Madaras pálcás, és piros akasztós tojás

Januárban már vágyakoztam készíteni valami frisset, de tisztát; kevés színnel bíró aprócska kedvességet. Kismadarak mellett döntöttem; és mivel a varrás sosem volt erősségem, így jó pár madár sablont kivágtam, és megpróbáltam megöltögetni, mire elfogadhatónak ítéltem őket. Egyre apróbb öltéseket sikerült kifacsarnom a kezemből, amelyek közül a bal a erősebb, és mivel az elhatározásomat nem akartam felrúgni, így újra és újra elkezdtem. A mozdulatot tudom, de bizony mindig "sutának" tartottak a varráshoz, annak ellenére, hogy a rajzolás nekem való volt.
Addig addig, hogy azóta már több színben is készültek, kisebb és nagyobb méretben. E kettő volt az elsők között az, amelyiket nem szedtem szét.

A lendület kitartott, és mivel a húsvét piros tojás nélkül nem múlik el, így maradék piros dekorfilcemből, és további dirib-darabokból tojásokat kezdtem készíteni. 

Jól esik babrálni velük időnként...

Szeretném a finom részeket is varrással rögzíteni, de ahhoz még sokat kell gyakorolnom...Ó, és közben berepült a zöldike is, egyenlőre szárnyak nélkül.!

A mi bolygónk fényei

A év végén, a készülődésben helyet kapott ez a nagy méretű rizslámpa is, ami sokáig készült, mert óvodás fiammal készítettük. Ő festegette vízfestékkel, jómagam csak igazgattam néha, de rábíztam, legyen ahogy ő látja a világot!
Igazából egy bolygó lett, aztán a Föld egészen pontosan, majd az "űrvilág". Apró világítások jelzik azt, ahol laknak...
( egy rövid fehér égősorral )
A rizslámpa festése nagyon jó azoknak a gyerekeknek, kik nem szeretnek rajzolni, "kézügyeskedni"...Én nem szabályoztam agyon, hogyan csinálja. Rövid idő után magától váltak finomabbá az ecsetvonások, aprólékosabbak a pacák.A pacákból megnevezett helyek lettek, formák, amiknek neve lett. Élvezetes együtt festeni...
Végül úgy belejöttünk, hogy néhány kedves barátunknak, kisebb méretben, karácsonyi ajándék is készült. Egy zöldre festett karácsonyi díszekkel, és egy egyszerű anyagában kék lámpa fehér és kék gömbökkel, ezüstös csillagokkal. Azokat nem fotóztuk le, de tényleg aranyos, kedves ajándékok voltak! És nem csak karácsonyra jó!

Táblagép helyett

Gyúródeszka, gyúrótábla, ki hogy hívja, de mindenki tudja miről van szó, és a  legtöbb otthonban, ahol szoktak sütni-főzni van ilyen konyhai eszköz.
Én nagymamám régi- régi deszkáját alakítottam át. Nincs túl jó alapállapotban, gyúrásra már nem szeretném használni, így azonnal jött az ötlet, hogy befestem.Már régóta halogattam, de a novemberi jó idő kedvet adott hozzá!

 Ha felkerül a falra egyszer, ez a része lehet a krétatartó. Ez ugye a kitámasztója.Minden adott egy fali táblához, ami elég nagy, lehet rajta írást, rajzolást gyakorolni, verset felírni, tennivalókat, emlékeztetőket írni, stb...

A gyúródeszkát  lecsiszoltam géppel, de nem erősen, szinte csak a nagyon használt helyen. Portalanítása után pedig fekete táblafestékkel két rétegben lemázoltam, egy közepes vastag ecsettel.Nagyon kiadós, még maradt is, pedig először nem is hígítottam. Hobbi boltban vettem, ezer forint alatti áron.

Vízbázisú, így szűk félóra alatt készen volt, mert gyorsan száradt. Igazán fekete, és olyan régi módi lett:-)

A táblát szeretnénk majd falra tenni, de egyenlőre még gyerekrajzok születnek rajta, kriksz-krakszok, egyebek...Vizes ruhával könnyen letörölhető, de minimum kétszer kell törölni.
Hibák javításával nem foglalkoztam. Úgy jó, ahogy van.

Fenyőfák adventi hangulatban

Sokszor teszek olyan elhamarkodott kijelentést, hogy idén valami szebbet, különlegesebbet, egyedibbet találok ki, vagy esetleg veszek olyat, ami megfelel ezeknek a kritériumoknak.Díszt, koszorút, valamit. Idén sem sikerült ez a tervem.  

