Kézügyes DIY



KREATÍV VIDÉK és minden más...2014 -től ide kerül néhány BÚTOROM FELÚJÍTÁSA is...mivel összevontam a Bútorfelújítások oldalamat a Kézügyesbe.

NEM PROFI,NEM AMATŐR, CSAK LELKES...ezt sose felejtsük el!!:-)
 
A kreativitás jelentheti egymástól távol eső dolgok összekombinálását, új kitalálását; és jelentheti a józan paraszti észjárást, és annak ügyes "találmányait." Mer'  mindig kell a józan ész, az ötlet, hogyan oldja meg az ember az életét kevésből, a vanból. Számomra a kreatív vidék nem csak kézművesség, hanem eleink eszességének, furfangjának, a mindennapi élethez szükséges ötletességének megőrzése is.


Komód felújítása röviden
Én egy régi zöldre zománcozott komódott újítottam fel néhány éve. A komódot többször átkentem kromofággal, mert körülbelül 5-6 réteg zománc volt rajta. Azért ennyi mert megjárta A II. VILÁGHÁBORÚT, és akkoriban a nagyszüleim a zománcot tartották a legtartósabbnak. Megjegyzem nem is volt a fa elbarnulva, szinte fehér volt, így én kedvemre színezhettem azt:-)
A tisztítás után csiszoltuk legalább három napon át, kézzel, géppel, ahogy bírtuk erővel.
Aztán a lazúrozás mellett döntöttünk, és három réteg után ilyen lett:



csiszolás után

festés után

Az eredetiről sajnos annó nem készült kép...

Lehet, hogy nem profi, de nekünk tetszik.

A polcokat teljesen  kikellett cserélnünk, egyszerű falapot tettünk bele, illetve a két fiókot is újra kellett "deszkázni". Ezt csak laminált parketta maradékból tudtuk kivitelezni. Így néz ki:


fiók alja alulról
fiók előlről
fiók felülről

A fiókgombok viszont az eredetik, nem kellett csak megtisztítani.
Közben kitalálhatjuk, hová tesszük majd szerzeményünket. Meglévő enteriőrökben keressük meg az a helyet, ahol leginkább érvényesülni tud. Ahol lecserélhető a korábbi elem. Például egy régi komódot beilleszthetünk cipősszekrénynek. Tehát meglévő műbútorunkat cseréjük le így. Vigyük, ha még férJa garázsba azt, ott is jó szolgálatot tehet, vagy a padláson is tehetünk rá /bele ritkán használt dolgokat.
Máskor egyszerűen fessük át az adott falat, nem is biztos, hogy az egész helységet szükséges. Azt az oldalt is elég lehet, ahová frissen elkészült örökségünket szeretnénk tenni. Érdemes először fehérre festeni, meszelni, hogy az új szín teltebb, tisztább legyen. Aztán a jöhet a kívánt szín kiválasztása, és felvitele.
Én szeretem a meszelést, főleg vályogfalak esetében. Bár igazán régimódi meszelésre már ritkán van lehetőségem, de annak illata összetéveszthetetlen. Tiszta pillanat.
Ha viszont nincs semmink amiből gazdálkodhatnánk, akkor gondolkodjunk el ,miért is?
Az elképzelésünk talán tájidegen, a közelben fellelhetetlen anyagokat igényel, nincs rá szakember, aki megtudná csinálni, és mi magunk is teljesen tanácstalanok vagyunk. Talán nem véletlen.
Ha mégis ragaszkodunk elképzelésünkhöz, vessük hát bele magunkat, jó nagy lendülettel, és ne hagyjuk eltéríteni magunkat!:-)



Második munkám

Az a bizonyos falusi kredenc, vagyis felújítás képekben


Volt egyszer egy régen, egy kredences bejegyzésem, amiben a kredencről elmélkedtem bőszen, és arról, hogy majd egyszer remélem feltudok újítani egyet-kettőt...Egészen pontosan itt olvashatod el, miről beszélek most:itt olvashatod el.
És akkor egyszer csak minden körülmény a kezem alá játszott: a kései jó idő, az egyéb jóval lényegesebb munkák elvégzése, befejezése, gyermeki toleranciaszint jótékony emelkedése:-) és a "Most vagy soha!" érzés, ami végül pár nap alatt meghozta gyümölcsét.
A teljes munka, reggeltől estig szerintem két, három nap lett volna, de mivel napota pár órát tudtam rászánni, így egy hetembe tellett...Jó volt vele dolgozni, el is határoztam, hogy évente egy valamit felújítgatok.
Néhány képet készítettem magamnak, amit itt is megosztok hátha valaki szintén próbálkozik, távolról sem profi de azért vállalható módon felújítani és nem kidobni ilyen szekrénykéket, vízpadokat, ülőkét, vagy bármit.

Ez a lecsiszolás utáni közvetlen állapot. Csiszolása inkább hőlégfúvózás volt, mert lecsiszolhatatlan festék volt rajta, a háború előtti időkből. Látható, hogy nem sikerült teljesen erezetig menni, amit úgy hidaltam át, hogy meghagytam itt-ott a zöldet, egyféle koptatott hatást kiváltva így. A lazúr előtt lenolajkencéztem, kívül belül, de a spaklival történő festék lekaparás után 60-as, 80-as csiszolóval, kisgéppel csiszoltam hosszasan. Azért a csiszolás sokat segített. Szép fehér fát kaptam, itt -ott zöldes festéknyomokkal:-)




 
 
Sajnos a fényviszonyok túl erősek voltak, így borzasztómustárosnak tűnik, de nem az! Ellenben nem igazán az én színem, nekem túl vörös, de ez a festék volt rászánva. Gyerekbarát vízbázisú, teak, ami sokkal barnábbnak tűnt a dobozon. Azt tervezem, hogy még egy esztétikai csiszolás után egy diósabb árnyalatot fog kapni. Nekem ez a natúr állapot tetszett a legjobban, igazán erős hatást váltott ki...Nem hagyhattam sajnos így, mert kinti bútor lesz, és azért védeni kell, pedig egyáltalán nem szuvas, ami meg is lepett!
 




Itt azért látszik, hogy nem mustársárga.Lecsértük a gombokat is, kerámiára, néhány zsanért is kioperáltunk, amit muszáj volt. Egyébiránt kitűnően működnek  régiek.




Itt látható zöldes árnyalat...


 
Hiányzik még az üveg a vitrines részből, de alább jelenlegi, egyenlőre véges állapota látható.
Ez a szekrény mostantól fedett teraszunk új dísze:-) Szeretjük!!
You might also like:
Látható, hogy híve vagyok a fa erezetének megőrzésének. De nem vagyok ellensége a koptatásnak, a fehérségnek, a "zománcos színeknek." Ezeket később fogom bemutatni.


2014.ősz

Röviden: kapupántok, spaletta, hangulatok

Úgy látszik, minden évben ilyenkor jön el annak az ideje, hogy számvetést készítsek, csináltam-e bármit, ami érdemes arra, hogy megosszam azokkal, akik nem profik, de még csak amatőrök sem, mert kevés az idejük, a pénzük, és talán a kedvük is el veszett valahol régen...
A képeimet nézegetve idén magam sem voltam túl aktív. Mert festettünk, fúrtunk és faragtunk, kaput, teraszt, ablat és ajtót.  És ezek lássuk, be kevésbé érdekesek...Mindenki ezt teszi, ha eljön az ideje... Füvesítettem 500nm-t  amiből még van hátra...Szóval idén nekem ahhoz kellett kreatívnak lennem, hogy mindezekkel egyedül megbirkózzam. Azért, mert itthon vagyok- még- és szerettem volna tenni valamit a környezetemért. Ez az év inkább hangulatokról, pillanatokról szólt, azok megőrzéséről...

***

Turkálós kapupántok


 
Már kezdenek fényesedni!





 
Le kellett vágni a végeit, mert tele voltak betonnal.
Így is használhatók ám!


 
Itt a kétszer zománcozott gyönyörű kapupántok sorakoznak!
Sok munka volt vele, de megérte!

***
 
Egy, a hangulatok közül kertünkben...


Egy másik olcsó megoldás:-)




***
 
 
Levendulások...
 


 
 
 
A rozsda bája
 
 


 
 
Ha te is őrizgetsz ilyen apróságokat, ne dobd el őket.
 
 ***
 
Egy spaletta már életre keltve álldogál...

alapozva, miután lehőlégfúvóztam, kapartam (néha a falat is, bocsánat:-))




Végül magam keverte kékes-szürkés árnyalatot kapott, és egyenlőre egy sarokban áll. Kicsit vissza csiszoltam itt-ott, de csak egy kicsit, mert nem akartam antikolni, de ennyi jól áll neki:-) Egy állólámpát szeretnék elé tenni, ami fehér.
 
A spaletta nagyon rossz állapotban volt!! Azért tettem ide, hogy elhiggyük, meg lehet menteni őket! És nem feltétlenül kell drága festék.




