2013. június 19., szerda

Van az úgy...

Van az úgy, hogy egészen másfelé vet minket a sors, más dolgokat, más fontosságokat kell intéznünk, tennünk vennünk, megoldanunk. Ilyenkor a gondolatok szerteágaznak, bizony, nehezen lehet ráhangolni őket az olyan kellemességekre, mint a vidéki élet egy-egy pillanatának papírra- bocsánat- oldalra vetése.Az elmúlt két hónap nekem is másról szólt. Ezért elengedtem az ünnepeket, a finom étkeket, a levendulavirágzást - már le is arattam azóta két bokrot- a kert éledését, füvesedését, és még sokmindent, ami ide kívánkozott volna. Most érett be a sok munka, most felszabadultam, és próbálom behozni a lemaradásomat...Mert ugye aki még egy díjat is kapott az azért rázza magát gatyába, vagy szoknyába, vagy valamibe!
Úgy hogy uccu neki, kicsit ritkábban, de újra faragom a ceruzám, lekocérolom a kapámat, megélesítem a metszőollót és találkoznunk itthon, vidéken!


kismanóink az ajtó mellett...