Maradtam a fenyőágaknál.

 

 A sosem túl bonyolított adventi koszorúnk:

 

A kis zöld fenyők az építőkockák közül kerültek ide. Így díszít egy kicsi gyermek:-)

 



 

Fenyő fák, fenyőfák...fák, fenyőből...

 

Háromdimenziós papírangyalok, karácsonyi képeslap kiegészítőként érkeztek hozzánk, most önállóan díszítenek... 

 

 

Így kívánok minden látogatómnak, olvasómnak, ide tévedőnek szép ünnepet, boldog karácsonyi pillanatokat, emlékezetes órákat. Vidámságot, és csendességet, valakit, aki ott lesz.

 

...vagy itt lesz veled!

 

Üdvözettel: Gitta

 

Összefoglaló 2014-ből: Mi készült itt?

Mindazok a csecse-becsék, kerti illendőségek, otthonunk díszei, amelyeket eddig sikerült elkészíteni...

 

Nézd meg itt!

 

***

 

Egy kis ízelítő...

 

 

Ez a karácsonyfa de szép!

Az idei karácsonyfa vásár nem különbözött a tavalyitól: hazacipelte az uram egy nyikorgó tolikocsival -most esőben, hogy még izgalmasabb legyen- a kis fánkat. Szép, formás kis fát választott: igazán jól mutat a nappaliban. Ledönthetetlen, súlyos tartóban -földben- díszeleg. Közben rájöttem, hogy így, elérhetetlenül bármilyen -akár üveg - díszt is rátehettünk volna...De így lett a legszebb! Kicsinységében és egyszerűségében is pompázatos, és szemet gyönyörködtető.

Elől egy régi fahéj csomagocska, még én csináltam.Utána az új filcdíszeink egyike, mögötte egy mázas kerámia szív, amelyet értelmi fogyatékkal élők készítettek, ebből egy egész kis sorozatom van. A harmadik képen is annak egy példányát látjátok .Aztán egy igazán régi üvegdísz, amit mindig fő helyre teszünk, egy régi-régi aranydió, nagymamámtól.Majd egy csúnyácska selyemgömb született újjá anyukám horgolótűje alatt, aki körbe horgolta őket...Végül kisangyalkánk...repül!

 

Íme, apró díszeinkről egy -egy életkép, ahogy apró-de annál fontosabb-életüket élik a fán, és betöltik küldetésüket!

 

  

 

 

Apróságok (nem csak) karácsonyra

Hirtelen meglepetésként kaptam ezeket a szép filcből készült díszeket, anyukámtól. Nagyon tetszenek, főleg, mert -mint már írtam- a fánkra egy ideig nem akarunk törékeny dolgokat tenni.

Lefotózgattam őket, hátha még valakinek van kedve és ideje esténként ilyeneket varrogatni. Csak kézzel készültek, bizonyosan időigényes is, de szerintem egy este egyet meglehet -talán- csinálni.

Ezekkel a fa biztosan vidékies- naturális-hangulatot kap.

 

 

 

 

 

 

 

 

Alább pedig, egy szintén ajándékot mutatok nektek, ezt már legalább hat éve kaptam. Akkor nagyon kedvelt "kézműves" technika volt az üvegfestés, de ez az egyszerűbb, inkább gyerekeknek szóló verzió. A lehúzhatóra, ragadósra gondolok, ami nem látszik át. Ezt, a körben összeragasztható, mécsessel megvilágítható szobadíszt én már kiterítve használom, ablakon, kívülről nagyon jól mutat, és a hűtőn is kedves látványosság. Akitől kaptam, sokat dolgozott vele, igazán szeretem...Ha van kedved, sablonnal bizonyosan meg tudod csinálni!

Látod, már erősen rogyadozik, egy Mikulás is leesett a tetőről:-)- De amíg nem megy végérvényesen tönkre, addig kiteszem.

Egyébként hűtőmágnesek tartják.

És ajándékoknak sem utolsók!

További szép készülődést, ráhangolódást...

Tökös kupac

A mai szép napot sok mindenre használtuk. Például a kinti munkákat végeztük, kicsit bicikliztünk, aztán  készítettünk egy olcsó tökös kupacot, vagyis egy kis őszi udvari díszt. Volt néhány csúnyácska szürke sütőtökünk, amolyan jó naracsbőrös fajta, kukoricacső, és nyáron szedett tobozok. Valamint anyukám fóliájából egy kis halom szalma, és dirib-darab fák.
No, ebből lett az alábbi kupac, amolyan hirtelenség...

