2013. december 25., szerda

2013. november 29., péntek

Adventi meglepetés kalendárium

 
Először készítettem adventi kalendáriumot, amiben ugyan nem sok "kalendár" van, de számomra fontossá vált, miközben készítettem. Éjjeli munka ez, sok-sok türelemmel, és szeretettel felvértezve.  A kalendárom több évre készült, apróságokkal, apróságnak.
Megmutatom.
 
 
 
 

Vettem két méter jutaanyagot. Alig lehet felénk kapni, ezért vettem ennyit. Mellé piros dekorfilcet.
Kellett még ragasztó, és ötlet...







Először egy A/3- as méretű kartonlapot bevontam a jutával. Csak ragasztottam, gyakorlatilag becsomagoltam.






 
 
Látod, a két végét behajtottam. Még ragasztani sem kellett.


 
 
 
Aztán elkeztem kivagdosni a filcből kicsi nyelveket. 24-et.
A nyelvek kicsik lettek, így még 24-et kivágtam, nagyobbat, amit a már felragasztott -zsebszerű- nyelvecskékre, mint egy kis zsebet szintén felragasztottam.Csak a széleit kentem be. Ez egy kicsit macerás volt. Aztán számokat is vagdostam ki, főleg a filcből, mert a juta szétfoszlott. Illetve volt egy zöld zseníliaszálam, abból is számok lettek...
A számok alá, hogy látszódjanak jutát vágtam, díszítésnek..
EZ lett belőle....
 

 
 
Kicsit közelebbről...

 
 
A valóságban szerintem mutatósabb, sőt! Igen hangulatos. Végül felakasztottam, no, az akasztót már felvarrtam, mert megtöltve azért súlyos lett:-)
 
 

2013. november 5., kedd

Az a bizonyos falusi kredenc, vagyis felújítás képekben

Volt egyszer egy régen, egy kredences bejegyzésem, amiben a kredencről elmélkedtem bőszen, és arról, hogy majd egyszer remélem feltudok újítani egyet-kettőt...Egészen pontosan itt olvashatod el, miről beszélek most:itt olvashatod el.
És akkor egyszer csak minden körülmény a kezem alá játszott: a kései jó idő, az egyéb jóval lényegesebb munkák elvégzése, befejezése, gyermeki toleranciaszint jótékony emelkedése:-) és a "Most vagy soha!" érzés, ami végül pár nap alatt meghozta gyümölcsét.
A teljes munka, reggeltől estig szerintem két, három nap lett volna, de mivel napota pár órát tudtam rászánni, így egy hetembe tellett...Jó volt vele dolgozni, el is határoztam, hogy évente egy valamit felújítgatok.
Néhány képet készítettem magamnak, amit itt is megosztok hátha valaki szintén próbálkozik, távolról sem profi de azért vállalható módon felújítani és nem kidobni ilyen szekrénykéket, vízpadokat, ülőkét, vagy bármit.

Ez a lecsiszolás utáni közvetlen állapot. Csiszolása inkább hőlégfúvózás volt, mert lecsiszolhatatlan festék volt rajta, a háború előtti időkből. Látható, hogy nem sikerült teljesen erezetig menni, amit úgy hidaltam át, hogy meghagytam itt-ott a zöldet, egyféle koptatott hatást kiváltva így. A lazúr előtt lenolajkencéztem, kívül belül, de a spaklival történő festék lekaparás után 60-as, 80-as csiszolóval, kisgéppel csiszoltam hosszasan. Azért a csiszolás sokat segített. Szép fehér fát kaptam, itt -ott zöldes festéknyomokkal:-)




 
 
Sajnos a fényviszonyok túl erősek voltak, így borzasztómustárosnak tűnik, de nem az! Ellenben nem igazán az én színem, nekem túl vörös, de ez a festék volt rászánva. Gyerekbarát vízbázisú, teak, ami sokkal barnábbnak tűnt a dobozon. Azt tervezem, hogy még egy esztétikai csiszolás után egy diósabb árnyalatot fog kapni. Nekem ez a natúr állapot tetszett a legjobban, igazán erős hatást váltott ki...Nem hagyhattam sajnos így, mert kinti bútor lesz, és azért védeni kell, pedig egyáltalán nem szuvas, ami meg is lepett!
 




