült, de ezeket frissen vittünk fel. Ezt anyukám készítette.



 
Még többet a levendulás oldalamon mutatok majd, itt:Levenduláskertem

2014. június 2., hétfő

Levendula koszorú

Eddig sem gondoltam, hogy a levendulakoszorú elkészítése egyszerű lenne, de most, hogy elkészítettem egyet, elmondhatom, hogy lassú, nem két perces tevékenység; a levendulával való munkálkodás megnyugtató, lenyugtató-lassító hatása is érvényesül közben. Egészen korán learattam egy 8-10 csokornyit, amelyekben kb. 30-50 szál kisebb-nagyobb levendulaszál van. Ezeket  3 napig szárogattam, az alábbi képen látható módon. Mivel még melegben szedtem le, de aztán rosszabbra fordult az idő, így nem száradt szét. Azért is szedtem már le, mert szépen beindultak, de nem akarom, hogy lehulljon a virág. Tudomásom szerint akkor korán, a virág kipattanása előtt le kell szedni. Nekem eddig egyáltalán nem hullik. Amikor sokáig tartottam őket, elég volt, ha csak ráfújtam, már hullott is. Akkor lesznek jók a levendulás zsákocskákba...No de térjünk vissza a koszorúra.
Előkészítettem két koszorú alapot, egy kicsit és egy nagyot. Hamar rájöttem, hogy ez a mennyiség csak a kicsire lesz elégséges.
 
 
 



Először készítettem kicsi csokrokat, amiket kötöző dróttal összeszorítottam. A képen láthatod az egyik vesszőalapomat. No, erre nem került levendula, mert kb. 3x ennyi kellett volna:-)




 
Az előkészítés után -válogattam, igazgattam- levágtam a szárát, mert hosszú szárral nem kezelhető. Ezekhez a koszorúkhoz, rövidszárú levendulacsokrokra van szükségünk. Láthatod, mekkora kupac a törmelék. Ezeket egy rostába teszem, és tovább szárítom.
 


Ezután jött a felkötés nehéz feladata. Ezzel bíbelődtem, bajlódtam, mert nem volt még tapasztalatom. A csokrocskákat egymásra, a virágos résznél kisség eltoltam egymáson, egymásra fektetve helyeztem el az alapon. A fejük egyirányba tart, így adva a koszorú kör formájának, és a végtelenségnek az érzését vissza...Végül úgy esett nekem kézre, és a legstabilabb megoldásnak ez mutatkozott, hogy levágtam egy hosszú drótot, és mindig rászorítottam a soron következő csokrot a helyére. Ügyelni kell arra, hogy a drót ne látszódjék, a csokrokat is úgy tegyük, hogy szárat is takarja.
Így 9 kicsi csokrot használtam. 9x átlagosan 40 szál, hozzáteszm vegyes csokrot. Vagyis erős, és gyengécske levendulaszál is volt benne.

 
 
Végül egy stabil, formás kis koszorút kaptam..



 
Akár ablakba, ajtóra falra is tehetem...
 
Fontos azért megjegyeznem, hogy igazán akkor szép egy ilyen koszorú, ha teljesen tömött, vagyis nem látszik az alap ki. De kinek mennyi levendulája van, annyiból gazdálkodik. Azt hiszem, ugyan akkora öröm egy kevésbé tömött koszorú is, ha magunk dolgozunk vele.
Nem tudom, ki hogy van vele, de én a környezetemben sehol sem találkozok levendulával, és abból készült díszekkel sem. Pedig lépten-nyomon azt olvassuk, hogy megint divatba jött. Azt hiszem egyenlőre csak egyes területek, tájegységek sajátja.
 




 
Búcsúzom. Legközelebb olyan levendulás díszeimet mutatom be, amelyekhez nem kell sok levendula, csak egy kis ötlet, és türelem. Nézd meg Levendulás oldalamat ITT!