Górék és főgórék

Emlékeztek még a kukoricagórét is tartalmazó képekre a Vidéki Otthon - Falui Porta oldalon?Ha nem, nézd meg gyorsan:http://avidekitthon.blogspot.hu/p/videki-otthon-falusi-porta.html
Ma átszaladtam a blogon, és örültem "multmentő" bejegyzésének, amelyben nem csak a szöveg, de a képek is nagyon jók! Szeretem ezt a blogot! Nézd meg te is, miféle górékra akadt múltmentő!
Itt ovashatod azonnal: http://multmento.blog.hu/2013/10/28/gore_vadaszaton#comments 

Utolsó előtti simítások a kertben

A kertben legnagyobb megpróbáltatást idén a kukoricagyökér kibányászása jelentette. A szárat levágni, talán nem nagyképűség ezt írni, nem nagy kunszt. De a gyökér! A mi kertünkben idén csak csákánnyal ment a dolog. A csákány nem éppen nőies kerti szerszámocska, amolyan hobbi eszköz. Nehéz mint a...de nem volt más megoldás. Mivel a férfinép csak hétvégi munkára fogható be, ezért bizony van amit átvállalok önként, például ezt is, hogy haladjanak a dolgok. Aztán rájöttem, a jó technikában van a titok: egy suhintással a közepébe, aztán mint a feszítővassal felfelé tolni, és már ki is fordul. A gond akkor van, ha több ütésre van szükség, mert mellé ment, mert kicsi lett, vagy túl nagy a gyökér. A héten ezzel küzdöttem, hogy legyen helye frissen kijelölt levendulaültetvényemnek, többek között...Meg aztán éppen ideje rendbe tenni kertet, október a kukoricaszár vágás ideje is.
Végül a szép időben gyorsan készítettem néhány képet: néhányat csak az esztétika kedvéért, néhányat pedig a kerti állapotok érzékeltetésére.

Frissen ültetett eperpalánta piroslik

Lefagyott vasrózsáink kupaca, egy éjjel végük lett

A fények miatt mintha rothadna, de nem...

Kukoricadísz; a szár begyújtásra, a kukorica etetésre lesz. Ezek pedig megúszták a morzsolót:-)

Paradicsomi állapotok

A paradicsomlé elkészítése télire, amit mi pörköltek, és aki szereti levesként fogyasztunk el, idén ismét a régi üstben fortyogott. Két adagban, mert a paradicsomok eléggé össze-vissza értek be. Így aztán kétszer vágtunk bele, szószerint a sűrítmény elkészítésébe. Az üstház beüzemelée volt a legizgalmasabb az aprónépnek: szájtátva leste benne a tüzet, nyitogatta az ajtaját, és nem győzött betelni vele.
A paradicsom kétféle lett, ami eredetileg egy félének lett ültetve. Közben derült ki, hogy már a palánta is "elfajozott", vagyis senki nem számított apró, "barba-formájú" lukulusz jellegű puha termésre. No, ez ment a piacra.:-) A másik adag szép kövér lédús kerek volt, enni is öröm volt, és valljuk be elvagdosni, előkészíteni is könnyebb. És azt is hozzáteszem, megenni is jobb volt, mint a kifejezetten ezért ültetett karós paradicsom, aminek olyan kemény héjja lett, hogy ki kellett köpködni...:-(

Fenntebb paszírozó, amivel az "öregek" kézzel paszíroztak, nem ám fakanállal lökdösték ide-oda.
Az üstházunk kora megmondhatatlan, már a 25 évvel idősebb anyukám em emlékszik, csak az üstök lettek cserélve. Hát igen, a cső sem mai gyerek:-))

A képek múlthéten készültek, sajnos most nincs ilyen paradicsomi időjárás...Kissé hűvös, de napos.