Itt azért látszik, hogy nem mustársárga.Lecsértük a gombokat is, kerámiára, néhány zsanért is kioperáltunk, amit muszáj volt. Egyébiránt kitűnően működnek  régiek.




Itt látható zöldes árnyalat...


 
Hiányzik még az üveg a vitrines részből, de alább jelenlegi, egyenlőre véges állapota látható.
Ez a szekrény mostantól fedett teraszunk új dísze:-) Szeretjük!!

2013. október 30., szerda

Górék és főgórék

Emlékeztek még a kukoricagórét is tartalmazó képekre a Vidéki Otthon - Falui Porta oldalon?Ha nem, nézd meg gyorsan:http://avidekitthon.blogspot.hu/p/videki-otthon-falusi-porta.html
Ma átszaladtam a blogon, és örültem "multmentő" bejegyzésének, amelyben nem csak a szöveg, de a képek is nagyon jók! Szeretem ezt a blogot! Nézd meg te is, miféle górékra akadt múltmentő!
Itt ovashatod azonnal: http://multmento.blog.hu/2013/10/28/gore_vadaszaton#comments 

2013. október 17., csütörtök

Utolsó előtti simítások a kertben

A kertben legnagyobb megpróbáltatást idén a kukoricagyökér kibányászása jelentette. A szárat levágni, talán nem nagyképűség ezt írni, nem nagy kunszt. De a gyökér! A mi kertünkben idén csak csákánnyal ment a dolog. A csákány nem éppen nőies kerti szerszámocska, amolyan hobbi eszköz. Nehéz mint a...de nem volt más megoldás. Mivel a férfinép csak hétvégi munkára fogható be, ezért bizony van amit átvállalok önként, például ezt is, hogy haladjanak a dolgok. Aztán rájöttem, a jó technikában van a titok: egy suhintással a közepébe, aztán mint a feszítővassal felfelé tolni, és már ki is fordul. A gond akkor van, ha több ütésre van szükség, mert mellé ment, mert kicsi lett, vagy túl nagy a gyökér. A héten ezzel küzdöttem, hogy legyen helye frissen kijelölt levendulaültetvényemnek, többek között...Meg aztán éppen ideje rendbe tenni kertet, október a kukoricaszár vágás ideje is.
Végül a szép időben gyorsan készítettem néhány képet: néhányat csak az esztétika kedvéért, néhányat pedig a kerti állapotok érzékeltetésére.
Frissen ültetett eperpalánta piroslik


Lefagyott vasrózsáink kupaca, egy éjjel végük lett



A fények miatt mintha rothadna, de nem...


Kukoricadísz; a szár begyújtásra, a kukorica etetésre lesz. Ezek pedig megúszták a morzsolót:-)

2013. szeptember 16., hétfő

Paradicsomi állapotok

A paradicsomlé elkészítése télire, amit mi pörköltek, és aki szereti levesként fogyasztunk el, idén ismét a régi üstben fortyogott. Két adagban, mert a paradicsomok eléggé össze-vissza értek be. Így aztán kétszer vágtunk bele, szószerint a sűrítmény elkészítésébe. Az üstház beüzemelée volt a legizgalmasabb az aprónépnek: szájtátva leste benne a tüzet, nyitogatta az ajtaját, és nem győzött betelni vele.
A paradicsom kétféle lett, ami eredetileg egy félének lett ültetve. Közben derült ki, hogy már a palánta is "elfajozott", vagyis senki nem számított apró, "barba-formájú" lukulusz jellegű puha termésre. No, ez ment a piacra.:-) A másik adag szép kövér lédús kerek volt, enni is öröm volt, és valljuk be elvagdosni, előkészíteni is könnyebb. És azt is hozzáteszem, megenni is jobb volt, mint a kifejezetten ezért ültetett karós paradicsom, aminek olyan kemény héjja lett, hogy ki kellett köpködni...:-(





Fenntebb paszírozó, amivel az "öregek" kézzel paszíroztak, nem ám fakanállal lökdösték ide-oda.
Az üstházunk kora megmondhatatlan, már a 25 évvel idősebb anyukám em emlékszik, csak az üstök lettek cserélve. Hát igen, a cső sem mai gyerek:-))

A képek múlthéten készültek, sajnos most nincs ilyen paradicsomi időjárás...Kissé hűvös, de napos.

