2012. december 29., szombat

Ez a karácsonyfa de szép!

Az idei karácsonyfa vásár nem különbözött a tavalyitól: hazacipelte az uram egy nyikorgó tolikocsival -most esőben, hogy még izgalmasabb legyen- a kis fánkat. Szép, formás kis fát választott: igazán jól mutat a nappaliban. Ledönthetetlen, súlyos tartóban -földben- díszeleg. Közben rájöttem, hogy így, elérhetetlenül bármilyen -akár üveg - díszt is rátehettünk volna...De így lett a legszebb! Kicsinységében és egyszerűségében is pompázatos, és szemet gyönyörködtető.
Elől egy régi fahéj csomagocska, még én csináltam.Utána az új filcdíszeink egyike, mögötte egy mázas kerámia szív, amelyet értelmi fogyatékkal élők készítettek, ebből egy egész kis sorozatom van. A harmadik képen is annak egy példányát látjátok .Aztán egy igazán régi üvegdísz, amit mindig fő helyre teszünk, egy régi-régi aranydió, nagymamámtól.Majd egy csúnyácska selyemgömb született újjá anyukám horgolótűje alatt, aki körbe horgolta őket...Végül kisangyalkánk...repül!
 
Íme, apró díszeinkről egy -egy életkép, ahogy apró-de annál fontosabb-életüket élik a fán, és betöltik küldetésüket!
 
  
 
 


2012. december 23., vasárnap

Ünnepre készülünk...

Békés, nyugodalmas, pihentető karácsonyi ünnepeket, és boldog új esztendőt kívánok minden kedves olvasómnak, látogatómnak!


Mottóul álljon itt Böjte Csaba dévai központjában készített képem, amelyet az ebédlő falán olvashatunk el...



Szeretettel: Gitta

2012. december 21., péntek

A finom szaloncukor...

A szaloncukor készítése házilag nekem még nem sikerült. Ezért megpróbálok olyat venni, amiért érdemes kicsomagolni a dobozból őket. A szép papírok nem mindig minőségi terméket rejtenek! De ezt bizonyosan Ti is tudjátok:-)
Azt hiszem a korral jár, hogy mostanra előtérbe került a minőség, a mennyiséggel szemben. Inkább kevesebb legyen, de annak legyen minden falata mennyei!

Én nagyon szeretem a marcipánosat...de igazán csak az jó -szerintem-ha étcsokiban van. Más nálunk a vajkaramelláért rajong. De az igazi kedvencem a trüffelkrémes, étcsokiban!

Azt is szeretem, ha régimódi egy kicsit, és papírban van, "sztaniolos" borítással. Tudjátok, amit régen kisimogattunk a füzet lapjai között, és én egy ideig ott őrizgettem...

Mikor a táblás csokikat elkezdték műanyagba csomagolni, nem szerettem. Ma is hiányzik a fényes zörgős papír, és emlékszem, mennyi csokipapírt összegyűjtöttem egy -egy dobozbam. Ma ez már nem lehetséges. De mindig van valami, mi az adott korra jellemző lehet, és talán érdemes összegyűjtögetni!

Ha van ötleted, mi lehetne, írd meg!

Ez -alább-a kedvencem most- néhány kép étvágygerjesztőnek:-)



 



Keress a Facebookon is, hogy még több képpel örvendeztesd meg magad a pihenés napjaiban is!
Csatlakozz itt a vidék szeretőkhöz!

2012. december 15., szombat

Régimódi hangulat

 
Egy régi bejegyzésem...
 
 
Ezt a parázzsal "működő" vasalót már csak a múlt értékei között tartjuk számon. Nagyon szép állapotban van, ki van "svickolva." Talán nem eretnekség ünnepekkor új feladatot adni neki...
Néhány fenyőgally, gyertya, és kész az ablakpárkányra, vagy a terasz asztalra a díszítés. Két éve egy nagy vastag gyertyát tettem bele, az igazán szép volt, de most így esett...
 
 
 
 

 
 
 
 


Keress  Facebookon is, ahol még több ünnepi, és vidéki képpel, életérzéssel találkozhatsz!

Csatlakozz itt!

2012. december 11., kedd

Apróságok (nem csak) karácsonyra

Hirtelen meglepetésként kaptam ezeket a szép filcből készült díszeket, anyukámtól. Nagyon tetszenek, főleg, mert -mint már írtam- a fánkra egy ideig nem akarunk törékeny dolgokat tenni.