Aratás

A kerünk végén hatalmas búzamező van. Most már évek óta. Úgy tűnik a vetésforgó kevésbé érvényesül, bár néhány éve - ha jól emlékszem - kukorica volt. Termelőszövetkezeti földek ezek, illetve magánterületek, amelyeket aztán a Szövetkezet kombájn - flottája dolgoz meg. Tegnap órási zajra lettem figyelemes, és először csak egy időnként hallható pittyegés keltette fel a figyelmemet. Olyan, mint némely autó tolatáskor kiadott figyelmeztető jelzése. Nem is gondoltam, hogy aratnak, kezdett is zavarni a pittyegés. De aztán, jött a felismerés, a monoton dübörgés, zaj. Ez csak a beindult aratás lehet.! Később kimentünk a kert végébe, és igen. Az aratás elkezdődött! Sajnos, éppen előttünk már egy sor eltünt a hatalamas gépek gyomrában, majd újra előjött, más formában. Én öt gépet számoltam, mentek, zakatoltak, zörögtek. Pár óra múlva visszamentünk, és éppen akkor fordultak nálunk. Azt már nem tudtam lefotózni, mert nehéz mindig készenlétben lenni. De néhány kép azért készült. Látható a szép idő, a langymeleg, a szárazság, de később akkora por lett, hogy ki kellett hátrálnunk a láthatárról.

Van az úgy...

Van az úgy, hogy egészen másfelé vet minket a sors, más dolgokat, más fontosságokat kell intéznünk, tennünk vennünk, megoldanunk. Ilyenkor a gondolatok szerteágaznak, bizony, nehezen lehet ráhangolni őket az olyan kellemességekre, mint a vidéki élet egy-egy pillanatának papírra- bocsánat- oldalra vetése.Az elmúlt két hónap nekem is másról szólt. Ezért elengedtem az ünnepeket, a finom étkeket, a levendulavirágzást - már le is arattam azóta két bokrot- a kert éledését, füvesedését, és még sokmindent, ami ide kívánkozott volna. Most érett be a sok munka, most felszabadultam, és próbálom behozni a lemaradásomat...Mert ugye aki még egy díjat is kapott az azért rázza magát gatyába, vagy szoknyába, vagy valamibe!
Úgy hogy uccu neki, kicsit ritkábban, de újra faragom a ceruzám, lekocérolom a kapámat, megélesítem a metszőollót és találkoznunk itthon, vidéken!



kismanóink az ajtó mellett...

Díj tovább adva...

A nem régen kapott kicsi díjamat ugye tovább kell adni.  Az én kiválasztottam Tomi, aki kertjét és udvarát mutatja be nekünk rendszeresen, és mindezt olyan szeretettel, elszántsággal és jósággal teszi, hogy én -többek között- ezért is kukkantok be hozzá. Aki ennyire becsüli a környezetét, szereti a természetet, csak jót adhat nekünk...Tomi kertjét itt keressétek! 
Folytatás következik!

Lidike ajándéka!

 

Díjam

 

 

Nagy-nagy meglepetésemre kaptam egy kedves díjat, amit bloggerek adnak egymásnak. Így is megtudjuk mutatni egymást, és egy kicsit magunkat.

A díj természetesen kötelezettségekkel is jár!
-tovább kell adni négy 200 olvasó alatti bloggernek,
-meg kell említeni kitől kaptuk,
-és értesíteni kell a díjazottat.

A díjat http://faluvegikurtaporta.blogspot.hu/ Lidikétől kaptam, aki egy faluvégi kurtaportát igazgat.
És hogy kiknek adom tovább? Kiderül hamarosan...