2013. ősz

Úgy tűnhet, ez évben nem készült semmi...Alábbhagyott talán a kreativitás? Néhány dolgot azért összeszedtem, ha nem is túl sok mindenre "fussa"...




Saját készítésű levendulazsákok...



Gyűjtemény 2012-ből

2012. december 15., szombat


Régimódi hangulat

 
Ezt a parázzsal "működő" vasalót már csak a múlt értékei között tartjuk számon. Nagyon szép állapotban van, ki van "svickolva." Talán nem eretnekség ünnepekkor új feladatot adni neki...
Néhány fenyőgally, gyertya, és kész az ablakpárkányra, vagy a terasz asztalra a díszítés. Két éve egy nagy vastag gyertyát tettem bele, az igazán szép volt, de most így esett...
 
 
 
 

 
 
 
 


Keress  Facebookon is, ahol még több ünnepi, és vidéki képpel, életérzéssel találkozhatsz!

Csatlakozz itt!

2012. december 11., kedd


Apróságok (nem csak) karácsonyra

Hirtelen meglepetésként kaptam ezeket a szép filcből készült díszeket, anyukámtól. Nagyon tetszenek, főleg, mert -mint már írtam- a fánkra egy ideig nem akarunk törékeny dolgokat tenni.

Lefotózgattam őket, hátha még valakinek van kedve és ideje esténként ilyeneket varrogatni. Csak kézzel készültek, bizonyosan időigényes is, de szerintem egy este egyet meglehet -talán- csinálni.

Ezekkel a fa biztosan vidékies- naturális-hangulatot kap.

 
 
 
 
 
 
 
 
Alább pedig, egy szintén ajándékot mutatok nektek, ezt már legalább hat éve kaptam. Akkor nagyon kedvelt "kézműves" technika volt az üvegfestés, de ez az egyszerűbb, inkább gyerekeknek szóló verzió. A lehúzhatóra, ragadósra gondolok, ami nem látszik át. Ezt, a körben összeragasztható, mécsessel megvilágítható szobadíszt én már kiterítve használom, ablakon, kívülről nagyon jól mutat, és a hűtőn is kedves látványosság. Akitől kaptam, sokat dolgozott vele, igazán szeretem...Ha van kedved, sablonnal bizonyosan meg tudod csinálni!




Látod, már erősen rogyadozik, egy Mikulás is leesett a tetőről:-)- De amíg nem megy végérvényesen tönkre, addig kiteszem.


Egyébként hűtőmágnesek tartják.

És ajándékoknak sem utolsók! 

2012. október 20., szombat


Tökös kupac

A mai szép napot sok mindenre használtuk. Például a kinti munkákat végeztük, kicsit bicikliztünk, aztán  készítettünk egy olcsó tökös kupacot, vagyis egy kis őszi udvari díszt. Volt néhány csúnyácska szürke sütőtökünk, amolyan jó naracsbőrös fajta, kukoricacső, és nyáron szedett tobozok. Valamint anyukám fóliájából egy kis halom szalma, és dirib-darab fák.
No, ebből lett az alábbi kupac, amolyan hirtelenség...

 
 
 
Ez a szürke tök talán indoklatlanul háttérbe szorult, mert sárga társai szebbek, dekoratívabbak. Viszon ebből is lehet "alkotni", bármilyen egyszerű formában. És már nem is olyan csúnyácskák, ugye?
 
 
Megtalálsz a Facebookon is, ahol újabb ötleteket, képeket nézegethetsz más vidékekről is!
 



2012.október

Az őszi vidék ihlete engem is megérintett, többszörösen is!

Ezen az őszön háromszor is készítettem ajtódíszt, egyszer szárított hortenziából, ezt:



egyszer gesztenyéből, ezt,



és végül csipkebogyóból, ezt:



Az árokpart adta termések kreatív felhasználása nem kerül semmibe, és az elfoglaltabb háziasszonyoknak is adhat egy kis örömforrást a gyors és látványos lakásdísz, ajtó, vagy kapu dekorálás. Szerintem ne fosszuk meg magunkat ettől az örömtől, főleg ha valóban nincs sok időnk kiélni dekorációs vágyainkat.

Legutóbb néhány letörött diófa ágacskát kötözgetem össze hánccsal, rátettem néhány maradék csipkebogyót, de mást is lehet, és máris készen volt egy újabb díszecske.

2012. október 3., szerda


Mire jó a régi játék?

Emlékeztek arra játékra, amelyen egy fakopáncs csőrét kopogtatva "csúszik le" egy kötőtű-szerű pálcán?


Ez az:
Ez egy jó példány, nem őt szedtem szét!

Nos, ez a madárka annak a része; mivel a rugózása már nem volt jó- nem tudott "lecsúszni"- így én szétszereltem. A talpára ráragasztottam-éppen a közepére, ahová be van szúrva vaspálca- magát a madarat. Aztán két kis csavarral berögzítettük a teraszunk bejáratához... Nagyon aranyos!


 
 
Itt jól látszik, hogy ennek a játéknak még jó a rugója! Ezzel tud leugrálni  rúdon. Ha ez tönkremegy, akkor már oda a varázsa.
 
Régi, jópofa játék, kár lett volna veszni hagyni!
Így legalább még lehet néhány szép éve a teraszunkon, ahol kedvére kopogtathat!
 
 
2012.szeptember 16.
Ez itt a grillező alapozását bemutató "képsorozat":-)
Elég bizarr, ugye?












Alább az ereszcsatornából készített virágtartónk leírását mutatom be.



A csatorna felhasználásának ötletét egy pinterestes kép adta, amelyet a főoldalon tudsz megnézni.
Leírás:
Volt itthon: pop-szegecs, amivel az ereszeket szegecselik, hozzá való szegecselő, akkus fúró, illetve néhány kéziszerszám a láncszemeket igazgatni.

Egy- két kiegészítőt kellett hozzá beszerezni:
-végzárókat, néhány méter rozsdamentes láncot.
Az alábbi képeket segítségül készítettem.


A két métert ketté vágtuk, kisgéppel, egészen pontosan sarokcsiszolóval, (flex, népies nevén:-))így 1-1 méteresek lettek; majd a végzárók helyét fúróval kifúrtuk.


A pop-szegecs beillesztése a lyukba.



Majd, a pop-szegecselővel belőve.(Lehet hogy nem ez a legműszakibb kifejezés, elnézést:-)De remélem értitek!


Ez a végzáró. Így árulják, a méretek különbözhetnek. A miénk nagyobb típus.

Készen van.


A láncot mérjük...1-1 méter két oldalra, vagyis 1 méterre fog lelógni, körülbelül. Mivel a tartó felvesz néhány centit, így nyilván rövidebb lesz.


Itt már felfüggesztettük a helyére. Egyszerűen csak átdobtuk a láncot, és korábbi vezetékelésből maradt kis rögzítő kapoccsal oda erősítettük a fához. Így a szél nem tudja elmozgatni. Egyszerű és nagyszerű ötlete az uramnak:-)


Beleillesztettük a tartót. Mivel a fához rögzítettük, és nem túl alacsonyan van, így a tartót a lánchoz nem különösebben rögzítettük. Néhány napot vártunk hogy megfelel-e, biztonságos-e így. Nem történt semmi baja, pedig óriási szeleket kellett kibírnia azóta.


A megfelelő és kívánt hossz kijelölése után a láncszemeket kivettük, és alaposan összenyomtuk.


No, valahogy így fest! Mi csak egyet-egyet csináltunk, két oszlop közé. Egyszerűbbnek és helytakarékosabbnak tűnt így. Azért jó súlyos tárgy lett, nem is tudom a három egymás alatt hogy bírja. Nagyon jó helyre kell tenni hogy biztonságos legyen.
De így egy-egy nem okoz galibát.




Gyorsan beültettem a már előkészített virágokat. Olyanokat, amelyek jól bírják a gyűrődést, és ha esetleg tönkremennek sem nagy anyagi veszteség. Mivel próbaképpen nem fúrtuk ki az alját, hogy a víz kifollyon, így egyenlőre bétaverzióban működtetjük, vagyis folyamatosan teszteljük. Kb. egy hónapja van fönn, és a végzárók mellett kicsorog a felesleg. Tehát nem baj, hogy nem fúrtuk ki.





Locsolni viszont rendszeresen kell, mert gyorsan kiszárad benne a növény, pedig nekünk árnyékos helyen vannak...




Ha megtetszett, próbáljátok elkészíteni. Kb. két óra alatt készen lett, mindenestől.


Ha szívesen kóborolsz vidéken, ha szereted a vidék hangulatát, akkor légy rendszeres olvasóm! Örülök neked, és annak, hogy TE is szereted a mi vidékünket!

Még több képet, és inspirációt adok neked A vidék itthon Facebook oldalán! Csatlakozhatsz hozzánk itt!

