Fehérben

Ünnep után jóleső érzés kitakarítani a lakást. Nehéz szívvel váltunk meg a 'hangulattól'...de a jelek egyértelműen arra utaltak, hogy idő van. Tűlevél válogatás nélküli helyeken, az ajándékok is a helyükre kerültek a polcokon. Pakolás közben mégis úgy éreztem nem kell mindent dobozokba tenni még...így maradt a kis szarvas, ami köré virág, házikó mécses, vagy éppen szaloncukor kerül.

A vidék itthon 2017-ben

A 2017-es évben is repült időnk...repült velünk észrevétlen. És maradt volna az, ha nem állnánk meg ott akkor, éppen ahol vagyunk, ahogy jól esik. Megnézni a látnivalót, a felhőket a fűben, és fordítva; ha nem "ragadnánk le" annál, hogyan szereljük meg a régi kukoricadarálót, aminek a karját nagyon jól lehet hajókormánynak használni. Ha a repülő időt nem akarnánk megfogni egy teszi-veszi hálóval a bádogkádban, vagy hevernénk el a "kisházban", ami tényleg kicsi, de még beleférünk összehúzódva és összegörnyedve ketten, hogy onnan kémleljük a világot, az ellenséget, vagy éppen a kalózokat...a vadállatokat, vagy éppen apát, amint hazaér a munkából és úgy csinál mintha nem tudná, hogy ott vagyunk együtt "rejtődve".

Szeretném képekben átadni nektek milyen is volt a 2017-es év itthon, vidéken...

 Januárban

2017-ben levendulás jégkoszorúkat készítettünk a fagyos időben. Még nem is mutattam...

Februárban fánkot sütöttünk...

                                 
                                      Márciusban virágokat ragasztottunk muffin papírból...

Április

                                                     Várjuk a fényt, a meleget sárgákkal

Májusban már tényleg indul az élet a teraszon és a kertben

 Júniusban a levenduláról szól a nap...

 Júliusban

Augusztusban levendula és új függöny díszítette az ablakot

 

 Szeptember

...és egy őszi kirándulás emléke

 

Ősz egy régi képpel...

 November

A készülődés öröme és mosolya

 December

A téli falut benépesítették az óvodások...Pontosan 17 kis piros ruhás gyermek!

A karácsonyi ünnepségen mindenki megtalálta magát, és kapott egy részt a közös sütiből.

A gyerekeket kinyomtattam fekete-fehérben, majd tűfilccel befestegettem őket, arcot, küllemet, jellegzetességet kaptak. Fogpiszkálóra ragasztottam őket, és irány a havas utca!

  Boldog 2018 -as évet kívánok minden kedves látogatónak. Ezúton köszönöm hogy eljöttök, és kíváncsiak vagytok...Köszönöm itt, és a Facebookon is a követést, minden visszajelzést.

Üdvözlettel: Gitta

Új év, új külső!

Kedves Látogatók!

Bizonyára észrevettétek, hogy mostanában sokféle küllemmel illettem aprócska blogomat. No nem azért, mert unatkozom. Szerettem volna megújítani, de nehezen találtam rá a meglévő lehetőségek közül a számomra is vállalhatóra. Ezért volt ilyen is, meg olyan is. Már nem igazán szerettem amilyen volt, bár nem hiszem, hogy egy blog életében a küllem meghatározó lenne. Ezt a változtatást úgy foghatjuk fel, mint amikor a nők frizurát váltanak: már nem érzik önmaguknak magukat, ezért nem szeretnek belenézni a tükörbe. Most egy kis káoszos küllem után letisztultabb, olvashatóbb elrendezéssel, nagyobb betűvel örvendeztettem meg mindannyiunkat.
Igyekszem 2014-ben is hiteles maradni, arról írni, ami a vidéki élethez kapcsolódik, abból meríteni, ami tetszik, amit elkészítek, ami valós, igaz.
Köszönöm az "itt létet", a közös olvasást, a közös gondolatokat, a hozzászólásokat, kedves szavakat.