Kenyérlángos

A húsvéti eszem-iszom nem jellemző ránk, de egy finom kalácsra, egy kis házi sütire vevők vagyunk! Bevallom, kicsit unom is már a tipikus húsvéti hidegtálakat, a sonkatekercseket, annak ellenére, hogy szeretem őket:-) Éppen keresgéltem néhány új ötletet, mit lehetne, ami kicsit új, kicsit régi, amikor szemem elé pattant egy kép a kenyérlángosokról. No, egyből felvillanyozódtam, mivel ilyen hosszú ünnepen mindig bizseregni kezd a tenyerem: valami jóféle dagasztott-kelesztett, időigényes finomságra pályáztam, amit most megtudok csinálni, mert nem vagyok egyedül picikémmel. Vagyis, eltölthetek félóránál többet is a konyhában. Gondoltam, nem igazán húsvétos étel, de minden nyáron megfogadom, hogy megpróbálom elkészíteni. Most még tél van:-) mint tapasztaljuk, de úgy éreztem, most vagy soha. Bele is vágtam, és igen finom lett. A kenyérlángos  langalló néven is futott, fantasztikus ízbomba volt: szalonna, jóféle kolbász, lilahagyma, fokhagyma került rá a tejfölös alapra. Közben megérkezett anyukám is, aki segített dagasztani egy kicsit, rám fért a segítség; hiába csinálom, még mindig van mit tanulnom. Így tehát együtt megalkottuk első kenyérlángosunkat. Ő közben elmondta, hogy az ő mamájánál mindig volt ilyen, kaparékból, amit a kenyérsütéskor maradt tésztából csinálták, és ami volt otthon, azzal ették. Mi pedig emlékszem, a sparheltre tettük a gyúrttészta csíkjai, laska lett belőle, és vidáman falatoztuk. Ezért is örülök, hogy nálunk újra megjelentek ezek az ételek, mert ha "régi embereknek" jó volt, nekünk is az lesz.
Be kell látnom, parasztgyomrom van. De szerencsére a  mértékletességet is ismerem:-)
És a képek...

Talán itt látható leginkább a kenyér állag. Betartottam a recept utasításait, és afféle kulimászként kentem fel sütés előtt a feltétet, de legközelebb egyszerűen, mint egy pizzát, elemenként fogom felrakni, rászórni, így változatosabb lehet az ízvilága. De komolyan mondom, ez így is maga volt a ...:-)
Emellett kerti teendőink sehol sem tartanak, az időjárás miatt. Még egy virágmagot sem szórtam el. Ja! Egyenlőre mínuszban vagyunk, mert amikor nagyon szép idő volt, kitettem négy muskátlit, ami azzal a lendülettel meg is fagyott másnap.

Apropó! Tudja valaki honnan ered a langalló kifejezés? Nincs időm utána olvasgatni, de nagyon örülnék, ha megtudnám.

Az egy éves...

Talán nem véletlen, hogy éppen most lett egy éves ez  a blog. Amikor elindítottam, még nem tudtam mibe vágom képzeletbeli fejszémet. Betont fogok hasítani vele, vagy földet? Még nem tudtam, hogy ez olyan, mint amikor "megszelídítünk valakit", és gondoskodunk róla. Vagy mint egy gyermek, aki lesz, és hozza magával habitusát; szépségét, tökéletességét. Írni, írogatni, csak úgy...nem tudok. Vagy nem is lehet, még nem jöttem rá. Nekem kell a pillanat, egy levegővétel. Mindenesetre az elmúlt évben határozottan fejlődőképesnek tűnök magamnak:-) Talán nem olvastok el mindent, talán néha kevésbé érdekesnek tűnik az, amit megmutatok. De azt hiszem, ez a lényeg, az egyik: olyan dolgokat is észrevenni, és megsimogatni, amik egyébként kevésbé feltűnőek. Egy barkaág, egy tollpihe a havon, egy szép magyar parasztház, egy finom étel. Elmegyünk mellettük, megesszük őket, és kész. Talán sikerült valamit abból megmutatnom, mit gondolok a valóságról, és mit az álomról. Mit látok a világból, mit látok másból. Talán. Mert tudom, hogy közel sem sikerül azt adnom, amit vágyom, hogy adhassak. Mert bizony egy blog sok idő, és törődés. Mint egy gyermek. És az idővel nekem most nagyon óvatosan kell bánnom! Néha ezért megsemmisülök, egy időre, és őrizgetem a gondolatokat a majdnak. Aztán feláldozom őket más oltárán. De azért mindig visszatérek. Talán nem véletlen, hogy idén, éppen húsvétkor lett egy éves ez a blog. Most már látom, hogy földbe vájom a fejszémet, és a kapámat. Hogy van, aki "velem gondol", van, akinek örömet jelent az, ami nekem is. Ezt köszönöm nektek, minden jó szót, visszatérő látogatásaitokat. Írásaimat - melyekben határozottan rövidebbre fogom, mint kezdetben- szeretettel adom. Egyszer olvastam, hogy a blogolás magányos műfaj. Képet is tettek a cikk mellé: az esti kislámpa fényénél ülő fiatal nő nézi a laptopját, egyedül. Most én is így festek, de korántsem gondolom, hogy magányos lennék! Azért sem, mert itt van a családom, és durmolnak a másik szobában, és mert itt vagytok ti is. Igaz, általában egyedül ír a blogger. De mindezt azért, mert számára ez egy kikapcsolódás, és egy önmegvalósítás is lehet.
Így tekintk én az elmúlt évemre, a blog változásaira, a bejegyzésekre. Hagyom, hadd nőjön még, mert ha arról írunk amit igazán szeretünk, a téma sosem fogy el.