2013. július 4., csütörtök

Aratás

A kerünk végén hatalmas búzamező van. Most már évek óta. Úgy tűnik a vetésforgó kevésbé érvényesül, bár néhány éve - ha jól emlékszem - kukorica volt. Termelőszövetkezeti földek ezek, illetve magánterületek, amelyeket aztán a Szövetkezet kombájn - flottája dolgoz meg. Tegnap órási zajra lettem figyelemes, és először csak egy időnként hallható pittyegés keltette fel a figyelmemet. Olyan, mint némely autó tolatáskor kiadott figyelmeztető jelzése. Nem is gondoltam, hogy aratnak, kezdett is zavarni a pittyegés. De aztán, jött a felismerés, a monoton dübörgés, zaj. Ez csak a beindult aratás lehet.! Később kimentünk a kert végébe, és igen. Az aratás elkezdődött! Sajnos, éppen előttünk már egy sor eltünt a hatalamas gépek gyomrában, majd újra előjött, más formában. Én öt gépet számoltam, mentek, zakatoltak, zörögtek. Pár óra múlva visszamentünk, és éppen akkor fordultak nálunk. Azt már nem tudtam lefotózni, mert nehéz mindig készenlétben lenni. De néhány kép azért készült. Látható a szép idő, a langymeleg, a szárazság, de később akkora por lett, hogy ki kellett hátrálnunk a láthatárról.







2013. június 19., szerda

Van az úgy...

Van az úgy, hogy egészen másfelé vet minket a sors, más dolgokat, más fontosságokat kell intéznünk, tennünk vennünk, megoldanunk. Ilyenkor a gondolatok szerteágaznak, bizony, nehezen lehet ráhangolni őket az olyan kellemességekre, mint a vidéki élet egy-egy pillanatának papírra- bocsánat- oldalra vetése.Az elmúlt két hónap nekem is másról szólt. Ezért elengedtem az ünnepeket, a finom étkeket, a levendulavirágzást - már le is arattam azóta két bokrot- a kert éledését, füvesedését, és még sokmindent, ami ide kívánkozott volna. Most érett be a sok munka, most felszabadultam, és próbálom behozni a lemaradásomat...Mert ugye aki még egy díjat is kapott az azért rázza magát gatyába, vagy szoknyába, vagy valamibe!
Úgy hogy uccu neki, kicsit ritkábban, de újra faragom a ceruzám, lekocérolom a kapámat, megélesítem a metszőollót és találkoznunk itthon, vidéken!


kismanóink az ajtó mellett...

2013. május 24., péntek

Díj tovább adva...

A nem régen kapott kicsi díjamat ugye tovább kell adni.  Az én kiválasztottam Tomi, aki kertjét és udvarát mutatja be nekünk rendszeresen, és mindezt olyan szeretettel, elszántsággal és jósággal teszi, hogy én -többek között- ezért is kukkantok be hozzá. Aki ennyire becsüli a környezetét, szereti a természetet, csak jót adhat nekünk...Tomi kertjét itt keressétek! 
Folytatás következik!

2013. május 12., vasárnap

Lidike ajándéka!

 
Díjam
 
 


Nagy-nagy meglepetésemre kaptam egy kedves díjat, amit bloggerek adnak egymásnak. Így is megtudjuk mutatni egymást, és egy kicsit magunkat.

