A következő címkéjű bejegyzések mutatása: felújítás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: felújítás. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. december 4., vasárnap

Táblagép helyett

Gyúródeszka, gyúrótábla, ki hogy hívja, de mindenki tudja miről van szó, és a  legtöbb otthonban, ahol szoktak sütni-főzni van ilyen konyhai eszköz.
Én nagymamám régi- régi deszkáját alakítottam át. Nincs túl jó alapállapotban, gyúrásra már nem szeretném használni, így azonnal jött az ötlet, hogy befestem.Már régóta halogattam, de a novemberi jó idő kedvet adott hozzá!



 Ha felkerül a falra egyszer, ez a része lehet a krétatartó. Ez ugye a kitámasztója.Minden adott egy fali táblához, ami elég nagy, lehet rajta írást, rajzolást gyakorolni, verset felírni, tennivalókat, emlékeztetőket írni, stb...


A gyúródeszkát  lecsiszoltam géppel, de nem erősen, szinte csak a nagyon használt helyen. Portalanítása után pedig fekete táblafestékkel két rétegben lemázoltam, egy közepes vastag ecsettel.Nagyon kiadós, még maradt is, pedig először nem is hígítottam. Hobbi boltban vettem, ezer forint alatti áron.



Vízbázisú, így szűk félóra alatt készen volt, mert gyorsan száradt. Igazán fekete, és olyan régi módi lett:-)

A táblát szeretnénk majd falra tenni, de egyenlőre még gyerekrajzok születnek rajta, kriksz-krakszok, egyebek...Vizes ruhával könnyen letörölhető, de minimum kétszer kell törölni.
Hibák javításával nem foglalkoztam. Úgy jó, ahogy van.


2015. július 26., vasárnap

A részletek ördöge: kapupántok

Egy régi bejegyzés:
 A régi kapupántok erőt sugároznak. Felújítva, lefestve bárhol díszünk lehet. Ezeket már korábban felújítottam, és végül meglévő kapukon találtak helyet.







Ez például a kiskapun, függőlegesen...




A folyamatból... 




2014. november 8., szombat

Zöld és Kék

Már írtam, hogy van néhány öregecske bútorom, ami megérdemel egy kis gondoskodást. Ez a szekrény az egyik. Zöld - fehér zománcos volt.
Aztán elkezdtem letisztítani.
 
 


 
De hamar rájöttem, erre nem lesz időm sosem.
 
Így lehőlégfúvóztam, és kezdetben egy-két kisebb elemet le is csiszoltam, erezetig.

 
Gondoltam így hagyom - másnak is tetszett - de mégsem volt az igazi, ráadásul az elkezdett csiszolás kívánta a folytatást.
 
 
De csak nem akart sikerülni.

 
Végül vettem egy elefántcsont színű 2in1 selyemfényű zománcot, amibe némi kéket, és zöldet kevertem.
 
....éééés, lefestettem az egészet, egy gyönyörű verőfényes őszi napon, még szeptemberben. Vizes bázisú festék volt, pillanatok alatt száradt, így két rét festéssel, három óra alatt végeztem, és nagyon örültem, hogy ezt választottam, mert a selyemfény gyakorlatilag nem fénylik, viszont selymes a tapitása, inkább matt a felülete. Éppen nekem való.
 
A színén sokáig, hónapokig töprengtem, mert a kék kevésbé az én világom. De ez a színárnyalat tetszik, és más színben sem láttam magam előtt, esetleg fehérben gondolkodtam.
 
Még nincs készen, mert fogantyúk kellenek rá.
 
Később egy fedett verandán lesz kinn, addig itt melegszik benn.
 
Kedves nekem...
 
 
 

2014. szeptember 28., vasárnap

Nem unalmas, nem szürke: a szoba ha fehér, szürkével él!