Lefotózgattam őket, hátha még valakinek van kedve és ideje esténként ilyeneket varrogatni. Csak kézzel készültek, bizonyosan időigényes is, de szerintem egy este egyet meglehet -talán- csinálni.

Ezekkel a fa biztosan vidékies- naturális-hangulatot kap.

 
 
 
 
 
 
 
 
Alább pedig, egy szintén ajándékot mutatok nektek, ezt már legalább hat éve kaptam. Akkor nagyon kedvelt "kézműves" technika volt az üvegfestés, de ez az egyszerűbb, inkább gyerekeknek szóló verzió. A lehúzhatóra, ragadósra gondolok, ami nem látszik át. Ezt, a körben összeragasztható, mécsessel megvilágítható szobadíszt én már kiterítve használom, ablakon, kívülről nagyon jól mutat, és a hűtőn is kedves látványosság. Akitől kaptam, sokat dolgozott vele, igazán szeretem...Ha van kedved, sablonnal bizonyosan meg tudod csinálni!




Látod, már erősen rogyadozik, egy Mikulás is leesett a tetőről:-)- De amíg nem megy végérvényesen tönkre, addig kiteszem.


Egyébként hűtőmágnesek tartják.

És ajándékoknak sem utolsók!

További szép készülődést, ráhangolódást...

2012. december 5., szerda

Tünemény

Meglepően kevés számú bejegyzésem oka, hogy tanulnom kell, így éjjelente a monitort másra használom. Ezért marad el néhány számomra oly kedves bejegyzés, és kevésbé tudom követni az általam kedvelt blogokat is. De kitartás, már nincs sok a vizsgaidőszakból:-) Most kezdődött, de nekem már egy hónapja tart legalább, esténként...
Szóval kicsit megveregetem a vállamat, összeszorítom a fogaimat, és befejezem amit elkezdtem. Remélem azért egy-két bejegyzére futja majd!

Addig is szép ünnepi készülődést, kevés hazavitt munkát kívánok!
A hó pedig! Nahhh, az ide is megérkezett. Én nagyon örülök neki; éjjelente, amikor már mindenki alszik, kinézek a fareluxa között, és olyan nagy csönd van, hogy magamat hallom...szóval van ennek a baglyoskodásnak egy kis előnye is. Végtelenül nyugodt minden, és olyan megnyugtató, hogy ott vagyok, ahol...és hálás vagyok érte...

Olyan ez mint a böjt, csak itt nem az ételt vonom meg magamtól, hanem az alvást. (Ami amúgy is kiszámíthatatlan, és rendszertelen.)Új gondolatokra, és felismerésekre serkent félkómában bóbiskolva magamhoz térni, és elmélkedni:-) De tényleg.

Megyek is, nem húzom az időmet:-)

Üdv: Gitta

"...gyorsan egy jó puha ágyba!"


Egy kis ötlet azért belefér:-))
képek forrása
A Facebookon még megtalálsz, nézz szét ott is!

2012. november 20., kedd

Karácsonyfa dilemma...