Rusztikus-vidéki stílusban...Mit is jelent??
Rusztikus vidéki otthonban élni csuda jó lehet! De ugyanilyen izgalmasnak tűnik a vintage stílus is. Olyan sokszor olvastam és hallottam e két kifejezést, hogy most már ideje volt pontosan utána néznem, melyik, mit is jelent!

Találtam néhány érthető és emészthető leírást, amelyből kimazsoláztam a szerintem fontos információkat. Mi, akik szeretjük a vidéket, a falut, gyakran kalandozunk más tájak vidékein, előszeretettel használjuk és vásároljuk a más vidékekre jellemző, de itthon is nagyon kellemes érzést nyújtó lakberendezési tárgyakat, vagy éppen kerti dekorációkat, illetve építőanyagokat.
 Nekem jót tett a stílusok kavalkádjában való eligazodás végre, mert így rájöttem, hogy hozzám a rusztikusság áll a legközelebb, ezeket az anyagokat, és formákat használom. Egy kis vintage azért még belefér, parasztromantikával fűszerezve...Na, látható, hogy azért elég keverék az én világom is!

Nézd át, és találd ki, hozzád mi illik leginkább!

Mi a vintage?

Ezt  a kifejezést a borászatban használták a nemes, jó évjáratú borok megnevezésére. Erről a területről került be a divat világába. Ma a a '20-as -és a '70-es évek közötti tárgykultúrát, lakberendezési tárgyakat, ruhákat értjük alatta, amelyek nemes, magas minőségű, kiváló anyagokból készültek. Tehát a magas minőség az, ami főként jellemzi; klasszikus, régimódi, már-már nosztalgikus hangulatot idéz meg. Finoman kimunkált tárgyak ezek, egy csodás terítő, étkészlet, öreg asztal, mind ezt a stílust képviseli. Gyakori ma, hogy régi asztalt például ebben a stílusban mesterségesen elöregítve használnak, így például fotókon olyan mintha régi lenne, pedig nem az.  A vintage stílus szereti a részleteket, ezekre nagy hangsúlyt fektet.






A képek forrása itt


Mi a rusztikus?

A rusztikusság nem korszak függő, inkább a felületek, anyagok megmunkálásának mikéntjét jelöli. Ez  pedig a durván megmunkált felületet jelenti. Esetünkben például fafelületek nyers használata, tehát semmiképpen sem polírozott...elsősorban természetes anyagokból készült bútorok, és lakáskiegészítő, natúr textíliák jellemzik. Fő ismérve az otthonosság, és az egyszerűség. A földszínek gyakoriak.











 saját képeim


És még egy stílus...
A shabby shic...vagy chic, (kétféleképpen is találtam leírva) én az elsőre szavazok:-)

Kopott stílus, talán ez a legegyszerűbb magyarázata. Ez a stílus nem idegen a vintage, és a rusztikus stílustól sem, tehát mindkét stílus felé el lehet menni". De ami főleg jellemzi, az a lágy vonalvezetés, és a nőiesség erőteljes megjelenése. Elegáns, és természetközeli, lágy és natúr egyszerre. Ez  a stílus Angliából ered, de -ha minden igaz-a svédek is nagyon tudják csinálni! Rengeteg ilyen blogot lehet találni, én is gyakran nézegetem őket:-) Nálam is találsz ilyen blogokat, bár ők Amerikaiak, de ők is vintage stílusúnak jelölik magunkat; megjegyzem ők sem utolsók a stílus követésében, és fotók tekintetében is "ott vannak"!




Ezeket a stílusokat előszeretettel nézegetjük, keverjük, keverem magam is magam körül, és tudatosan keresem is ezeket a tárgyakat. De én szeretném a magam "rusztikáját vintázsolni" és mindenképpen a mi múltunk tárgyait megőrizni, és beilleszteni ebbe a világba. " A vidék itthon" világába! Szerintem járható út, mert míg a svédek boltban kapható bádogvirágtartót fotóznak, (ami tökéletesen jó egyébként) de addig nekünk ott vannak az eredeti ceglédi kannáink, zománcos virágos-pöttyös vödreink, kredenceink...Igazán egyedivé szerintem ez teszi a mi rusztikus-vintage otthonunkat. Legalábbis az enyémet igen.

Te melyik stílust választnád?

És még valamit megtudtam!!

A szép képeket, amelyeket vintage stílusban nézegetünk, (lásd: a felső három kép), illetve a shabby képei) fotótechnikailag utómunkával hozzák létre, tehát ez is egy tudomány, vintage stílusú fotókat készíteni. Fotósa válogatja, ki milyen technikát használ. Gondolom, hogy a végeredményben érezhető a különbség, mert például a felső képek öregítettek, kissé fátyolosak, az alsó képek pedig világosak, frissek, már-már vakítanak.  A valóságban ilyen eléggé elképzelhetetlen, tehát itt a technikai tudás! 