A házunkban spalettás ablakok voltak. Az ablakok kicserélődtek, de a spalettákat eltettük.
A spaletták egyenlőre a felújítás gyenge fázisába értek, aminek első lépése hogy le kellett szedni a 30-60 éves festék réteget. Ezt most hőlégfúvóval tesszük. Most próbáltam ki, addig mindig kromofággal dolgoztunk, de a régi fát féltem már ettől az erős anyagtól.


A légfúvózás után a teljesen csupasz volt, itt-ott elbarnulva, mivel a festék már korábban lepattogzott.
Itt már egy réteg alapozó van rajta. Semmi extra.


 
Szerencsére minden zsanér kiválóan működik.
 
***
 
Aztán jött a szürkeség!
 
A földszínek mellett a mindent magába olvasztó szürkére esett a választás. Egy fehér szoba kapta meg, a sarokban áll egyenlőre, egy fehér lámpát teszek elé. Mivel itt minden kiegészítőt erre a kékes szürkére festettem, így az apró kiegésztők is a kicsit fémes ezüst, a kék, és fehér keverékéből tevődnek össze.
 
A festékkel két rétegben vontam be, és itt-ott, teljesen véletlenszerűen megcsiszoltam, de azt sem nagyon. Nem akartuk antikolni, mivel nem is tudok:-) még nem volt időm kipróbálni ezt, de mivel egy régi tárgyról van szó, gondoltuk jól áll neki a patina.


 
...és még egy ebből a készletből:
 
 
Szintén régi polc erre a színre festve, de még félig készen.
 
Tudjátok, hogy nem vagyok szakértő, és csak csodálattal és ámulattal nézem azok munkáit, akik, magukat amatőrnek nevezve csodákat és gyönyörűségeket mutatnak be hétről hétre. Én csak próbálkozom. A magunk örömére, és jó érzésére építek. Ha esetleg szebben és okosabban is meg lehetett volna őket csinálni, hát nézzétek el nekem:-)
 
És komolyan mondom, a fehér szobánk, szürkével, kevés kékkel, némely csipkével, lennel fűszerezve egyáltalán nem hideg, vagy fura. Észrevettük, hogy sokat üldögélünk ott, pedig nem is használjuk jelenleg. Olyan tiszta, és letisztult. Szeretjük.
 
DE mivel ez nem lakberblog, így ennyi elég is ebből. Jöhet a kert, a betakarítás,  tiszta levegő, a szikrázó nap. Ugye?
 

2014. augusztus 29., péntek

Rozsdás kapupántok

Aki olvasgat néha, és ide kukkant a mi vidékünkre, tudja, hogy szeretem a rozsdás tárgyakat. A falusiak és a kertes házban élők zöme azt is tudja, hogy időnként összejönnek olyan kupacok az udvarban, amik nem éppen az esztétikumot, de még a praktikumot sem szolgálják. Lehetnek ezek gyomból, törmelékből, vasból, ebből-abból...A vashulladék kiváló terepe a vastelep, ahová nem csak vinni lehet, de érdemes szét is nézni, tehát hozni lehet töredék áron...
Mi nem vagyunk vastelepre járók, kivéve most...viszont néha benéznék:-) Ezeket a kapupántokat a férjem hozta rövid keresgélés után, mivel a kapupántok kupacára ráöntöttek egy másik kupacot, és nem volt hajlandó hosszasan turizni a vashulladékban, még a kedvemért sem...De a kérésemnek eleget tett, mivel megkértem, hogy nézzen szét, hátha talál valami szép vasdarabot:-)

Aztán 700 ft-ért ezeket hozta:




Ez utolsó a kedvencem, de ennek nem volt párja...túl nagy volt a kupac.

Nagyon hálás vagyok ezekért is! És ezeket természetesen még a kora ősz folyamán felújítjuk.

