Karácsony kinn és benn

Kívánok minden ide látogatónak, erre tévedőnek, vendégnek szép karácsonyt, kedves pillanatokat, időt és kegyelmet!

Köszönöm a ki nem mondott, és a kimondott szavakat. A mosolyokat, a kedvet, a kedvességet...

Szeretettel várlak titeket, ha erre jártok, álljatok meg egy kicsit.

Köszöntöm az ünnepen kedves bloggertársaimat, akiket mindig megnézek, ha csak tehetem, és látom, hogy ők is ellátogatnak hozzám. (Lidike, Majmóka, Mammka, Holdgyöngy...Tomi kertész... Zsuzsa, kitalál-lak, és azok ,akinek nem tudom a "nevét"...)

Megerősít és bizonyosságot ad, ha vendégeskedem nálatok, mindig találok egy szót, egy mondatot, egy képet, ami jelent akkor, ott valami fontosat, vagy elindít egy másikat.. Köszönöm ezt.

Boldog karácsonyt kívánok itthoni képeimmel, karácsonykor kinn és benn...

Gitta

Fenyőfák adventi hangulatban

Sokszor teszek olyan elhamarkodott kijelentést, hogy idén valami szebbet, különlegesebbet, egyedibbet találok ki, vagy esetleg veszek olyat, ami megfelel ezeknek a kritériumoknak.Díszt, koszorút, valamit. Idén sem sikerült ez a tervem.  

Maradtam a fenyőágaknál.

 

 A sosem túl bonyolított adventi koszorúnk:

 

A kis zöld fenyők az építőkockák közül kerültek ide. Így díszít egy kicsi gyermek:-)

 



 

Fenyő fák, fenyőfák...fák, fenyőből...

 

Háromdimenziós papírangyalok, karácsonyi képeslap kiegészítőként érkeztek hozzánk, most önállóan díszítenek... 

 

 

Így kívánok minden látogatómnak, olvasómnak, ide tévedőnek szép ünnepet, boldog karácsonyi pillanatokat, emlékezetes órákat. Vidámságot, és csendességet, valakit, aki ott lesz.

 

...vagy itt lesz veled!

 

Üdvözettel: Gitta

 

Egyszerűen Piros

Ha a piros színt kérdezed, háát, talán húsz évig idegenkedtem tőle...Tényleg sokáig, és komolyan. Ma sem része például a ruhatáramnak, csak egy- egy "karácsonyi darab" erejéig, de kiegészítőként apró lépésekben, megkedveltem. Emlékszem, akkor változott a környezetem, változott ez életem, és talán, meg hát persze: változáson mentem át magam is természetesen. Először csak kezembe akadt egy -egy pamutpóló, aztán más kicsinységek. Észrevettem, hogy piros! Megijedtem: mi ez, ki ez?:-)

De nem estem kétségbe: a színek szeretetének változása ugyanolyan természetes folyamat, mint az ételek tekintetében kialakult ízlésünk és gusztusunk változása. Nem szeretted a sóskát? Most pedig igen? Ennyi. Átalakulunk - formálódunk. És akkor nem beszéltünk a ' korszakokról'! Arról, hogy van akinek egész korszakai vannak, aminek következtében minden létezőt arra a színre alakít, fest, varr. Vagy a falszínek. Van aki a színesek felől evez a fehér szín felé: élénk-pasztel-fehér, és van ki fordítva. Egy ideig jól esik a napsárga, de ma inkább a letisztultságra vágyunk. És aztán olyan jó egy - egy régi színnel találkozni újra. És van ami meglepő: ezt hogy szerethettem?
A téli ünnepek előtt  előjönnek a színek, így a piros.
A föld színek rajongója vagyok, voltam és maradok. Ehhez érett be a fehér, és ezekhez csatlakozik alkalomadtán néhány más árnyalat. És ilyenkor télen, nem csak karácsonykor, szívesen díszítem a teraszt piros tárgyakkal. Ezekkel itt alább:

 

Az öreg asztalról...

 

A fehér mindig jó választás!

 

 

Nemcsak gyertyát tehetünk bele...

 

 

***

 

Újabb részletek kerülnek elő...

A súly, nem felesleg ebben az esetben:-)

 

 

***

 

"Szív nélkül nincs élet mégsem..."

 



És a nagy kedvencem!!

 



 

A piros postaláda, mint karácsonyi dísz. Egy Posta Múzeum emléke egyébként...

 

***

Fából szarvas, egy-két gyerek játék is ide kerülhet...

 

 

***

 

No ez, egy pillantás eredménye.

 

 

Ha van néhány piros bizsu, nyaklánc, karkötő, díszítésként is gondolj rájuk!

 

A túlzsúfoltság elkerülésének érdekében válogass!

És...

...gyere el facebook oldalamra is!