Idén más lesz nekünk a karácsony, mert a fiunk 1 éves, igazi vidéki kisfickó, erős, és érdeklődő, így  el kellett gondolkodnunk, hogyan is lesz karácsonykor? Mert hogy felmerül az a tény, hogy kő kövön, inkább dísz díszen nem marad tőle. Tehát mi legyen a karácsonyfával? Mindenféle megoldáson gondolkodtam...például tegyük a cserépkályha tetejére! Na persze, de olyan kicsi fa nem létezik. Ez tehát elvetve. Tegyük a járókába, amit egyébként sem használunk semmire, csak anya tanulmányait őrizzük benne:-) De ez sem igazán jó ötlet, és lássuk be, nem is túl esztétikus! Míg aztán jött a megmentő ötlet! Végig gondoltam mitől is kell tartanunk: elrántja, lebontja. Tehát, legyen nehéz, legyen törhetetlen! Akkor pedig gyökeres fenyőnk lesz, és rajta szalmadíszek, néhány régi üvegnek tűnő piros műanyag dísszel. Ezt tehetjük a földre is, a földjét alaposan elrejtem előle, és a díszekért sem kár, pótolhatók!
Volt nekünk már gyökeres fenyőnk, nem is egy. Szépen meg is nőttek, egy  a belső kertben van, legalább 4 méteres, kb. 4-5 éve ültettük ki. Bevallom, én nem őrjöngök, ha kivágott fenyőnk van, mivel be kellett látnom, hogy a kertek, amelyek a fenyőket be tudják fogadni, végesek. Tehát szép gondolat imígyen "megmenteni" őket, de egész egyszerűen nem lehet egy életen át fenyőket menteni. Legalább is nálunk nem. Bennem is mocorgott mindig, hogy milyen csúnya dolog az emberektől, önző módon kivágni, feldíszíteni, aztán jobb esetben tüzelőként végezni, rosszabb esetbe a kukák mellett árválkodni hagyni őket,  vagyis hozzájárulni ehhez a szomorú véghez. Aztán évek alatt szelídült ez az érzés, és hagytam magam meggyőzni arról, hogy az árult fenyőket kifejezetten erre a célra ültetik, tehát nem fenyőerdőket iratnak. Nem úgy van az, hogy kimegyek és kivágok egy darabka Mátrát, 'oszt hazaviszem, és kész. Tehát bízzunk a legjobbakban, és amíg van lehetőségünk ültessük el a karácsonyi fenyőket, ha már nincs hova, pedig ne marcangojlon minket a lelkiimeret a fenyők kis életéért!
No, ennyi kitérő után tehát mi most megőrzünk egy fát, esetleg valaki más helyett:-)
Így lesz nekünk idén gyökeres fenyőnk.





Szívesen kirándulok advent idején, faluba, városba egyaránt. Igazán különleges, és szép dolgokat láthat az ember! Mint ez a jégfenyő!




Advent és ünnepek idején is szép képekkel lepem meg magunkat, a vidék szeretőket!
Melengesd a lelked a Facebook oldalamon!

2012. november 2., péntek

Kína másképp

Ezek a napok mindig olyan gyorsan eltelnek!
A jóleső semmi kitölti napjainkat: végre van időm sütögetni, néhány percecske erejéig belelapozni a felhalmozott újságokba. Csendesen mélázni, könyvet vásárolni.
Vettem egy könyvet ugyanis!
No, ez azért nem olyan nagy hír, és talán évente néhányszor megesik velem még szerencsére, de most valahogy kimaradt az olvasás az életemből. A fiunk napjait töltöm ki, és ő a miénket...
De ezt a könyvet szeretném veletek megosztani!
Jung Chang: Vadhattyúk című könyvéről van szó. Nagyon régen, kb. 6-8 éve hallgattam a Kossuton, a 13 órakor levő irdalmi félórát, nyári szabadságom alatt. Akkor általában hangjátékok mennek, ez is ilyen volt. Ha jól emlékszem Igó Éva olvasta fel. Kínában játszódik, három nő élete, sorsa, három generáció története. Számomra lebilincslő volt, azóta kerestem, és most végre megtaláltam. Kissé vaskos kötet, de mivel egyes szám, első személyben írja az írónő saját családja történetét, így megbocsátható. :-) A kínai társadalmi berendezkedés okozta emberi átalakulások, személyes tragédiák, életek könyve ez, három nő, három vadhattyú.Nem tudom mikor olvasom végig, de szívből ajánlom, mert Kínát másképpen mutatja be, mint amit látunk és érzünk belőlük.

És végtére is, ez is vidék, egy távoli, ismeretlen vidék! Én szeretném megismerni EZT a Kínát. És csak Ezt.

 




A vidék szeretők itt találkoznak:Facebook itthon, vidéken!

2012. október 28., vasárnap

Sótartó őszre hangolva

Néhány éve ajándékba kaptam ezt a kis együttest. Azóta minden ősszel ezzel sózunk-borsozunk.

Olyan kevésen múlik a jó érzés!





2012. október 26., péntek

Vége a kerti munkáknak!

Legalább is nekünk. Mi, kevéske betakarítani valónkat már szeptemberben elrendezgettük, úgy mint, maradék paradicsomtövek, kukoricaszár. A krumplit már régen kiszedtük, azután csak a füveket kellett eltakarítani.
 