Megfelelő tárgyak megléte esetén készíthetünk klassz képeket, de tudás és eszközök nélkül nem tudjuk megcsinálni a mi vintage fotónkat. Hát! Ez engem elkeserített:-))((, mert nekem nagyon tetszik ez a fotótechnika! De mivel tudásom erősen hiányos, így elfogadom, hogy ez kulisszatitok, és fotózgatok tovább a magam örömére, inkább rusztikus stílusban!:-)Végül is az a kedvencem!

Az információkat elsősorban a fénylabor oldaláról szereztem, valamint a vintage box factoryt olvastam el. Szerintem minkét oldal jó, érdemes nézegetni őket is!

Ha tetszik a vidéki élet, ha benned is él egy vidéki lélek, neked is szól a blog!
Ha tetszik a bejegyzés, légy rendszeres olvasóm, csatlakozz facebook közösségünkhöz!
 
 2012.július 3.

Ó-tükör és macska portré:-) 

Régi,faragott tükör, még a dédszülőket szolgálta annó...A macska pedig...nos, az ajándék volt egy kedves barátomtól, aki Herenden járt!  A virágokat lehet vele "locsolni, mint "vízutánpótló kézikészülék".

Falusi dekor újragondolva, szeretettel....


leégett, adventi gyertyáim



Íme, a vizes macska...

Tükörben...




2012. Június 20.
A szép tárgyak, a hangulatos lakáskiegészítők mindig is a kedvenceim közé tartoztak, és azt hiszem, gyakorlatilag bármiből lehet jó témát kreálni...

A hétvégi vasalás adta a következő képsor ötletét...

Kis függönyöm, a madeirás apró mintás szépségét szeretném megmutatni, közelről.
Aprólékos kidolgozás



















Piros a cseresznye...
2012. június 5.









Szép üvegben, de csak a kép kedvéért:-)))

















Régi és új találkozása!






Kilóra számoltam:-)

Ha tetszik az oldal, légy rendszeres olvasóm, és csatlakozz facebook közösségünkhöz!



Zománcos kék(p)ek a teraszomról...
2012.május 25.



























Amikor a rozsda is szép!















Régi anyagok találkozása



Menta és dekor:-))



Ha tetszik a bejegyzés légy rendszeres olvasóm, és csatlakozz facebook közösségünkhöz!

2012.tavasz

Fűszernövények és jelzőtáblák

Ha jól bevásároltál fűszernövényekből, vagy magad hajtattad, ha kiskertedben, teraszodon díszelegnek apró zöldek, megérdemlitek mindketten, hogy egy stílusos, otthon elkészíthető, vidékies hangulatú "névtáblácska" tovább fokozza a hangulatot!

Az ismert és megvásárolható tábla formájú leszúró helyett ajánlom neked ötleteimet, amelyeket a napokban sikerült formába öntenem.
Bátran vágj bele, hiszen a rövid idő alatt elkészíthető, kedves-otthonos, funkcionális és egyben díszítést is ellátó apróságok hamar a vendégeid kedvencévé válnak!
A részletek fontosak! Én szeretem őket!

Felhasználtam borosüveg dugóját, régi aluvillát, kanalakat, amelyeket a nagyszüleim használtak, fa fűszerkanalat, és facsipeszeket. Keress alkoholos filceket, és ülj neki!

Az eszközök legyenek tiszták, szárazak. A filc jól fogjon, mert erősen szívja a fa és a parafa. Ha kitaláltad milyen stílusú feliratot szeretnél, skicceld fel előtte egy papírra, vagy csinálj egy prototípust. De persze improvizálhatsz is, így mind más lesz! A csipeszeket csippentheted a villa szárára, vagy hurkapálcára/bambuszrúdra (amit grillezéshez árulnak). A fűszeres "kanálkát" érdemes kisméretű cserépbe rakni, mert szerkezeti adottságai miatt nehezen függeszthető fel. A kanalakba írhatsz is, így egyedileg is funkcionál, mint jelzőtábla. Ékesebb, díszesebb villa szárát érdemes "mutogatni", azt akár önállóan is használhatod a cserépben.

Ha szabadban tartod, kezeld le a felületet lakksprayvel, mert a víz tönkreteheti.
Remélem sok örömed lesz bennük! És apró ajándéknak is kedves!


Villára szúrt parafa a bazsalikom mellett.

