Házisüti helyett...

Ez  néhány hónap gyorsan ellibbent, és közben gyűjtöttem a (belső) képeket, gondolatokat, élményeket. Amikor indult a blog, volt egy kis bemutakozásom, amit később lerövidítettem, majd teljesen letöröltem. Így talán senki, de senki nem emlékszik, és nem tudja, hogy "civilben" lelkekkel, emberi történetekkel, sorsokkal, fájdalmakkal, és és sok-sok kérdéssel foglalkozom. Olyanokkal, amelyek egy egész emberöltőt is felölelhetnek és megváltoztathatnak. Ez a munkám, ezt választom, húsz év után talán egyre tudatosabban. Az emberi lét nem túl vonzó perspektívája ez, amit nap mint nap látok, élek, és érzek, érzékelek.
Ezért időnként elengedem a kényszereket, és mással foglalkozom. Például készítek valamit más és magam örömére.

Ezt adom most nektek:

Lócánk fehérben

Azt szeretem, ha látszik a fa erezete. De az elmúlt években fel kellett ismernem, hogy bizonyos estekben életmentő lehet egy kis zománcfesték. Régi lócánkat fehérre festettem, mert minden további csiszolgatást, és lazúrozgatást feleslegesnek éreztem. Annál inkább az enyészeté lett volna. 

Így a vastagabb zománc egyben tartja. Bizonyára amatőr megoldás:-) de nem is volt vele más célom.Ráadásul ez a fehérség még tetszik is, így nem volt ellenemre. A vidéki otthonokban (is) szép a fehér, sőt! Eredetileg kékre akartam, mivel palócföld szélén élünk, és itt talán még ez lett volna hagyományőrző, de az alapozó után nem jutottam el a színig. Illetve maradt a fehér. Ki tudja, egyszer még lehet kék is!

Úgy szívta magába, mint a kisbaba az anyatejet. Nem kellett koptatni...

 

 

 Szeretem díszíteni; teszek rá aktuális és kevésbé aktuális tárgyakat, mivel télen nem ülünk rajta. Bár fedett helyen van, akár használni is lehetne...

 Marad a tavalyi levendulánk, idei primulával.

Ez pedig egy pici szekfű, ami múltheti áldásos jó időben kinyílt...Azóta már vannak társai, illetve jácintunk is nyílt. Mivel az árnyékos oldalon lakunk, így egy-két hét csúszásban szoktak lenni a virágaink.

Szép hétvégét, és szép virágokat a kertekbe, erkélyekre mindenkinek!

Minden napnak öröme: színek, formák, illatok

Mivel a vidéki élet igazi(bb) oldala, úgy mint kert, virágok, földművelés még nem indult be, így kedvemre rakosgatok számomra kedves apróságokat ide-oda.

 

Még nem tavasz, még inkább tél, ezért  nekem a hívogtó zöldek és kékek illenek hozzá, amihez idővel társulnak sárgák, lilák...

 

***

 

Ünnepi maradék friss kékkel

 

 

 

***

 

A kékek-zöldek a megszokott öreg asztalkán.

 

A kopott tésztaszűrő mint mécses-kalap működik:-)

 

 

Jó elmenni az asztal mellett! Jó, hogy a színekkel hónapról-hónapra közelebb hozhatom a nyarat.

De ha nem, akkor sincs baj. Minden napnak öröme van.

Fenn "csak úgy"?

 Egy kis múlt hét, amikor még napfényes volt az ég!

 

***

 

Fenn....

 

 

 

 

Mellettem...

Kicsit messzebb...

 

Szeretem ezt a lámpást. Igen, Ikeás, van belőle nyolc, különböző színűek. Jól tűrik a kinti életet, évek óta nem rozsdásodnak be. ( Nem ez, ezt  most tettem ide..) Hangulatosak.

 

Annyira kicsi kell, hogy jól érezzem magam! Még ez a lámpás se kell igazán, elég a "Fenn"...

 

:-))

 

 

Péntek reggel

Igaz, ma már szombat van, de a tegnapi harmatos reggel arra sarkallt, hogy csak úgy kimenjek, és LEGYEK. A belső kertünkben sétálgatva szeretek benézni ide is, oda is. Közel menni a növényekhez, a tárgyakhoz. Már közeledik az ősz. Már pulóver kell reggel, és vastag köntös, és zokni is, hogy kimehessek. De a napfény és a víz játéka elég ahhoz, hogy elmerüljek. Hogy így Legyek.

 

 

 

 

 

Rózsa

 

Szavak nélkül... 

 

 

 

 

Gomba, gomba...

Gomba, gomba, gomba,

nincsen semmi gondja.

Ha az eső esik rája, nagyra nő a karimája.

Az esőt csak neveti, van kalapja teheti!

(gyermekmondóka, számomra ismeretlen szerzőtől, szájhagyomány útján terjesztve)

 

 

 

 

No, ez a gomba nem bánja ha rá esik az eső, hegykői emlék...(Hegykő, ny-mo, Fertő-tó melletti kis falu.)

Csak úgy eszembe jutott, amikor a levendulákat fotóztam...ne mindig ők kerüljenek már a középpontba:-)