Megmetszettük a málnákat, a felkötözgettük a kóbor ágakat. Kivágtunk néhány csúnyácska, és beteges mályvafát az udvarról, hatamasra terebélyesedett íriszeinket pdig gyökerestől irtottuk ki, mivel már mindent tönkre tett a környezetében. Egyszer olvastam, hogy rengeteg tápanyagot szív ki a földből. Helyette egyszerű töveztethető bukszus félét ültettem, remélem megmaradnak.
A kertet alaposan berotáltuk, már csak a zöldségünk van kinn. Szép, egészséges most a szára, most kell szedni és csokorba kötni, fagyasztóba tenni télire. Rendbe tettük a fákat, főleg a birsekre kellett időt fordítani, mert rengeteg mellékhajtása nőtt a nyáron. Mivel  nem akarjuk hogy bokorrá fejlődjön át, így mindet levagdossuk, így szép kis fácskák már.

 
A dió termésünk rekordokat döntött, önmagát meghazudtolva termett:-) Vödörszám szedem össze, egyenlőre a padláson száradnak. Viszont a tavalyi gyenge megégett maradék termést most volt időnk törni, és nagy meglepetésünkre igen szép bele volt. Nem lett sok, kb. 1kiló 30dkg, megpucolva, amit meg is eszegetünk. Azt hallottam a Kossuton, hogy idén nagyon drága lesz az olajos magvak, így a dió ára is. Nem túlzok, és lódítok, 3000 ft-ra ígérte, jósolta a szakember, aki beszélt. Gondolom, ezt a fővárosra értette, mert felénk 1500-2000 ftért megy, és ennek is nagyon kell örülni.


 

Van még néhány virágom, egy pár bokor büdöském, amelyek egy igazán ócska keltetett palánta elszórt magjából keltek ki, csak úgy szabadon. A palánta ki sem tudott igazán virágozni, máris elszáradt még a nyáron, és egyszer csak megjelentek a kis hajtások itt is ott is.

A terszunkon is szépen virágoznak még a futó muskátlik, és a krizantémok is itt kaptak helyet, mert az udvaron elfújja őket a szél. Még nem akarom kiültetni-pedig muszáj lesz-így mindennap öntözhetem őket. Kicsit látható, hogy a leanderek is kinn vannak még.

 
Azért nagyon szép az ősz, és nem csak azért mert a fiam, és én is őszi gyerekek vagyunk, és azt mondják az ember ösztönösen vonzódik ahoz az évszakhoz, amelyben született. Én tényleg szeretem.


Az őszben benne van a nap sárgája, az ég kékje, elég ha csak a fentebbi birsalmás képre pillantasz!
Ilyenkor egy kicsit megáll az ember, és a buszon utazva, vagy ha nem vezet, az autóból kinézve a megelevenedett festőecset impresszionista vonásait élvezhetjük, igazi színeket, igazi fényeket kapunk még a tél előtt.
Jó lesz azért egy kicsit megpihenni, várni a havat-mert én azt is szeretem-készülni az ünnepekre, meleg héjában sült krumplit eszegetni, szóval annyi minden vár ránk idén télen-ősszel is.!
Már megtanultam egy ideje, hogy örüljek az életnek, és ne bosszankodjak ha esik a eső, vagy jön a hideg-igaz a fűtésért meg kell dolgozni-de a bosszankodással elköltött enegiámat inkább a mindennapok örömtelivé tételére használom. Így jöhet bármi. Na, jó, azért nem bármi, de így élvezetesebb az élet!:-))



Gyere te is vidékre, és élvezd az életet annak természetességében!

2012. október 24., szerda

Szőlődzsem

Számomra újdonságként hatott a szőlődzsem, melyet most készítettünk először.
A receptet kaptuk, azt írom most le. Nekem kicsit édes, mivel a szőlőnk is nagyon érett, és édes volt. De nagyon finom!

5 kg lebogyózott szőlőt (típus nincs:-)) megmosunk. Sűrű gézanyagon átnyomkodjuk, úgy, hogy csak a sűrű szirup maradjon. Ezt megmérjük, hány kiló lett. Föltesszük forrni, a habot leszedjük. Közben kilónként 30-40 dkg cukrot teszünk hozzá literenként, majd forraljuk, míg sűrű szirup lesz belőle.
Csepp próbával győződjünk meg az állagáról, ha megalszik, készen van. Ha nehezen alszik meg, tehetünk hozzá zselésítőt is. A kész dzsemet kicsi üvegekbe töltjük, letakarva hagyjuk míg megkeményedik, kihűl. A tetejére tegyünk szalicilt. Szorosan zárjuk le. Frissen fogyasztva is finom!

