Mostanában egyre több vidéki élettel foglalkozó blogon látok-olvasok finomabbnál finomabb kenyerek, kalácsok, sütik elkészítéséről. Néha magam is felteszek egy-két ételt, leginkább azokat, amelyek talán, de nem feltétlenül kapcsolódhatnak a vidékiség érzéséhez. Azért feltételes módban fogalmazok, mert egy-egy finomság elkészítéséhez nem kell vidékinek lenni, még csak azzá sem kell válni...Sőt! Néha úgy érzem, hogy ezek nem többek puszta előítéletttől, amit ez esetben nem negatív jelzővel illetnék, de számomra azt a hatást keltik, hogy a vidéki élet nem egyéb, vagy legalábbis gyakorlatilag nem több, mint jó kis evés-ivás a házi készítésű kosztokból.
De milyen kosztokból!:-) Ha Lidike oldalára mész, csuroghat a nyálad, az enyém is szokott, annyi finomságot készít ez a leányzó! Nagyon kedvelem! És ha szétnézel a kedvelt blogok között, láthatod hogy a vidéki életről írók sokszor nyúlnak eme kedvelt témához, vagyis mi kerül a vendégváró asztalra.
Rövid eszmefuttatásom célja mindösszesen egy kósza gondolat végig elemzése volt, elsősorban magam számára, ami a blogok célját és tartalmát illeti, természetesen magamra nézve.
Egyszer megkérdezte tőlem valaki, miért jó, miért érdemes falun élni... Lefogom írni mit gondolok erre adekvát válasznak, de igyekszem kerülni a falusi kliséket, lásd a falusi evés-ivás...stb.
Azt előre bocsátom, hogy főzés és sütés szeretete sem feltétlenül kapcsolódik a vidékhez.
De valamit hozzárak ahhoz, és előhívhat belőlünk szunnyadó értékeket...
Te mit gondolsz?