kép forrása: pinterest

Parasztházak

'Parasztházak' címmel új képsort tettem fel a 'Vidéki Otthon- Falusi Porta' oldalra. Egy kis ízelítő:

'Cserépfalui házak' a képet 'hajna' készítette, a kép forrása:országalbum.hu

Ezt az oldal időközben töröltem. (Gitta)szerk.

Polcok

Régi polcokat szereltünk fel, amolyan szeretetajándék- féle polcok ezek. Már régóta használaton kívül vannak. És egyszer csak előkerültek! Gyorsan végig gondoltam, hová is tehetném őket?
Aztán lett helyük. Egyenlőre csak egy alapos fürdetést kaptak, majd nyáron esetleg új festést is....
Ezek amolyan "nagyi polcai", tudjátok, a "nagyi kredencei" stb...bejegyzésekben ezer számra vannak ezek a régi, talán tárgyi értékkel kevésbé bíró, de érzelmi alapon, és hangulatkeltés végett sokra tartott paraszti, falusi házakból származó "tömegtermékek".

No, ezek is ebből valók!:-)

Most látom, hogy a terítő erősen takarja a céltárgyat:)

Na azért itt jól látszik Ez elég nagy. Megmenteni érdemes falusi használati tárgy!

Új helye ennek a kedves ajándék angyalomnak!

A szélére lehet tenni horgolt terítőt, mint látható, ezen is volt; a rajzszeg nyomai...Én is próbálgattam rá, de mivel több kis dolgot tettem rá, így szerintem nem mutatott igazán szépen. Talán ha egy virág, vagy egy tárgy lenne, akkor jobban kiemelkedne.

Szóval, érdemes kutakodni még mindig! És újra, és újra...rábukkanhatunk valami megmenteni érdemesre!

Utóirat: a hóvirágok csodásan virágoznak. A 15-20cm-es hó meg se' kottyant nekik!

A vidék itthon van a Facebookon is!

Elsők

Még a múlt héten készültek ezek a képek, első hóvirágunkról. Ma ellepte őket a nagy, fehér hó.
Mi lesz velük?

A vidék itthon van a Facebookon is!

Rügy ügy

Ezeken az esős-havas zord napokon gyakran eszembe jut: mi lesz a frissen ültetett fáimmal, bokrokkal, vajon kibírják-e a megpróbáltatásokat? A múlt héten el is indultam, hogy a ropogós havon feltérképezzem tavalyi kis fáinkat. Csak az udvarig jutottam, mert egy komoly-emberes 38-as gumicsizmára lett volna szükségem, hogy kijussak a kertünkbe, a még meglévő gyümölcsfákat megnézni, de mivel csak egy 43-as van kéznél, így lemondtam róla. Az udvar viszont sok apró szépséget tartogatott nekem!
Vessetek egy pillantást a téli életképekre!

Barkafűz a télben.

Egy -két tollpihén akadt meg a szemem a tiszta, érintetlen havon...

Magnólia

Pici orgonafácska

Kövek -havak-mohák

Hósipka

 

 

 

Jégbe zárva...