A díj természetesen kötelezettségekkel is jár!
-tovább kell adni négy 200 olvasó alatti bloggernek,
-meg kell említeni kitől kaptuk,
-és értesíteni kell a díjazottat.

A díjat http://faluvegikurtaporta.blogspot.hu/ Lidikétől kaptam, aki egy faluvégi kurtaportát igazgat.
És hogy kiknek adom tovább? Kiderül hamarosan...



2013. április 3., szerda

Kenyérlángos

A húsvéti eszem-iszom nem jellemző ránk, de egy finom kalácsra, egy kis házi sütire vevők vagyunk! Bevallom, kicsit unom is már a tipikus húsvéti hidegtálakat, a sonkatekercseket, annak ellenére, hogy szeretem őket:-) Éppen keresgéltem néhány új ötletet, mit lehetne, ami kicsit új, kicsit régi, amikor szemem elé pattant egy kép a kenyérlángosokról. No, egyből felvillanyozódtam, mivel ilyen hosszú ünnepen mindig bizseregni kezd a tenyerem: valami jóféle dagasztott-kelesztett, időigényes finomságra pályáztam, amit most megtudok csinálni, mert nem vagyok egyedül picikémmel. Vagyis, eltölthetek félóránál többet is a konyhában. Gondoltam, nem igazán húsvétos étel, de minden nyáron megfogadom, hogy megpróbálom elkészíteni. Most még tél van:-) mint tapasztaljuk, de úgy éreztem, most vagy soha. Bele is vágtam, és igen finom lett. A kenyérlángos  langalló néven is futott, fantasztikus ízbomba volt: szalonna, jóféle kolbász, lilahagyma, fokhagyma került rá a tejfölös alapra. Közben megérkezett anyukám is, aki segített dagasztani egy kicsit, rám fért a segítség; hiába csinálom, még mindig van mit tanulnom. Így tehát együtt megalkottuk első kenyérlángosunkat. Ő közben elmondta, hogy az ő mamájánál mindig volt ilyen, kaparékból, amit a kenyérsütéskor maradt tésztából csinálták, és ami volt otthon, azzal ették. Mi pedig emlékszem, a sparheltre tettük a gyúrttészta csíkjai, laska lett belőle, és vidáman falatoztuk. Ezért is örülök, hogy nálunk újra megjelentek ezek az ételek, mert ha "régi embereknek" jó volt, nekünk is az lesz.
Be kell látnom, parasztgyomrom van. De szerencsére a  mértékletességet is ismerem:-)
És a képek...





Talán itt látható leginkább a kenyér állag. Betartottam a recept utasításait, és afféle kulimászként kentem fel sütés előtt a feltétet, de legközelebb egyszerűen, mint egy pizzát, elemenként fogom felrakni, rászórni, így változatosabb lehet az ízvilága. De komolyan mondom, ez így is maga volt a ...:-)
Emellett kerti teendőink sehol sem tartanak, az időjárás miatt. Még egy virágmagot sem szórtam el. Ja! Egyenlőre mínuszban vagyunk, mert amikor nagyon szép idő volt, kitettem négy muskátlit, ami azzal a lendülettel meg is fagyott másnap.

Apropó! Tudja valaki honnan ered a langalló kifejezés? Nincs időm utána olvasgatni, de nagyon örülnék, ha megtudnám.

2013. március 27., szerda

Az egy éves...