Közelebbről...



Csipesszel díszítve

Csipeszek, kanalak



Mi mindenre jók!!






"Merre induljak?" Akár így is felhasználható...


A mintákat te találod ki-)) Színezheted, formázhatod kedvedre, vagy ami illik a környezetbe...



Levendulában is itthon vagyok:-)




Kedvencem


Használhatsz még különböző alakú fakanalat, apró ágacskákat akár, amelyek elég vastagok ahhoz, hogy lefaragjunk róla egy kis feliratnyi helyet.

Ha van még több ötleted, és el is készítetted, oszd meg velünk!

Ilyen apróságokkal foglalatoskodni jó dolog. Lélek nyugtató, lelassító...Csak meg kell találni azt a pillanatot, amikor jót tesz, és nem zavar a pepecselés...:-)



2012. tavasz

Kékfestő minta, olyan mintha....
székpárnák, lócapárna, és  maradék...

párna -kék
Lóca-párna
párna-csokor
maradékból illatpárna
további maradékból kenyértartó
kiterítve

saját képek



2012.március 26. Első gondolataim a blogra...:-)



Felújítanám, de mit?




Sokan csak álmodoznak róla, néhányan megpróbálják, ám a legtöbben nem teszünk semmit a vágyott falusi idill megteremtésért. Többször mint gondolnánk, az anyagi lehetőségeink szabnak gátat terveink kivitelezésének, falura költözésünknek. Vagy ha már ott élünk, a családi házunk adottságai felfedezésének, átalakításának.
Ezért keressük, kutatjuk a szebbnél-szebb falusi enteriőröket, lakásbelsőket, szép házakat, kerteket csodálunk meg újságokban, vagy éppen kirándulásaink, nyaralásaink alkalmával. Fényképezünk, és hazahozzuk az ötleteket. De vajon mi történik ezekkel a tervekkel?

Legtöbbször semmi. Elszáll az ihlet, elmegy a vállalkozó kedv, nem marad rá időnk, vagy pénzünk. Rájövünk, hogy túl nagy fába vágtuk a fejszénket, meghaladja képességeinket a vágott külcsín.

De tényleg így van?

Először is nézzünk szét otthon. Valóban mit is akartunk ? A felhasználandó alapanyagok megtalálhatóak a környezetünkben?

Illene oda a vágyott tárgy, anyag?
Mire van/lesz szükségünk az előállításához? Hozzáférhetőek ezek számomra?

Vannak eszközeim, szerszámaim?
Ha igen, keressünk olyat, vagy hasonlót,amit szeretnénk, de ami már készen van, adott. Például, lehet hogy nagyon tetszik egy falusi konyhabútor mediterrán stílusban, de nekünk „csak” nagymamánk ütött-kopott zománcozott kaszlija, sifonérja, bútora áll rendelkezésünkre. Ha így van, nyert ügyünk van. Ezt felújítva akár mediterrán stílusban, akár egyszerű méhviaszolással, lazúrozással természetes hatást érhetünk el, és megmenthetjük a kamrában őrzött régi családi örökségeket. Ezeket a tárgyakat azonban nem egyszerű a mai lakásokba beilleszteni. Mivel sokan későn jövünk rá arra, hogy mi tetszik nekünk, és már van egy berendezetett lakásbelsőnk, ráadásul ezek a tárgyak, bútorok nem is kicsik minden esetben. Mi tegyünk hát?

Nem kell az egész lakást kicserélni, a legtöbb család nem is tehetné ezt meg.
Egyszerű dolgokra gondoljunk: türelemmel újítgassuk a garázsban, nyáron az udvaron. Adjunk lehetőséget a bútornak a teljes regenerálódásra. Szellőzzön, pihenjen új kabátjában. Vess le a régit, de ne dobja el… Érdemes napokat, esetleg heteket várni, mielőtt belevetjük magunkat a felújításba, mivel sokszor naponta változik az elképzelésünk. Hagyjuk érni az ötletet, és az anyagot is. Így lesz zamatos, illatos, és hangulatos!

Komód felújítása röviden
Én egy régi zöldre zománcozott komódott újítottam fel néhány éve. A komódot többször átkentem kromofággal, mert körülbelül 5-6 réteg zománc volt rajta. Azért ennyi mert megjárta A II. VILÁGHÁBORÚT, és akkoriban a nagyszüleim a zománcot tartották a legtartósabbnak. Megjegyzem nem is volt a fa elbarnulva, zinte fehér volt, így én kedvemre színezhettem azt:-)
A tisztítás után csiszoltuk legalább három napon át, kézzel, géppel, ahogy bírtuk erővel.
Aztán a lazúrozás mellett döntöttünk, és három réteg után ilyen lett:



csiszolás után

festés után

Az eredetiről sajnos annó nem készült kép...

