A vidék itthon 2017-ben

A 2017-es évben is repült időnk...repült velünk észrevétlen. És maradt volna az, ha nem állnánk meg ott akkor, éppen ahol vagyunk, ahogy jól esik. Megnézni a látnivalót, a felhőket a fűben, és fordítva; ha nem "ragadnánk le" annál, hogyan szereljük meg a régi kukoricadarálót, aminek a karját nagyon jól lehet hajókormánynak használni. Ha a repülő időt nem akarnánk megfogni egy teszi-veszi hálóval a bádogkádban, vagy hevernénk el a "kisházban", ami tényleg kicsi, de még beleférünk összehúzódva és összegörnyedve ketten, hogy onnan kémleljük a világot, az ellenséget, vagy éppen a kalózokat...a vadállatokat, vagy éppen apát, amint hazaér a munkából és úgy csinál mintha nem tudná, hogy ott vagyunk együtt "rejtődve".

Szeretném képekben átadni nektek milyen is volt a 2017-es év itthon, vidéken...

 Januárban

2017-ben levendulás jégkoszorúkat készítettünk a fagyos időben. Még nem is mutattam...

Februárban fánkot sütöttünk...

                                 
                                      Márciusban virágokat ragasztottunk muffin papírból...

Április

                                                     Várjuk a fényt, a meleget sárgákkal

Májusban már tényleg indul az élet a teraszon és a kertben

 Júniusban a levenduláról szól a nap...

 Júliusban

Augusztusban levendula és új függöny díszítette az ablakot

 

 Szeptember

...és egy őszi kirándulás emléke

 

Ősz egy régi képpel...

 November

A készülődés öröme és mosolya

 December

A téli falut benépesítették az óvodások...Pontosan 17 kis piros ruhás gyermek!

A karácsonyi ünnepségen mindenki megtalálta magát, és kapott egy részt a közös sütiből.

A gyerekeket kinyomtattam fekete-fehérben, majd tűfilccel befestegettem őket, arcot, küllemet, jellegzetességet kaptak. Fogpiszkálóra ragasztottam őket, és irány a havas utca!

  Boldog 2018 -as évet kívánok minden kedves látogatónak. Ezúton köszönöm hogy eljöttök, és kíváncsiak vagytok...Köszönöm itt, és a Facebookon is a követést, minden visszajelzést.

Üdvözlettel: Gitta

Ötletelés

A hideg időben nem mindig szeretünk kimozdulni. Az itthoni tartalmas időfelhasználást viszont mi mindig egy nagyobb időtartam, például egy hét, egy hónap, vagy éppen egy nap keretén belül találjuk ki. Ha már legalább két hete nem voltunk a kötelező körökön kívül, akkor mindig időszerű úgy tervezni, hogy legyen benne még valami...Iyenkor keresünk egy közeli -nagyon közeli -látnivalót, élményt.Nem nagy dolgokat...helyi érdekességeket, amit sosem nézünk meg, mert itt van előttünk, vagy éppen tízkilométerre.A hideg csak betegség esetén szólhat közbe.

Ha egyensúlyba kerültünk egymással:-) például ilyen helyeken, akkor már komolyan foglalkoztatnak az idei elképzelések, ötletek: mit tudok, mit akarok elvégezni. Mire leszek alkalmas? Lesz- e rá lehetőségem, és tehetőségem...Ilyen szó nem is létezik:-))
Egészen egyszerű dologgal indítottam...kacatok - de nem A KACATOK -kitessékelésével, rengeteg csomagolás eltávolításával, átalakításával, elfekvő üvegek, szép tartók újrafelhasználásával...egyszóval  gyakorlati "tértisztítással."

Szívesen megyek el ilyenkor egyedül nézelődni is, például ilyenkor egyedül jól meg nézem magamnak azt, amit eddig már vagy százszor láttam, de egyszer sem néztem meg. Egyedül jól esik bolyongani, közben azon gondolkodni, hogy hogyan ünnepeljünk meg közelgő eseményeket, hová lenne jó elutazni, vagy csak hétköznapi kérdéseken merengeni.Próbálok kreatívan is gondolkodni: szeretem ha jó áron jó dolgokat kapok, és látszólag össze nem illő dolgokat sikerül összehozni valamiképpen.

Folytatás következik...

Díszek a dobozból

 

 

Ebben a hónapban előkerültek a régi, és az új díszek is. A régiek ebből a dobozból:-)

 

Ezek az üveggömbök maradtak meg, harminc évesek talán....

 

 



 

 

Ütött-kopott mind, de pille könnyű, kopogtatásra hangja van, és ha eltörik, vág.

 

Ma is szépek. Törékeny emlékek.

 

És ez itt alább?? Nos! Ez a mai kor remeke:-)

 

Egy kattintás és kész.

De micsoda öröm vele kattintgatni!

Megállok a felszólításra: anya, mosolyogjál már!!!!

 

És újra, és újra...csak arra vigyázok, nehogy ráfagyjon a mosoly az arcomra.:-)

 

 

 

 

Új év, új külső!

Kedves Látogatók!

Bizonyára észrevettétek, hogy mostanában sokféle küllemmel illettem aprócska blogomat. No nem azért, mert unatkozom. Szerettem volna megújítani, de nehezen találtam rá a meglévő lehetőségek közül a számomra is vállalhatóra. Ezért volt ilyen is, meg olyan is. Már nem igazán szerettem amilyen volt, bár nem hiszem, hogy egy blog életében a küllem meghatározó lenne. Ezt a változtatást úgy foghatjuk fel, mint amikor a nők frizurát váltanak: már nem érzik önmaguknak magukat, ezért nem szeretnek belenézni a tükörbe. Most egy kis káoszos küllem után letisztultabb, olvashatóbb elrendezéssel, nagyobb betűvel örvendeztettem meg mindannyiunkat.
Igyekszem 2014-ben is hiteles maradni, arról írni, ami a vidéki élethez kapcsolódik, abból meríteni, ami tetszik, amit elkészítek, ami valós, igaz.
Köszönöm az "itt létet", a közös olvasást, a közös gondolatokat, a hozzászólásokat, kedves szavakat.