Szóval eddig a recept.

Nekem nagyon ízlik, kekszhez, sütikhez frissen eszegetjük, de hamar el fog fogyni!




 
 
 
 
 
 
Ha ízlik a vidéki élet kövess a Facebookon is!
 

2012. október 20., szombat

Tökös kupac

A mai szép napot sok mindenre használtuk. Például a kinti munkákat végeztük, kicsit bicikliztünk, aztán  készítettünk egy olcsó tökös kupacot, vagyis egy kis őszi udvari díszt. Volt néhány csúnyácska szürke sütőtökünk, amolyan jó naracsbőrös fajta, kukoricacső, és nyáron szedett tobozok. Valamint anyukám fóliájából egy kis halom szalma, és dirib-darab fák.
No, ebből lett az alábbi kupac, amolyan hirtelenség...

 
 
 
Ez a szürke tök talán indoklatlanul háttérbe szorult, mert sárga társai szebbek, dekoratívabbak. Viszon ebből is lehet "alkotni", bármilyen egyszerű formában. És már nem is olyan csúnyácskák, ugye?
 
 
Megtalálsz a Facebookon is, ahol újabb ötleteket, képeket nézegethetsz más vidékekről is!
 

 

2012. október 19., péntek

Csipkebogyó koszorú

Egy igazán gyorsan elkészíthető koszorút mutatok most, amelyet a héten készítettem.
Azt hiszem, ehhez nem kell leírás, mert látható a lényeg: a szemek egy irányba nézzenek, takarásban legyenek, kissé döntsük meg az ívet.

Amennyi bogyót tudunk gyűjteni, és amekkora alapunk van, akkora lesz a koszorúnk. Igaz, idővel összetöpped majd, de addig is szép. És ha kellően hideg lenne, akkor tovább bírná. Én megvárom, hogy milyen lesz, hogyan aszalódik így a koszorúalapon.

 
 
 
 



 A vidék itthon facebook oldalát ITT találod, ha tetszik amit látsz, csatlakozz a vidék szeretőkhöz!

2012. október 13., szombat

Ökofaluban jártunk

Néhány hete egy közeli ökofaluba tettünk rövidke kirándulást. Nemcsak a pár házból álló kis falut lehetett megnézni, hanem a hozzátartozó farmot is, tanyát, hogy maradjunk magyarok. Nyílt napot tartott a Galgafarm, melyet a Kossuth Rádióban is reklámoztak. Ezt hallottam meg véletlenül, és mive közel van, így nyugodtan mentünk el, egy vasárnap délután.
A farm Galgahévíz mellett, mögött van, jócskán kifelé a falutól, fel a hegyek, dombok közé menet. Negatívum, hogy semmi, de semmi nem jelzi ezt, így gyakorlatilag ha nem kérdezi meg az ember, nem lehet megtalálni.
A farmon állatokat tenyésztenek, önfenntartás céljából. Sokan, akik a faluban laknak, itt is dolgoznak. A farmon található még sajtérlelő, tejfeldolgozó miniüzem is. Ezeket is megnézhettük.

Autóval nem járnak be, egy elektromos kisbuszzal közlekednek, és viszik a látogatókat, ha szükséges. Bio és öko módon termelnek, és tenyésztenek, újabb innovatív megoldásokon törik a fejüket. Van szélerőmű, áramfejlesztő, kihasználják a víz adta lehetőségeket.

A falu egy dombon van, csodaszép kilátással, tóval. Itt csak bontott anyaggal lehet építkezni; rengeteg bontott tégla mindennütt, és fa. Talán 8-10 ház van, kisebb-nagyobb négyzetméteren, egy közösségi épület, és épül egy -talán "panel" ház is ,ahol kis lakások vannak. Ez utóbbi vályogból épül, ami nem kis teljesítmény! Itt nem fotóztam, mert több helyen olvastam, hogy a ház nem a bemutató része. Mivel ez a hétvége egy nagy nyílt nap volt, miniszterek stb, így valószínűleg sokan kolbászoltak a házak környékén, és igyekeztek védeni intim zónájukat, érthető módon.