Rövidesen megmutatom őket újjá születve!:-)

2013. november 5., kedd

Az a bizonyos falusi kredenc, vagyis felújítás képekben

Volt egyszer egy régen, egy kredences bejegyzésem, amiben a kredencről elmélkedtem bőszen, és arról, hogy majd egyszer remélem feltudok újítani egyet-kettőt...Egészen pontosan itt olvashatod el, miről beszélek most:itt olvashatod el.
És akkor egyszer csak minden körülmény a kezem alá játszott: a kései jó idő, az egyéb jóval lényegesebb munkák elvégzése, befejezése, gyermeki toleranciaszint jótékony emelkedése:-) és a "Most vagy soha!" érzés, ami végül pár nap alatt meghozta gyümölcsét.
A teljes munka, reggeltől estig szerintem két, három nap lett volna, de mivel napota pár órát tudtam rászánni, így egy hetembe tellett...Jó volt vele dolgozni, el is határoztam, hogy évente egy valamit felújítgatok.
Néhány képet készítettem magamnak, amit itt is megosztok hátha valaki szintén próbálkozik, távolról sem profi de azért vállalható módon felújítani és nem kidobni ilyen szekrénykéket, vízpadokat, ülőkét, vagy bármit.

Ez a lecsiszolás utáni közvetlen állapot. Csiszolása inkább hőlégfúvózás volt, mert lecsiszolhatatlan festék volt rajta, a háború előtti időkből. Látható, hogy nem sikerült teljesen erezetig menni, amit úgy hidaltam át, hogy meghagytam itt-ott a zöldet, egyféle koptatott hatást kiváltva így. A lazúr előtt lenolajkencéztem, kívül belül, de a spaklival történő festék lekaparás után 60-as, 80-as csiszolóval, kisgéppel csiszoltam hosszasan. Azért a csiszolás sokat segített. Szép fehér fát kaptam, itt -ott zöldes festéknyomokkal:-)




 
 
Sajnos a fényviszonyok túl erősek voltak, így borzasztómustárosnak tűnik, de nem az! Ellenben nem igazán az én színem, nekem túl vörös, de ez a festék volt rászánva. Gyerekbarát vízbázisú, teak, ami sokkal barnábbnak tűnt a dobozon. Azt tervezem, hogy még egy esztétikai csiszolás után egy diósabb árnyalatot fog kapni. Nekem ez a natúr állapot tetszett a legjobban, igazán erős hatást váltott ki...Nem hagyhattam sajnos így, mert kinti bútor lesz, és azért védeni kell, pedig egyáltalán nem szuvas, ami meg is lepett!
 




Itt azért látszik, hogy nem mustársárga.Lecsértük a gombokat is, kerámiára, néhány zsanért is kioperáltunk, amit muszáj volt. Egyébiránt kitűnően működnek  régiek.




Itt látható zöldes árnyalat...


 
Hiányzik még az üveg a vitrines részből, de alább jelenlegi, egyenlőre véges állapota látható.
Ez a szekrény mostantól fedett teraszunk új dísze:-) Szeretjük!!

2012. április 2., hétfő

Komód felújítás röviden


Ha tavasz, akkor felújítás! Nézzünk szét, mit lehet otthon megújítani, átalakítani.

Mi "újítók" keressük, kutatjuk a szebbnél-szebb falusi enteriőröket, lakásbelsőket, szép házakat, kerteket csodálunk meg újságokban, vagy éppen kirándulásaink, nyaralásaink alkalmával. Fényképezünk, és hazahozzuk az ötleteket. De vajon mi történik ezekkel a tervekkel?
Legtöbbször semmi. Elszáll az ihlet, elmegy a vállalkozó kedv, nem marad rá időnk, vagy pénzünk. Rájövünk, hogy túl nagy fába vágtuk a fejszénket, meghaladja képességeinket a vágott külcsín.
De tényleg így van?
Először is nézzünk szét otthon. Valóban mit is akartunk ? A felhasználandó alapanyagok megtalálhatóak a környezetünkben?
Illene oda a vágyott tárgy, anyag?
Mire van/lesz szükségünk az előállításához? Hozzáférhetőek ezek számomra?
Vannak eszközeim, szerszámaim?
Ha igen, keressünk olyat, vagy hasonlót,amit szeretnénk, de ami már készen van, adott. Például, lehet hogy nagyon tetszik egy falusi konyhabútor mediterrán stílusban, de nekünk „csak” nagymamánk ütött-kopott zománcozott kaszlija, sifonérja, bútora áll rendelkezésünkre. Ha így van, nyert ügyünk van. Ezt felújítva akár mediterrán stílusban, akár egyszerű méhviaszolással, lazúrozással természetes hatást érhetünk el, és megmenthetjük a kamrában őrzött régi családi örökségeket. Ezeket a tárgyakat azonban nem egyszerű a mai lakásokba beilleszteni. Mivel sokan későn jövünk rá arra, hogy mi tetszik nekünk, és már van egy berendezetett lakásbelsőnk, ráadásul ezek a tárgyak, bútorok nem is kicsik minden esetben. Mi tegyünk hát?