 

 

 

Ez a szürke tök talán indoklatlanul háttérbe szorult, mert sárga társai szebbek, dekoratívabbak. Viszon ebből is lehet "alkotni", bármilyen egyszerű formában. És már nem is olyan csúnyácskák, ugye?

 

 

Megtalálsz a Facebookon is, ahol újabb ötleteket, képeket nézegethetsz más vidékekről is!

 

 

Csipkebogyó koszorú

Egy igazán gyorsan elkészíthető koszorút mutatok most, amelyet a héten készítettem.
Azt hiszem, ehhez nem kell leírás, mert látható a lényeg: a szemek egy irányba nézzenek, takarásban legyenek, kissé döntsük meg az ívet.

Amennyi bogyót tudunk gyűjteni, és amekkora alapunk van, akkora lesz a koszorúnk. Igaz, idővel összetöpped majd, de addig is szép. És ha kellően hideg lenne, akkor tovább bírná. Én megvárom, hogy milyen lesz, hogyan aszalódik így a koszorúalapon.

 

 

 

 

 A vidék itthon facebook oldalát ITT találod, ha tetszik amit látsz, csatlakozz a vidék szeretőkhöz!

Utcára nyílik...

Azt hiszem, ritkán látni az utcai kapukon  kézzel készített díszítést. Amolyan egyszerű, de kedves, vendégköszöntő-szivetmelengető díszekre gondolok, amire jó ránézni. Nem divat, vagy félünk hogy reggelre lába kél...Ezért gondolkodjunk kreatívan, és válasszunk olyan -értéktelennek tűnő -anyagokat, amelyre nem csap le senki, míg mi édesen durmolunk annak tudatában, hogy milyen jó kis díszítésük van!

Hogy legyen kedvünk díszíteni, ma egy újabb egyszerűen elkészíthető ajtó/kapu díszt mutatok nektek, melyet a hétvégén készítettem, egy hirtelen ötlettől vezérelve.Gesztenyét gyűjtöttünk, asztali dísznek. Végül a gesztenyéket aprófúróval kifúrtuk, és egy vékony, de tartós drótot fűztem át a szemeken. A drótot összefogtam, így kerek lett. Tujaágakat csipegettem hozzá, amelyből még lehetett volna...Azokat is ráerősítettem egy vékony szállal, de van amelyet csak áttekergettem a gesztenyék között. A zölddel igen mutatós. Persze más zöldet is lehet használni...

Ha tetszik, készítsd el ezt, vagy más anyagból a sajátodat!

 

Kövess a Facebookon is, ha szereted a vidéki életet!

 

Csatlakozz itt!

Koszorú hortenziából

Hortenzia koszorúm készítése...

 



 

Régóta tetszettek a hortenziából készített koszorúk. Szereztünk néhány fejet, amelyet megszárítva sikerült végre készíteni egyet.

 

A szárításról megoszlottak a "szakértői vélemények"; van, aki szárazon szárítást, van aki vízben áztatva való szárítást javasolt. Végül is nem jutottam dűlőre, hogyan jobb, így mind a két verziót kipróbáltam. Vagyis egyik adagot vízben hagytam elszáradni, a másikat felakasztottam a fenyő alá, és ott száradt el. Végül az előbbi-vizes techika vált be-mivel a sima szárítással teljesen szétszáradtak, és lehullottak virágok. A vizes módszerrel elszáradtak ugyan, de nem esett szét a fej. Így abból készült a koszorú.



 

 

 

 



Ezek vízben száradtak el; leszedéskor legyenek rózsaszínek, ezt is kertészeti oldalon olvastam...



Ezek szárazon lógtak a fenyőnk alatt...

A koszorú

Elkészítéséhez egy szalma alapot használtam, ragasztópisztolyt. A leszáradt fejeket mint egy karfiolfejet, rózsákra szedtem, mert én egészben nem bírtam felragasztani. Így kis fejeket ragasztgattam egymás mellé...
Hét virágfej volt, az mind el is fogyott. Egy-két virágszirom lehullott persze, de ha megráztam nem hullott...Szerintem ez jó hír.:-)

Kitettem a teraszajtóra. Majd kiderül, mit bír.

Ha tetszik a vidéki élet, ha szívesen olvasol a vidékről, és nézegetsz képeket, akkor légy társunk a facebookon is. Itt megteheted csatlakozásodat!