2016. január 30., szombat

Januári friss


  Ha tél közepén meglátom ezeket a kis kényszeredetten növesztett növénykéket, mindig veszek belőlük, mert azt hiszem, hogy így néhány esélyt kap egy új életre; és valóban: kiültetve újra hajtanak, és évekig virágoznak szabadföldben. 
A virág mögött tavaly festett spalettánk van: kapott egy új helyet a konyha egyik sarkában. Szerintem ez sem végleges, mert vár ránk egy komoly festés, ami remélhetőleg meghozza a spaletták szerepét is otthonunkban. Korábban a spalettákról itt olvashattatok.

 




Egy kis  régi, egy kis Ikea, egy új hangulat elemei

 






A fények is átalakultak, hópihékből szívekké változtak.


2016. január 24., vasárnap

Ízlések és anyagok

Az elmúlt évben leginkább a kerti munkákkal, ültetéssel, valamint a vidéki konyhákkal kapcsolatos bejegyzéseket kedveltétek. Előkelő helyen szerepelt még a levendulával kapcsolatos bejegyzések közül a levendulakoszorúkkal foglalkozó. Ezek az adatok pusztán amiatt tanulságosak számomra, hogy nem hagy letérni az eredeti utamról: a falusi, vidéki élet szépségeibe és feladataiba való bepillantás, a romantikus vidék, valamint a rózsaszín máz alatti kemény munka szeretni valóságának érzékeltetése. 
De azt hiszem, én sem tudok elmenni szó nélkül a szebbnél szebb vidékek, a külső -belső építészet, lakásbelsők mellett sem. Talán ez lett az én újdonságom: magam is a blog kezelése közben ismerkedtem vidékekkel, lakberendezési stílusokkal, nagyszerű ízléses otthonokkal!

***

 Mivel levendula rajongó vagyok, így a kellemes lila árnyalatokat is gyűjtögetem; tudom, nem könnyű ízléses lila dolgokat találni, de talán néha sikerül. Egyébként ajándékba is kapok már lila, vagy levendulás tárgyakat, így azoknak minden körülmények között nagyon örülök, és boldogan őrizgetem ezeket!






 Ez a szórócukorszerű valami esett nem régen...Tetszett az anyagok találkozása:




 ***


 Sokat olvasgatok Modesztánál,  Zóránál, Kingánál akik ugyan nem feltétlenül a vidéki életet helyezték blogjuk középpontjába, mégis otthon érezhetjük magunkat náluk, személyes és szemléletes írásaikat olvasgatva.  Képeik mögé esetenként vonzó vidéket, akár falusias életmódot képzelhetünk. Vagy a Vidéki Portán járva fantasztikus tájakat és otthonokat nézhetünk meg.

Egy blog írása önismeret is egyben: változások, ízlések, irányok felismerése önmagunkban. 

Azért jó, mert az apróságokat is szerethetővé teszi, egy kopott fadarabot élő környezetbe helyezi, egy kicsit kitágítja azt a teret, amiben azt hisszük, hogy kizárólagosan mozgunk. 


2016. január 2., szombat

Ünnepek után

Ha eltelnek az ünnepek, akkor is szeretjük még tartani egy kicsit- nem sokáig, csak icipicit - a díszítést, a hangulatot. 
Színektől függetlenül, színesen, tisztán, fényekkel és apróságokkal őrizzük ezt a szép időszakot.

***
A sütitartónk sütit még nem szolgált fel soha; 
a nyári levendulapárnák mellett néhány fehér fa szív, csillag és karácsonyfa dísszel volt megtűzdelve.


 


 A rendszeres látogatók tudják, hogy kis levendulásunk nagy örömünk. Így nálunk minden évszakban aktuális egy kis levendula. Ezt a kis képet most kaptam ajándékba. 
Még a karácsonyfa alatt is helye volt:-)



 A szép terítők nem maradhatnak el...
Szerintem ilyenkor ünnepélyessé teszi a komódot. Ünnep után pedig egyszerűen itt a helyük.








A konyhában is maradhat a díszek egy része; idén a kézzel horgoltakat vettem újra elő. 
A többi dísz sem karácsony-függő ugye? Nyugodtam maradhatnak még.
 


 Ez a kis fény is itt lesz, szerintem tavaszig. A füzér hópehely, téli hangulatot áraszt. Szinte látom, ahogy kinn hull a hó, benn pedig a fények erősítik a téli varázslatot!


 A lefolyt gyertya nem unalmas. Kisfiunk kedvenc jelensége.


 A pasztellkék bili - csak én hívom így - tényleg olyan, mint egy éjjeli edény, még teteje is van; most csak tobozokat tárol:-)


 Picinyke korsó a kacatok között.


Szeretjük az egyszerű díszeket. A színeket, a fényeket. 

Amíg alszik a kert, pihen a föld, törik a fű a lábunk alatt, addig igazán jó mulatság apróságokkal szebbé tenni a környezetünket.