Nem kell az egész lakást kicserélni, a legtöbb család nem is tehetné ezt meg.
Egyszerű dolgokra gondoljunk: türelemmel újítgassuk a garázsban, nyáron az udvaron. Adjunk lehetőséget a bútornak a teljes regenerálódásra. Szellőzzön, pihenjen új kabátjában. Vess le a régit, de ne dobja el… Érdemes napokat, esetleg heteket várni, mielőtt belevetjük magunkat a felújításba, mivel sokszor naponta változik az elképzelésünk. Hagyjuk érni az ötletet, és az anyagot is. Így lesz zamatos, illatos, és hangulatos!

Komód felújítása röviden
Én, egy régi zöldre zománcozott komódot újítottam fel néhány éve. A komódot többször átkentem kromofággal, mert körülbelül 5-6 réteg zománc volt rajta. Azért ennyi, mert megjárta A II. VILÁGHÁBORÚT, és akkoriban a nagyszüleim a zománcot tartották a legtartósabbnak. Megjegyzem, nem is volt a fa elbarnulva, szinte fehér volt, így én kedvemre színezhettem azt:-)
A tisztítás után csiszoltuk legalább három napon át, kézzel, géppel, ahogy bírtuk erővel.
Aztán a lazúrozás mellett döntöttünk, és három réteg után ilyen lett:



csiszolás után

festés után

Az eredetiről sajnos annó nem készült kép...

Lehet, hogy nem profi, de nekünk tetszik.

A polcokat teljesen ki kellett cserélnünk, egyszerű falapot tettünk bele, illetve a két fiókot is újra kellett "deszkázni". Ezt csak laminált parketta maradékból tudtuk kivitelezni. Így néz ki:


fiók alja alulról
fiók előlről
fiók felülről


A fiókgombok viszont az eredetik, nem kellett csak megtisztítani.
Közben kitalálhatjuk, hová tesszük majd szerzeményünket. Meglévő enteriőrökben keressük meg az a helyet, ahol leginkább érvényesülni tud. Ahol lecserélhető a korábbi elem. Például a régi komódot beilleszthetünk cipősszekrénynek. Tehát meglévő műbútorunkat cseréjük le így. Vigyük, ha még férJa garázsba azt, ott is jó szolgálatot tehet, vagy a padláson is tehetünk rá /bele ritkán használt dolgokat.

Hasonló bútorok felújítása nem lehetetlen, csak nagyon időigényes munka. A fázisok pedig nem megspórolhatóak!! Nem érdemes.


A tárgyaink egy kicsit mi magunk is vagyunk. A túlzott ragaszkodás persze nem mindig egészséges, de néhány dolog mindenki életében van, amelyről soha nem tudna lemondani. Nekem ilyenek a mamám bútorai.

Neked milyen fontos tárgyaid vannak?
Írd meg nekünk!


Ha tetszik a bejegyzés, látogass meg újra. Ha szeretnél többet tudni a vidéki életről, vagy benned is lakik egy vidéki lélek, csatlakozz facebook közösségünkhöz. Ezt megteheted itt.