Talán nem véletlen, hogy éppen most lett egy éves ez  a blog. Amikor elindítottam, még nem tudtam mibe vágom képzeletbeli fejszémet. Betont fogok hasítani vele, vagy földet? Még nem tudtam, hogy ez olyan, mint amikor "megszelídítünk valakit", és gondoskodunk róla. Vagy mint egy gyermek, aki lesz, és hozza magával habitusát; szépségét, tökéletességét. Írni, írogatni, csak úgy...nem tudok. Vagy nem is lehet, még nem jöttem rá. Nekem kell a pillanat, egy levegővétel. Mindenesetre az elmúlt évben határozottan fejlődőképesnek tűnök magamnak:-) Talán nem olvastok el mindent, talán néha kevésbé érdekesnek tűnik az, amit megmutatok. De azt hiszem, ez a lényeg, az egyik: olyan dolgokat is észrevenni, és megsimogatni, amik egyébként kevésbé feltűnőek. Egy barkaág, egy tollpihe a havon, egy szép magyar parasztház, egy finom étel. Elmegyünk mellettük, megesszük őket, és kész. Talán sikerült valamit abból megmutatnom, mit gondolok a valóságról, és mit az álomról. Mit látok a világból, mit látok másból. Talán. Mert tudom, hogy közel sem sikerül azt adnom, amit vágyom, hogy adhassak. Mert bizony egy blog sok idő, és törődés. Mint egy gyermek. És az idővel nekem most nagyon óvatosan kell bánnom! Néha ezért megsemmisülök, egy időre, és őrizgetem a gondolatokat a majdnak. Aztán feláldozom őket más oltárán. De azért mindig visszatérek. Talán nem véletlen, hogy idén, éppen húsvétkor lett egy éves ez a blog. Most már látom, hogy földbe vájom a fejszémet, és a kapámat. Hogy van, aki "velem gondol", van, akinek örömet jelent az, ami nekem is. Ezt köszönöm nektek, minden jó szót, visszatérő látogatásaitokat. Írásaimat - melyekben határozottan rövidebbre fogom, mint kezdetben- szeretettel adom. Egyszer olvastam, hogy a blogolás magányos műfaj. Képet is tettek a cikk mellé: az esti kislámpa fényénél ülő fiatal nő nézi a laptopját, egyedül. Most én is így festek, de korántsem gondolom, hogy magányos lennék! Azért sem, mert itt van a családom, és durmolnak a másik szobában, és mert itt vagytok ti is. Igaz, általában egyedül ír a blogger. De mindezt azért, mert számára ez egy kikapcsolódás, és egy önmegvalósítás is lehet.
Így tekintk én az elmúlt évemre, a blog változásaira, a bejegyzésekre. Hagyom, hadd nőjön még, mert ha arról írunk amit igazán szeretünk, a téma sosem fogy el.






2013. február 15., péntek

Parasztházak

'Parasztházak' címmel új képsort tettem fel a 'Vidéki Otthon- Falusi Porta' oldalra. Egy kis ízelítő:


'Cserépfalui házak' a képet 'hajna' készítette, a kép forrása:országalbum.hu

Ezt az oldal időközben töröltem. (Gitta)szerk.

Polcok

Régi polcokat szereltünk fel, amolyan szeretetajándék- féle polcok ezek. Már régóta használaton kívül vannak. És egyszer csak előkerültek! Gyorsan végig gondoltam, hová is tehetném őket?
Aztán lett helyük. Egyenlőre csak egy alapos fürdetést kaptak, majd nyáron esetleg új festést is....
Ezek amolyan "nagyi polcai", tudjátok, a "nagyi kredencei" stb...bejegyzésekben ezer számra vannak ezek a régi, talán tárgyi értékkel kevésbé bíró, de érzelmi alapon, és hangulatkeltés végett sokra tartott paraszti, falusi házakból származó "tömegtermékek".

No, ezek is ebből valók!:-)

Most látom, hogy a terítő erősen takarja a céltárgyat:)

Na azért itt jól látszik Ez elég nagy. Megmenteni érdemes falusi használati tárgy!

Új helye ennek a kedves ajándék angyalomnak!

A szélére lehet tenni horgolt terítőt, mint látható, ezen is volt; a rajzszeg nyomai...Én is próbálgattam rá, de mivel több kis dolgot tettem rá, így szerintem nem mutatott igazán szépen. Talán ha egy virág, vagy egy tárgy lenne, akkor jobban kiemelkedne.

Szóval, érdemes kutakodni még mindig! És újra, és újra...rábukkanhatunk valami megmenteni érdemesre!

Utóirat: a hóvirágok csodásan virágoznak. A 15-20cm-es hó meg se' kottyant nekik!