Az ökofaluról még:
Az ökológiai gazdálkodás, szivárvány gazdaság,szelíd technológiák, társadalmilag érzékeny spiritualitás,egészség és gyógyítás, illetve a permakultúra módszerével, és jegyében működik.
A permakultúrát kiemelném, én még nem hallottam róla. Pár szóban leírom, hát ha te sem!

Kevés külső erőforrást igénylő, önellátó rendszerek gyakorlati elterjesztése, amely jelenleg a leg ökológiaibb, természetközelibb. Lényege, hogy a természet rendszerei közötti összefüggéseket, együtthatásokat használja ki, tehát például az állatok melege adja a növények életéhez szükséges meleget, hogy nagyon egyszerűen írjam. Ők mondták, remélem jól emlékszem:-) A permakultúra egyébként Permanent Agriculture szóból származik, és 1980-as évkben alternatív Nobel-díjat nyert az ötlet. (Bill Mollison és mtsai)

Az egész egységet 1990-ben indították útjára, a Gaia Alapítvánnyal, amelyet egy baráti társaság alapított, azzal a céllal, hogy létre hozzanak maguknak egy olyan életteret, amelyben jó élni, és amelyben fenntartható módon a természettel, a környező világgal, és egymással békében lehet élni.
Mára bemutató központtal, a már említett farmmal, "Kiváló Ökofalu 2004" címmel, és sok egyéb nagyszerűséggel rendelkeznek.  Nézeteik kissé magas röptűnek tűnhetnek, ami a holisztikus világképet illeti; de ennek jelentésére a kevésbé tájékozott olvasó, vagy látogató is hamar rátanul. Én csak úgy szoktam mondani, a minden mindennel összefügg esete, vagy Richard Bach után szabadon, "minden egy". (Hogy az exotériai is ide férjen, ha már holisztikusságban utazunk:-)

Kettős érzésem volt végül!
A házak amolyan "sosem készül el" állapotot mutattak, remélem ez csak az én téves benyomásom volt. Több házikó már vagy még -nem tudom- eladó volt. Vajon miért?

Elég messze van a "civilizációtól" .Így szerintem csak módos családok engedhetik meg maguknak a természethez való ilyetén viszatérést.
Hát ez van.

E mellett-érdemes megnézni, mindenképpen tanulságos életforma...és ez is vidék, itthon, Magyarországon!

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 

Kilátás a faluból...
 

Mint említettem a falut nem fotóztam le, mert szerintem nem szerették volna az ott élők.

További informácókat szerezhetsz a www.gaiaalapitvany.hu oldalon.


Engem pedig megtalálsz a Facebookon!
 
Üdv!

2012. október 3., szerda

Mire jó a régi játék?

Emlékeztek arra játékra, amelyen egy fakopáncs csőrét kopogtatva "csúszik le" egy kötőtű-szerű pálcán?


Ez az:
Ez egy jó példány, nem őt szedtem szét!

Nos, ez a madárka annak a része; mivel a rugózása már nem volt jó- nem tudott "lecsúszni"- így én szétszereltem. A talpára ráragasztottam-éppen a közepére, ahová be van szúrva vaspálca- magát a madarat. Aztán két kis csavarral berögzítettük a teraszunk bejáratához... Nagyon aranyos!


 
 
Itt jól látszik, hogy ennek a játéknak még jó a rugója! Ezzel tud leugrálni  rúdon. Ha ez tönkremegy, akkor már oda a varázsa.
 
Régi, jópofa játék, kár lett volna veszni hagyni!
Így legalább még lehet néhány szép éve a teraszunkon, ahol kedvére kopogtathat!
 
 
Gyere, nézz szét a Facebookon is, ahol még több képet muatok neked!
 

2012. szeptember 26., szerda

Vásznak, terítők

Régi tartozásomat rovom most le, magam, és más előtt. Nyári képeimet töltöttem föl, kiegészítve néhány itthoni terítővel, régi törölközővel.

Ezek legjava használható ma is, van ami "vadonatúj"! Néhány darab még anyukám stafirungjából való, ilyen terítője, köténye ma is mindennapos használatban van.

Az első képek pedig még a csángófesztiválról valók.

 
 
 
 
 
 
 
 
 
 














 








Megtalálsz a Facebookon is, ha szereted a vidéki hangulatot, lakberendezést, életformát!
Csatlakozz hozzánk!