Lehet, hogy nem profi, de nekünk tetszik.

A polcokat teljesen  kikellett cserélnünk, egyszerű falapot tettünk bele, illetve a két fiókot is újra kellett "deszkázni". Ezt csak laminált parketta maradékból tudtuk kivitelezni. Így néz ki:


fiók alja alulról
fiók előlről
fiók felülről

A fiókgombok viszont az eredetik, nem kellett csak megtisztítani.
Közben kitalálhatjuk, hová tesszük majd szerzeményünket. Meglévő enteriőrökben keressük meg az a helyet, ahol leginkább érvényesülni tud. Ahol lecserélhető a korábbi elem. Például egy régi komódot beilleszthetünk cipősszekrénynek. Tehát meglévő műbútorunkat cseréjük le így. Vigyük, ha még férJa garázsba azt, ott is jó szolgálatot tehet, vagy a padláson is tehetünk rá /bele ritkán használt dolgokat.
Máskor egyszerűen fessük át az adott falat, nem is biztos, hogy az egész helységet szükséges. Azt az oldalt is elég lehet, ahová frissen elkészült örökségünket szeretnénk tenni. Érdemes először fehérre festeni, meszelni, hogy az új szín teltebb, tisztább legyen. Aztán a jöhet a kívánt szín kiválasztása, és felvitele.
Én szeretem a meszelést, főleg vályogfalak esetében. Bár igazán régimódi meszelésre már ritkán van lehetőségem, de annak illata összetéveszthetetlen. Tiszta pillanat.
Ha viszont nincs semmink amiből gazdálkodhatnánk, akkor gondolkodjunk el ,miért is?
Az elképzelésünk talán tájidegen, a közelben fellelhetetlen anyagokat igényel, nincs rá szakember, aki megtudná csinálni, és mi magunk is teljesen tanácstalanok vagyunk. Talán nem véletlen.
Ha mégis ragaszkodunk elképzelésünkhöz, vessük hát bele magunkat, jó nagy lendülettel, és ne hagyjuk eltéríteni magunkat!:-)


A bontott tégla gyönyörűsége...



Ez az az anyag, amelyet szerintem egy falun élő romantikus minden körülmények között fel akar használni udvarában, lakásában. És valóban! Mennyi mindenre jó! A kisméretű téglák különböző formában betonágyra, sóderbe való lerakása valóságos remekművé válik. Egy kör alaprajzú téglasor csodás hangulatot áraszt a szalonnázó mellett. Párkányok, ablak mélyedések is remekül érvényesülnek a tégla ódon hangulatával. Egész falakat lehet így kirakni, ötletes házigazda útmutatásával.

A tégláról itt olvashatsz bővebben: Téglárium



Amire érdemes figyelni:
A tégla lehet nagyon régi -nekünk több, mint 50 éves bontott téglát használt fel a kőműves- de fontos hogy nagyjából egészben legyen. Osztályozzuk előre együtt, és magunk is téglánkat, mert a törött, repedt tégla berakva is törhet, repedhet. Kormos, füstös téglát ne használjunk. De ezt a kőműves el is mondja nekünk, jó esetben.


Ha élére rakjuk a téglát, sokkal– valóban sokkal – többre lesz szükségünk az adott négyzetméterhez. Viszont így erősebb járófelületet kapunk.

Mi 16nm területet burkoltunk, körülbelül 650-700 darabra volt szükségünk.


A téli viszontagságok ellen kezeljük le a felületet speciális impregnálószerrel. De sajnos ez sem garancia a felfagyás ellen. Saját tapasztlaból mondom… Az igazán régi téglák kevésbé bírták ki a mínusz 20fokos hideget.
Tehát jobb, ha ennyire nem régi az a tégla:-)

A képeket ITT nézegetheted meg!  Érdemes oda kattintani:-))


Még több képet mutatok neked itt!
Ha tetszik a bejegyzés csatlakozz facebook közösségünkhöz, és légy rendszeres olvasóm!
Ezt megteheted itt!
Köszönöm szépen!


2 megjegyzés:

Pepi írta...

Gyönyörű lett! Én is imádok újítgatni, de mostanság nagyon kevés időm van sajnos.

Gitta írta...

Köszönöm szépen!Bizony az időnek mi is fogytán vagyunk:-)