 



Adventi meglepetés kalendárium

 

Először készítettem adventi kalendáriumot, amiben ugyan nem sok "kalendár" van, de számomra fontossá vált, miközben készítettem. Éjjeli munka ez, sok-sok türelemmel, és szeretettel felvértezve.  A kalendárom több évre készült, apróságokkal, apróságnak.

Megmutatom.

 

 

 

 

Vettem két méter jutaanyagot. Alig lehet felénk kapni, ezért vettem ennyit. Mellé piros dekorfilcet.
Kellett még ragasztó, és ötlet...

Először egy A/3- as méretű kartonlapot bevontam a jutával. Csak ragasztottam, gyakorlatilag becsomagoltam.



 

 

Látod, a két végét behajtottam. Még ragasztani sem kellett.

 

 

 

Aztán elkeztem kivagdosni a filcből kicsi nyelveket. 24-et.

A nyelvek kicsik lettek, így még 24-et kivágtam, nagyobbat, amit a már felragasztott -zsebszerű- nyelvecskékre, mint egy kis zsebet szintén felragasztottam.Csak a széleit kentem be. Ez egy kicsit macerás volt. Aztán számokat is vagdostam ki, főleg a filcből, mert a juta szétfoszlott. Illetve volt egy zöld zseníliaszálam, abból is számok lettek...

A számok alá, hogy látszódjanak jutát vágtam, díszítésnek..

EZ lett belőle....

 

 

 

Kicsit közelebbről...

 

 

A valóságban szerintem mutatósabb, sőt! Igen hangulatos. Végül felakasztottam, no, az akasztót már felvarrtam, mert megtöltve azért súlyos lett:-)

 

 

Karácsonyfa dilemma...

Idén más lesz nekünk a karácsony, mert a fiunk 1 éves, igazi vidéki kisfickó, erős, és érdeklődő, így  el kellett gondolkodnunk, hogyan is lesz karácsonykor? Mert hogy felmerül az a tény, hogy kő kövön, inkább dísz díszen nem marad tőle. Tehát mi legyen a karácsonyfával? Mindenféle megoldáson gondolkodtam...például tegyük a cserépkályha tetejére! Na persze, de olyan kicsi fa nem létezik. Ez tehát elvetve. Tegyük a járókába, amit egyébként sem használunk semmire, csak anya tanulmányait őrizzük benne:-) De ez sem igazán jó ötlet, és lássuk be, nem is túl esztétikus! Míg aztán jött a megmentő ötlet! Végig gondoltam mitől is kell tartanunk: elrántja, lebontja. Tehát, legyen nehéz, legyen törhetetlen! Akkor pedig gyökeres fenyőnk lesz, és rajta szalmadíszek, néhány régi üvegnek tűnő piros műanyag dísszel. Ezt tehetjük a földre is, a földjét alaposan elrejtem előle, és a díszekért sem kár, pótolhatók!
Volt nekünk már gyökeres fenyőnk, nem is egy. Szépen meg is nőttek, egy  a belső kertben van, legalább 4 méteres, kb. 4-5 éve ültettük ki. Bevallom, én nem őrjöngök, ha kivágott fenyőnk van, mivel be kellett látnom, hogy a kertek, amelyek a fenyőket be tudják fogadni, végesek. Tehát szép gondolat imígyen "megmenteni" őket, de egész egyszerűen nem lehet egy életen át fenyőket menteni. Legalább is nálunk nem. Bennem is mocorgott mindig, hogy milyen csúnya dolog az emberektől, önző módon kivágni, feldíszíteni, aztán jobb esetben tüzelőként végezni, rosszabb esetbe a kukák mellett árválkodni hagyni őket,  vagyis hozzájárulni ehhez a szomorú véghez. Aztán évek alatt szelídült ez az érzés, és hagytam magam meggyőzni arról, hogy az árult fenyőket kifejezetten erre a célra ültetik, tehát nem fenyőerdőket iratnak. Nem úgy van az, hogy kimegyek és kivágok egy darabka Mátrát, 'oszt hazaviszem, és kész. Tehát bízzunk a legjobbakban, és amíg van lehetőségünk ültessük el a karácsonyi fenyőket, ha már nincs hova, pedig ne marcangojlon minket a lelkiimeret a fenyők kis életéért!
No, ennyi kitérő után tehát mi most megőrzünk egy fát, esetleg valaki más helyett:-)
Így lesz nekünk idén gyökeres fenyőnk.

Szívesen kirándulok advent idején, faluba, városba egyaránt. Igazán különleges, és szép dolgokat láthat az ember! Mint ez a jégfenyő!

Advent és ünnepek idején is szép képekkel lepem meg magunkat, a vidék szeretőket!

Melengesd a lelked a Facebook oldalamon!