Egyenlőre uborkát raktunk be, néhány üveggel; érdekes, hogy a régi tizessével való befőzés, savanyítás már a múltté...Talán mi eszünk kevesebbet, vagy az időnk lett véges, vagy kedvünk nincs? Nem tudom, de tény, hogy csökkent a kapacitásunk.
Az uborka mellé néhány üveg baracklekvár is került, és azt hiszem, kert ide vagy oda, másfélét nem is teszünk el. Ugyanis rájöttünk hogy ezt szeretjük, és a többi rendszeresen nem fogy el. Nagyon kellemetlen kiönteni a maradék lekvárokat.
Így mi most annyit teszünk el, amennyit biztosan megeszünk.
Néhány kép a barackról, amely sajnos nem a m fánkon termett, mivel az kifagyott.
A befőzés hagyományos, rotyogtatós módszerrel történt, több cukorral, mert a barack íze nem volt túl édes, így a lekvár is savanykás szokott lenni. Igazi kalóriabombák ezek, de azt hiszem ez a pár üveg nem fog ki rajtunk!
Ez két üveg "próbalekvár". Ebben ugyanis levendula ágat tettünk. Még sosem ettünk ilyet, kíváncsi vagyok rá nagyon!
Ha többet szeretnél tudni a vidéki élet szépségeiről és fáradalmairól légy rendszeres olvasóm!
Még több képet, és inspirációt találsz az "A vidék itthon" Facebook oldalán!
Csatlakozz hozzánk TE is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése