Cserépdísz és léckapu

Egy régi léckapu maradékát használtam fel alapnak arra, hogy a ketté repedt cserepeknek végre legyen helyük.

A léckapu színe is tetszett, ezért nem festem le. Maga a festés több mint 20 éves, a kapu pedig 40 év körüli. Egy darabka a gyermekkoromból:-)

A szétrepedt, szétfagyott virágcserepeket sem dobtam el, mert mint "félcserép" láttam, hogy még haszálható díszt lehet belőle készíteni. Ami szabályosabban törött, azt vagy lefestettem, vagy ezen a kapun végezte.

A cserépbe pici fúrófejjel pici lyukat fúrtunk, majd vékony dróttal felkötöttem a lécekhez. Belülre befőttesüveget tettem, abba vizet téve virágot, vagy mást tárolhatok.

 

***

 

 

***

Itt látod a pici lyukat.

 

***

 

Éppen keresetlen egyszerűsége ragadott meg.

 

 

Nem nagy dolgok...

Nem régen veteményes képeket mutattam. Most a belső kert egy-egy részét egy villanásra láthatóvá teszem.Nem nagy dolgok, amiktől magaménak érzem...

Pünkösdi rózsa, amit tavasszal tettem ide. Mellette kiemelném ezeket a korhadó félben levő félévszázados oszlopokat, amiket azért tettünk le, hogy nem vigye el a víz a földet...más felaprította volna, de nagyon jól mutatnak, és nagyon szerethetők..

Perzsafa. Nem tudok róla sokat, a férjem kívánsága volt, mert szépek a levelei. Egyenlőre jól érzi magát.

Ő "csak " egy paradicsompalánta. :-)Hátha terem majd. A lábas belül lepattogzott egy ejtés után, így kikerült, viszonylag újonnan. Most dísz és újrahasznosított is egyben...



Végül egy állványt mutatok, ami virágtartó volt eleddig, most cserepeimet őrzöm rajta, és igen mutatós is. Akaszthatunk rá koszorút, van ott egy ősrégi hurkatöltő rúd, ez- az. Van aminek még a helyét keressük.



Ezek nem nagy dolgok, de olyanná teszik a mindennapjainkat, mintha egy meseházban élnénk, még akkor is, ha nincs készen...