Rövid körutam legyen mindannyiunk örömére! :-)

Madeleine és más finomságok

Ebben az évben először madeleine sütit készítettem. Régóta szemeztem vele, de eddig nem volt sütőm. Aztán lett sütőm, és nem lett időm. Most van sütőm, és volt időm is. A receptet egy Stahl Judit- féle 'Gyors édességek' című könyből vettem. Nem kerestem rá a neten, mert feltételezem ezer recept lenne, és nem tudnék választani. Így lehorgonyoztam ennél az egy meglévőnél. Nem csalódtam! A recept egyszerű, elkészíteni könnyű, és valóban finom. Megígértem valakinek, egy kedves olvasónak, hogy leírom, hát itt van!

Legyen nektek is örömötök benne! Aztán pedig egy saját készítésű maradék katyvasz sütit mutatok, amit mi nagyon szeretünk. :-)

No, de itt a profi:
madeleine, francia teasütemény
10dkg vaj
10dkgfinomliszt
1 csipet só
2 tojás
10dkg cukor
1 citrom reszelt héja

A tésztához a vajat folyósra olvasztjuk, és kihűtjük. A lisztet összekeverjük a sóval, majd a tojásokat -géppel- 4-5perc alatt habosra keverjük a cukorral. A citrom héját a cukros tojáshabba reszeljük, beleforgatjuk a lisztet, és végül óvatosan hozzá keverjük a vajat. A kész tésztát 10 percre hűtőbe tesszük, hogy enyhén besűrűsödjön, majd a madeleine sütőtepsinkben szétosztjuk. 10-15 perc alatt kisütjük őket. (Stahl Judit után, rövidítve)
Hozzáfűzéseim: nekem egy picit tovább állt hűtőben, kb 10 perccel, semmi baja nem lett...Az én tepsim nem szilikon, mint hogy SJ írja, így nekem nem lett 18 süti, lehet, hogy én több tésztát tettem a mélyedésekbe. Így is átsült. És én kivajaztam egy picit, de szerintem nem kell, mert vajas a tészta, csak biztos ami biztos alapon csináltam. És ami nagyon nagyon fontos! A citromot ne spórold le! Reszeld amíg bírod:-) Ez adja a bukéját, és olyan illat van tőle, hogy elszédül aki bejön a lakásba örömében. A citrom friss, a sütitészta édeskés illatáról csak szuperlatívuszokban lehet nyilatkozni:-)

Alább pedig a maradék elven működő sütink leírása:

A maradék ebben a sütiben a karácsonyi mézeskalácsom, ami  idén inkább puszedlihez volt hasonlatos. Finom volt, de hát mézesből nem lehet keveset csinálni, és a sok egyéb mellett nehezen kopott el...Aztán úgy döntöttem, hogy bedolgozom!
Szétaprítottam-kézzel, klopfolóval, mozsárra, aztán, egyszerűen csak összegyúrtam tejszínben olvasztott csokis masszával. Annyi tejszínt melegíts fel, amennyit a sütimaradékodhoz jónak látsz; én egy 250ml dobozt bontottam. Kevertem bele még darált diót, és egy kis darált háztartási kekszet, mert nagyon darabos volt. A mézesem nem volt fél kiló, kb 35-40 dkg lehetett. Mivel kemény volt, így fogtam a masszát, ami először nem állt össze, és betettem a hűtőbe. Kb. két óra múlva megnéztem, és gyönyörűen formázható anyaggá állt össze. Így készítettem gömböket, és végül, mert elég sok volt, kinyújtottam a kezemmel, mint annó a gyurmát. Ez utóbbit fólián, mert ragadt. Éppen emiatt egy kevés keserű kakaóport hintettem rájuk, csak úgy rusztikusan, nem érte mindenhol, de a ragadósság  elmúlt...(Én nagyon soknak ítéltem meg, hogy beleforgassam őket.) Végül minyon papírokba tettem a gömböket. Reggelre alig volt...amolyan rájárós fajta süti ez:-)

Jó étvágyat hozzájuk!

A vidék itthon van a facebookon is!

Szóló szőlő, a világ csodája

 

A pici gyermek kezek felfedező útja ....

  

 

...olyan jó megfogni, szétnyomkodni, megkóstolni, ragadni tőle!


Egy szőlőfürt csodája...Még a világ csodája is lehet!


Te mikor csodálkoztál rá utoljára...akármire?